Az oroszok már a spájzban vannak! Ha meg akarjuk érteni, hogy mit és miért csinál a magyar kormány a CEU-val és a civilekkel, nem kell mást tennünk, mint megvizsgálni az általa követett példát: a putyini Oroszországot. Ez a cikk pontról pontra megmutatja azt a civilellenes receptet, amit Vlagyimir Putyin írt, Orbán pedig szorgosan követ.
Az autokrata vezetők mindig rettegnek a civil társadalom és a független tudományos élet képviselőitől. Ezalól ma Magyarország kormánya sem kivétel. Orbán azonban nem csak saját kútfőből dolgozik, amikor szándékosan nehezíti a civil szervezetek és magánegyetemek működését. Vlagyimir Putyin több mint egy évtizede ezen dolgozik, saját szempontjából nagyon sikeresen. Ez a putyini recept:
1. Építs egy illiberális, autoriter államot
Ahogy ma Magyarországon, úgy romlott folyamatosan a demokrácia és a jogállamiság minősége a 2000-es években Oroszországban. A Putyin által kiépített “irányított demokráciában” az elnök a saját kezében összpontosította formálisan és informálisan is a hatalmat. Volt kommunista vezetőkhöz hasonló személyi kultuszt épített ki az állam által irányított média segítségével, ráadásul keményen lecsapott politikai ellenzékére (lásd a meggyilkolt Borisz Nyemcovot vagy a sokáig házi őrizetben tartott Alekszej Navalnijt). A társadalmi szervezetek természetesen igyekeztek felhívni a figyelmet ezekre a folyamatokra. Ez pedig nem tetszett Vlagyimir Putyinnak, aki belső ellenségnek bélyegezte a “civileket”.
Úgy tűnik, hogy Orbán Viktor most jutott el odáig, hogy törvényi eszközökkel indítson nyílt támadást a civilek ellen. De mi is a bűne a civileknek? Hogy igyekeznek rávilágítani arra, ahogy a magyar kormány megnyirbálja a szabadságunk (például a médiában), hogy kiterjessze a saját hatalmát és megtömje a koffereit közpénzzel.
2. Fokozatosan lehetetlenítsd el a civil szervezeteket
Ha az ellenség megvan, már csak fel kell lépni ellene. Na, nem lehet egy csapásra, hiszen az a társadalom és a nemzetközi közösség számára is túl egyértelmű lenne. Putyin és Orbán is a “béka és a lábos” elvét használja: a béka alatt lassan melegítik a lábost, így a béka nem érzi a veszélyt. Csak fokról fokra lesz egyre melegebb, amíg egyszer csak túl késő. A civil szférát is fokozatosan, lépésről lépésre kell ellehetetleníteni a mozgástér szűkítésével. Ahogy a langyos vízzel teli lábosba dobott béka sem ugrik ki, inkább megfő a folyamatosan forralt vízben, úgy a társadalom is szinte észrevétlenül fogadja el szabadságának lassú eltűnését.
Putyin először 2006-ban írt alá olyan törvényt, amely felhatalmazta a hatóságokat, hogy bepillanthassanak a civilek pénzügyeibe és regisztrációs feltételeket írjanak elő nekik. Ezt követően a parlament 2012-ben fogadta el az ún. “külföldi ügynök törvényt”, amiről az új magyar civiltörvényt is mintázták. Ez külföldi ügynöknek bélyegez “minden olyan jogi személyt, amely külföldről pénzbeli támogatást, vagy egyéb vagyont, tulajdont kap (…), illetve minden olyan nem kereskedelmi célú szervezetet, mely politikai tevékenységet folytat az Orosz Föderáció területén”.
A hatóságok élnek is a felhatalmazással: szinte folyamatosan vegzálják a hatalommal szemben nem baráti, orosz megfogalmazásban “nemkívánatos” civil szervezeteket. Folyamatos nyomás alatt tartják, és nemzetellenes áskálódással vádolják őket. A csúcspont 2016-ban jött el, amikor a fenti törvény kiegészítésével felhatalmazta magát az orosz kormány, hogy különösebb akadály nélkül betilthasson bármilyen civil szervezetet, ha úgy találja, hogy az “veszélyezteti Oroszország alkotmányos rendjének alapjait”.
A magyar kormány eddig tartotta magát az orosz recepthez, így nem lehetnek illúzióink: nálunk is ide fognak kifutni az események. Magyarországon 2014-ben, a “norvégos” civilek vegzálásával kezdődött a folyamat: Lázár János minisztériuma listát írt a gyanús civil szervezetekről, széleskörű és jogilag kérdéses pénzügyi vizsgálat alá vonta őket. A kampány következő állomásához most érkeztünk el, hiszen valószínűleg idén születik meg a mi külföldi ügynök-törvényünk. Ki tudja, mit tartogat nekünk a választási év.
(Forrás: 24.hu)
3. Építs fel egy uszító propagandát a civilekkel szemben
A jogi változtatások csak a jéghegy csúcsát jelentik a stratégiában. A civilek elleni fellépés talán legfontosabb eleme a folyamatos állami propaganda, amivel szép lassan igyekeznek a szavazópolgárok fejébe verni: itt nem civilekről van szó, hanem külföldi érdekeket szolgáló ügynökökről. Orbán újabban már a “civil” megnevezést is kerüli, inkább egy (“kormányfüggetlen szervezetet” jelentő) angol rövidítéssel, az NGO-val illetve őket.
A közmédia és a kormányhoz hű médiumok évek óta szisztematikusan, nevetséges erőltetettséggel ilyen fényben állítják be az aktivistákat. Németh Szilárd, a Fidesz egyik alelnöke úgy fogalmazott, hogy „a Soros-birodalom álciviljeit azért tartják fenn, hogy a globális nagytőkét és a politikai korrektség világát átnyomják a nemzeti kormányok fölött. Ezeket a szervezeteket (…) el kell innen takarítani”.
Orbánék itt is csak az orosz receptet követik. Putyinék a Kremlhez hű média segítségével szépen meghonosították a közbeszédben a “külföldi ügynök” vagy a “hazaáruló” jelzőket. Ezeket univerzálisan használják a kormánnyal egyet nem értők hiteltelenítésére. Így Putyin és Orbán el tudja hitetni a társadalom egy részével, hogy ők a nemzeti érdek egyedüli képviselői, akiket hatalomban kell tartanunk, ha nem kérünk a veszélyes külföldi befolyásból. Holott a Putyin-Orbán összeborulás is mutatja: éppen a kormány lehet a legveszélyesebb külföldi befolyás áldozata.
Így készül az orosz recept alapján megsütött “illiberális torta” – az egyetlen baj, hogy nekünk kell elfogyasztani. De mondhatunk nemet is. Elutasíthatjuk a propagandát, és a Putyin és Orbán által kreált világkép helyett élhetünk továbbra is a valóságban. A valóságban a külföldi civil támogatás nem valami misztikus, gyanús cselszövés, hanem egy átlátható, fontos és a társadalom számára hasznos folyamat, ami az Európai Unióban a mindennapok része. Ahol azok az emberek képviselik a nemzet érdekeit, akik munkájukként vagy szabadidejükben társadalmuk segítéséért dolgoznak, és nem az azok az állami vezetők, akik az ő ellehetetlenítésükre törekednek — moszkvai forgatókönyvvel. Mi döntjük el, melyik Magyarországon szeretnénk élni.
