A gazdasági elzárkózás – jöjjön az balról vagy jobbról – kishitű. Sokszor jó kérdéseket tesz fel, de rossz válaszokat ad. Milyen kérdések, és milyen gazdaságpolitikai válaszok következnek abból az öntudatos, pozitív nemzetképből, amiről a momentum beszél? Az alábbiakban ezeket vesszük sorra.
Mit kezdjünk azzal, hogy egy globalizált világban nehezebb a kezünkbe venni az irányítást?
Egy kishitű ország csak a jelenben gondolkodik, a világot kiszámíthatatlan, érthetetlen, ármányokkal és összeesküvésekkel teli helynek látja és láttatja, ahol egyének, közösségek, nemzetek és vállalkozások csak egymás kárára juthatnak előnyökhöz.
Egy önbizalommal teli nemzet a jelenben él, de hosszú távra tervez: képzett munkaerőt és infrastruktúrát biztosít a Magyarországon tevékenykedő vállalatoknak, de oktatásában a holnap kihívásaira készül, legyen szó az autóipar automatizálásáról vagy az elektronikus ügyintézésről. Egy önbizalommal teli nemzet tudást halmoz fel, hogy egyenlő partnere lehessen nagy nemzetközi vállalatoknak is, saját polgárait pedig arra buzdítja, hogy külföldön is méressék meg magukat.
Hogyan tekint egy öntudatos nemzet a polgáraira?
Egy kishitű ország nem hisz állampolgáraiban, gyermekeknek nézi őket, helyettük cselekszik, hogy aztán eszközök nélkül a maga foglyává tegye őket. Nem is bízhatna rájuk semmit, mert a gyártósorok kiszolgálására redukált oktatás, a kiszámíthatatlan szabályozás és a mindenre rátelepedő bizalmatlanság miatt maga fojtja el az állampolgári kezdeményezéseket.
Egy önbizalommal teli nemzet anyagilag és gondolkodásban is saját lábukon álló állampolgárokban érdekelt, mert hisz abban, hogy ők lesznek a jövő vállalkozói, a túlhatalom korlátozói, a magyar közösségek építői és formálói. Egy önbizalommal teli nemzet tudja, hogy a politikai hatalom ellensúlya a közösségekben, tanult állampolgárokban, nemzetközi szinten is sikeres magyar vállalkozókban rejlik.
Mit kezdjünk azzal, hogy egy fejlettebb térség perifériáján élünk – kevesebbet keresünk, kevésbé sikeresek a cégeink?
Egy kishitű ország az európai integráció visszabontásával harcol a centrum–periféria közti bérkülönbség és a „kizsákmányoló nyugati multik” ellen. Néha odáig megy az öngáncsolásban, hogy még azt is hozzáteszi: multi, ne hozd ide a gyárat, ha kevesebbet fizetsz, mint a német munkásnak fizetnél.
Egy önbizalommal teli nemzet támogat, ha szerinted nem keresel annyit, amennyit érdemelsz, és tenni akarsz azért, hogy magasabb fizetésed legyen – anélkül, hogy ehhez külföldre kelljen menned. Helyreállítja a sokszor alulfizetett állami szektorokban dolgozók anyagi megbecsülését. Segít, hogy plusz jövedelemként vagy teljes állásban vállalkozz. Programozásra és más, a munkaerőpiacon a leginkább keresett készségekre tanít, mert ezzel itthon is magasabb fizetésű munkahelyed lesz. A momentum Magyarországa mindenkinek, az élete minden szakaszában lehetőséget ad arra, hogy képezze magát, – legyen ez a nyolc általános befejezése, a plusz egy nyelvvizsga vagy a programozói átképzés – hogy fizetésben is egyről a kettőre léphessen, és ne kelljen aggódnia, hogy elveszti az állását a gyorsan változó munkaerőpiacon.
Mit kezdjünk azzal, hogy egy nyitott, versengő világgazdaság van körülöttünk, mi pedig (40 év szocializmus és a befejezetlen rendszerváltás miatt) hátrányból indulunk?
Egy kishitű ország “megvédi” a cégeit a versenytől, bezárja a kapukat, kiszorítja a külföldi versenytársakat. A magyarokat nem felkészíti a világ lehetőségeire, hanem megfélemlíti a világ kockázataival. Betiltja az Ubert, mert képtelen határozott, új szabályozói és adópolitikai megoldásokkal reagálni a folyamatosan változó üzleti modellekre.
Egy önbizalommal teli nemzet segít a magyar cégeknek győztessé válni. Meg tudja találni azokat a területeket, ahol mi lehetünk a legjobbak. A momentum Magyarországa innovatív, tudásalapú és vállalkozóbarát, hogy ne csak elvétve szülessenek sikersztorik: a „piacvezető magyar cég” szókapcsolat legyen a normális. Egy önbizalommal teli nemzet azon gondolkodik és azért tesz, hogy az innovatív ötletek miként válhatnak a mindennapok részévé mindenki számára elérhető, szabályozott, a közjót szolgáló formában.
Nem igaz, hogy mi, magyarok ne tudnánk vagy akarnánk magunk tenni azért, hogy nagyobb anyagi biztonságot teremtsünk magunknak és a családunknak. Amíg Budapesten lehetőségük volt rá, tömegek álltak be Uber-sofőrnek, hogy mellékes jövedelemhez jussanak. A több százezer kivándorolt magyar szintén azt bizonyítja, hogy ahol az állam teret biztosít erre, az egyének tudnak élni a lehetőségekkel.
Egy önbizalommal teli nemzet felismeri, hogy ennek a bátorságnak és tetterőnek itthon, a hazai gazdaságot hajtva kell hasznosulnia. A mindenki számára továbblépési lehetőségeket kínáló munkaerőpiaci szolgáltatórendszer vagy a vállalkozóvá válást segítő intézményrendszer épp ezt kell hogy szolgálja.
Mit kezdjünk azzal, hogy a globális kapitalizmus egyenlőtlenségeket termel?
Egy kishitű ország embertelen válasza a tömeges közmunkába kényszerítés: százezreket betonoztak be ebbe az alacsony fizetésű és reménytelen világba, lemondva a versenyben leszakadó – vagy eleve hátrányból induló – emberekről. Szintén kishitű, bár emberségesebb válasz az állami paternalizmus: a közösség adjon nekik alapjövedelmet – halat, mert halászni nem tudnak.
Egy önbizalommal teli nemzet hisz a legreménytelenebb helyzetben levő magyarokban is. Hisz abban, hogy ha újra a pályára segíti őket, igenis képesek felállni, versenyezni, és sikereket elérni. Az elmúlt években visszavágott szociális pénzbeni ellátásokat megerősíti, csökkentve ezzel az elviselhetetlen mértékű szegénységet, különösen a gyermekszegénységet. De a szociálpolitika nem szólhat a szegények versenytől való megóvásáról, a munkaerőpiacról való kivezetésükről. A sikeres mikrovállalkozások példája mutatja: minden ember képezhető, képessé tehető arra, hogy értéket teremtsen és felelősséget vállaljon.
Mit kezdjünk azzal, hogy az egységesülő Európa gyengítheti a tagállamok szuverenitását?
Egy kishitű ország Európa-ellenes. Nem látja be, hogy vannak közös ügyeink, mint a határvédelem vagy az energiabiztonság, amiket – egyes nemzeti hatásköreinket magasabb szintre delegálva – csak közösen oldhatunk meg. Mások szintén az európai integráció visszafordításával érvelnek: ők a jóléti vívmányokat akarják megóvni a szabad tőke- és munkaerőáramlástól, bár Magyarországon – a szociális háló vagy az egészségügy állapotát látva – kérdés, mit is védenek pontosan.
Egy önbizalommal teli nemzet nem hisz abban, hogy elveszítjük a magyarságunkat, ha erősítjük az európaiságunkat. Tudja, hogy Magyarország akkor lesz erős és biztonságos, ha együtt dolgozunk Európával. A jóléti államot sem féltjük Európától. Ellenkezőleg, együtt kell dolgoznunk egy olyan európai vízión, amely pl. a társadalombiztosítás bizonyos részeit európai szintre emelve úgy erősítheti a jóléti államot, hogy közben nem veri szét Európát, sőt, visszahozhatja a tönk széléről.
És mi következik mindezekből?
Téves az a momentumot ért kritika, hogy porhintésként használjuk a nemzeti öntudatot, hogy ezzel eltereljük a figyelmet fontosabb kérdésekről. Nyitott kapukat dönget az, aki számon kéri rajtunk, hogy foglalkozzunk Magyarország rendszerszintű problémáival. Épp ezért alapítottuk a momentumot.
Pozitív nemzetképünk az egyik legfontosabb politikai pillérünk. Ez különböztet meg minket azoktól, akik száműzni próbálják a nemzetet a politikából, vagy ki akarják sajátítani egymás elől. A pozitív nemzetképünket nem ellenségképek kreálására használjuk, és nem is arra, hogy elzárkózzunk vele a nemzetközi kihívások elől. Önbizalmat kell nyernünk belőle a világban való érvényesüléshez: a nemzetközi mércével is kiemelkedő magyar sikerekhez, amik mindannyiunk közös reményeit, élményeit és a közösségünket összetartó erőt jelenthetik.
