A tíz éve működő, NER-nek hívott rendszer alapvető tétele, hogy ők az „egyszerű emberek”. Orbán Viktor a nép gyermeke, aki utcai harcos, aki kimondja, amit akar. Ezzel szemben állnak a „rosszéletű” nagyvárosi libernyákok, akik csak láb alatt vannak egy disznóvágáson. Aztán ott van Szájer József. Szilva Attila cikke.
Nem minden tökéletes, de mindent meg lehet magyarázni. Mészáros és Tiborcz gazdagodik, de még mindig jobb, mintha egy külföldi befektető, egy spekuláns nyerészkedne – szól a fideszes önfelmentés. Borkai Zsolt sajátos jachtozása erős volt, illett rajta felháborodni, lehet, hogy néhány fideszes szavazó el is gondolkodott. De a budapesti VIP-bulikon vagy a vidéki vadászházak mélyén a NER-társak akár ihattak is egyet Borkai egészségére.
De az Orbán által írt mesében nincs olyan, ami Szájer Józseffel megtörtént. Leszámítva azt, ahogyan épp a megvetett és vesztébe rohanó Nyugatot ábrázolni szokta. Ami most megtörtént, az csak a legerősebb Bayer Zsolt publicisztikákban szokott megjelenni.
Szomorú persze, hogy ez így van, de az ő pártjuk sokat tett azért, hogy Magyarországon politikusok úgy gondolják, hogy kifizetődő homofóbiával kampányolni. Ez egy kölcsönhatás, amiben a politikai elit is alakítja a választók gondolkodását, még akkor is, ha a Fidesz nagyrészt megfelelni akar a többségi elvásárnak. Ez utóbbit igazolja például a vasárnapi boltzár eltörlése.
Ha lennének elveik, akkor egy népszavazáson megpróbáltak volna érvelni mellette. Helyette viszont kopasz verőemberekkel akadályozták meg, hogy az ellenzék hónapokig ezzel tematizálhasson. Ugyanez történt a budapesti olimpiával: az aláírásgyűjtés sikeres volt, de vita és érvek helyett inkább maguk dobták a témát, és vele az olimpiát.
Az LMBTQ-jogok melletti kiállás viszont egy olyan ügy, amitől még a Fidesz leváltásában érdekeltek is óvni szokták néha az ellenzéki pártokat. Az érvek úgy hangzanak, hogy ha egy párt kiáll a melegek mellett, akkor a szavazók menekülni fognak tőlük. A valóság például a Momentum esetében ezt eddig egyáltalán nem igazolta, pedig minden évben ott vagyunk a pride-on. Tavaly ősszel Budapesten, és a megyeszékhelyeken kívüli kisebb településeken tizenöt megyében volt a pártok között is verseny. Ezt az ellenzéken belül az amúgy büszke szivárványos Momentum nyerte meg, második lett a DK, harmadik a Jobbik, és nagyon lemaradva negyedik az MSZP.
A dolgok legmélyén mindig az van, hogy melyik narratívát érzik valóságközelibbnek a választók. Ki hogyan értelmezi a világot, és ki hogyan képzeli el azt a világot, amit (politikusként) nem csak leír, hanem valamilyen értelemben meg is teremt. Ha valaki nem elég szenzitív a tényekre, akkor egy idő után hamis lesz az általa vázolt történet.
A Szájer-ügy nagyon erős pofont küldött hazai és nemzetközi szinten annak a történetnek, annak a populista politikai terméknek, amit Orbán és (NER)társai árulnak. Tudjuk, hogy melegek mindenhol vannak, ezen semmilyen ideológia nem tud változtatni. Azért írom, hogy tudjuk, mert a Google-keresések mindent elárulnak az emberek szexuális érdeklődéséről is. Egy konzervatív államban is nyilvánvaló az érdeklődés az LMBTQ-tartalmak iránt.
Az elfogadásért zajló küzdelem során egyre többen bújnak elő, egyre többeknek lesz ilyen ismerőse a saját ismeretségi körében is. Emiatt gondolom a love wins mondatot nagyon erősnek. Nem tudom például, hogy a globális klímaváltozással hogyan fog az emberiség megküzdeni, de ebben a témában (egyre több helyen) nyerni fog a szerelem, nyerni fog a liberalizmus. Magyarországon is.
Megpróbálhat Orbán Viktor célozgatni, megpróbálhatja cikizni a melegeket, beleírhat az alaptörvénybe bármilyen valóságtagadó dolgot, ahogy eddig csinálta.
De minden egyes ilyen próbálkozás során ott lesz a választók szeme előtt az ereszcsatornán menekülő ősfideszes NER-társa.
Szilva Attila
