Orbán Viktor alaptézise, hogy az EU elitje eltávolodott a néptől, ellentétben a NER-rel és formálódó európai variánsaival. Ez a tézis kap(hat) egy komoly léket az Európai Ügyészség gondolatának napirenden tartásával, miután még a Fidesz-szavazók kétharmada is csatlakozna az Európai Ügyészséghez. Szilva Attila írása.
Orbán Viktor arra hivatkozva építi fel a rendszerét, hogy ő a nép hangja, miközben az európai (ahogy ő mondaná: a brüsszeli) elit messze került a hétköznapi emberek világától. Erre a felmérések azt mutatják, hogy a magyar nép mégis közös, európai fellépést sürget, és a komoly ügyek kivizsgálását inkább bízná egy nemzetközi hálózatra, mint a NER ügyészségére, amit a fideszes Polt Péter vezet.
A felmérés eredménye csak elsőre meglepő. Rábukkantunk, hogy a Fidesz 2009-ben az EU-s választási programjában szó szerint leírta, hogy Európai Ügyészséget szeretne. Megalapozott állítás lehetett, hogy az akkori uralkodó elit is dézsmálta az EU-s pénzeket (helló, szia, négyes metró).
Egy évtized elteltével az EU-s pénzek lenyúlása intézményesült, és a fennálló rendszer alapja lett. Ahogy máshol a természeti kincsek, úgy Magyarországon az EU-s pénzek biztosítják egy szűk elit hatalmon maradását.
Ugyanakkor az EU felé mutatott magyar bizalom nem új. A felmérések rendre azt mutatják, hogy a kormányzati gyűlöletkampányok ellenére az EU népszerű, a megkérdezettek 79 százaléka előnyösnek tartja Magyarország számára az EU-tagságot. Nem véletlen, hogy a kormányzati propagandában „Brüsszelként” hivatkoznak az EU-ra, és az EU-t is Soros György „áldozatának” láttatják, viszont az EU-t nem merik nyíltan ellenségnek nevezni.
A Brexittel szemben a Huxit szóba se jön, nem véletlenül.
Az EU viszonylagos népszerűsége magyarázza az LMP és a Jobbik lejtmenetét is. A Brexit kapcsán volt egy Index-cikk, amiben az olvasóknak tippelni kellett, hogy a globalizációkritikus Schiffer vagy az akkor élesen EU-ellenes Vona mondatait olvassák-e. Majdnem kétszer annyian tippeltek Vonára, mint az LMP egykori elnökére. A schifferi világnézet egyik utolsó manifesztációjának látom azt, hogy az LMP nem támogatta a Sargentini-jelentés elfogadását. Az sem számított, hogy Sargentini zöldpárti képviselő.
A 2012-2014 közötti időszak valódi dilemma elé állította az LMP-t, mert abban kellett dönteniük, hogy mennyire kooperáljanak a 2010 előtti elittel egy éppen megszilárduló NER-ben. De ahogy az idő telik, a törésvonal egyre világosabban a NER és Európa közé kerül. Nem véletlen, hogy mostanra a két korábbi társelnök, Hadházy Ákos és Szél Bernadett már nem a párt tagjai.
Ők azok az emblematikus arcok, akik jobb- és balközép Európa-pártiak, és tisztában vannak azzal, hogy az európai elit felé nincs akkora bizalomvesztés, mint ahogy a magyar kormány vagy Schiffer (és a Jobbik) lefesti. Hadházy azóta az Európai Ügyészség melletti aláírások kezdeményezőjeként szerepel a nyilvánosságban, és a kezdeményezését a Momentum is teljes erővel támogatja.
A Jobbik sem tud igazán mit kezdeni sem az EU-val, ahogy a CEU-üggyel sem. Nem véletlenül hasad és foszlik, és az ő zsákutcájuk még nyilvánvalóbb. A NER-rel versenyezni idegenellenes retorikában (plakátok) és tettben (kerítés) nem tudnak, Vona Gábor ezért kétségbeesetten elindult középre. Tavaly nyáron posztolt arról, hogy az akkor népszerű Hegymenet c. könyvet olvassa, miközben momentumos ismerőseim évek óta e kötet szerzőinek írásait osztják meg. A felelős sorrend az lenne, hogy az ember előbb olvas, aztán lesz influenszer, és utána politikus.
A Momentum és az EU
Az Európa mi vagyunk szlogen azt is jelenti, hogy a leggyorsabbak vagyunk akkor is, ha európai szinten látunk problémákat. A Momentum TizenX volt a leghangosabb, amikor az EU mémeket akart „betiltani”. A Momentum elnöke megszólalt akkor, amikor Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke Erdély Romániával való egyesülésének ünnepét (december 1-jét) „európai ünnepnek” nevezi. Mi vagyunk azok, akiktől Nyugat-Európában tanácsot kérnek, miután látják a helyi és globális populisták erősödését. Nem (csak) demokráciáról tanulunk, hanem populizmusról hitelesen tájékoztatni épp mi tudunk.
Az elmúlt pár évben a sok botrányos esemény között volt egy, amire a kelleténél kevesebb figyelem jutott. Az EU támogatta volna a lakások hőszigetelését, de a magyar kormány ezt a pénzt inkább középületek felújítására terelte át. Ez lett volna pedig a valódi rezsicsökkentés, a fenntartható, zöld megoldás. Ez lett volna az az eset, amikor az állami támogatás, az EU polgárainak pénze nyilvánvalóan helyes célt szolgál. És ez lett volna az, amikor a hétköznapi, falun élő család közvetlenül láthatta volna, hogy az EU érte is van.
Sokan nem is tudják, hogy egyáltalán volt ilyen lehetőség. Viszont azt még mindig elég sokan látják, hogy Tállai András EU-s pénzből épít politikai tőkét, Tiborcz István pedig úgynevezett „saját lábat”. A Publicus által megkérdezettek 58 százaléka szerint „a hazánkba érkező EU-s fejlesztési pénzek jelentős része korrupciós csatornákon magánzsebekbe vándorol”.
Az Európai Ügyészség ötletének népszerűsége egy komoly bizalmatlansági állítás a NER-elittel szemben, amit az elkövetkező időkben ki kell tudnunk hangosítani.
Szilva Attila
