Lehet azon vitatkozni, hogy a Hír TV ügyének mennyi köze van a sajtószabadsághoz. Egyesek szerint nincs hozzá köze, mert az adó valójában nem volt független sosem, sem 2015 előtt, sem 2015 után. Mások szerint a hátterétől függetlenül értékelhető teljesítménye volt. Ez a vita azonban egy másik vitába torkollik, amelynek esszenciája így hangzik: értékelhető-e a Hír TV újbóli elfoglalása a magyar sajtószabadság minőségi romlásaként?
Nemes Balázs politikusunk írása arról, hogy a Hír TV ügye miért a sajtószabadság ügye.
A vita azonnal egy másik vitába torkollik, amelynek esszenciája így hangzik: értékelhető-e a Hír TV újbóli elfoglalása a magyar sajtószabadság minőségi romlásaként? Az én véleményem szerint igen, ráadásul mindegy hogy a 2015 utáni tevékenységét miként ítéljük meg. Ha elfogadjuk azt, hogy a vélemények pluralitása érték, akkor a Hír TV léte mint kormánytól független orgánum önmagában is védendő. Ha a teljesítménye objektív mércével is mérhető, akár nézettség, akár műsorminőség tekintetében, és ezek jó adatok, annál jobban jár a társadalom.
Egy valamiben biztosan egyetértünk: a visszatérő 2015-ös stílus kemény dolgok visszatérését jelenti. A 2012-es és a 2014-es tüntetések idején már egyszer megtapasztalhattuk és a bőrünkön éreztük a lejárató propagandakampányok korának előszelét. Bár az erre szolgáló felületek változtak s bővültek 2015 óta, most ismét televízióval gazdagodik az eszköztár. Tartalomban márpedig nincs hiány, kreatív srácok ők! Olyan bátrak ráadásul, hogy sztálinista szellemű lejárató-kampányoktól sem riadnak vissza. Semmi gond, mert mi ettől nem ijedünk meg.
A követőknek, akár fizetett emberek, akár lelkes támogatók, már ki lett adva a jelszó ami minden kommentfolyamban megjelenik. Ez magáncégek közötti ügy, piaci tranzakció, két üzletember döntése. Semmi köze hozzá a Fidesznek, a kormánynak, a közvéleménynek meg pláne. Hát mondok nektek valamit, kedves polgártársaim: Igenis van.
2015-ben Tarr Péter, a Hír TV vezérigazgató-helyettese a következő mondatokat nyilatkozta a Kreatívnak:
Tarr egyáltalán nem titkolja, hogy a Hír TV mindig is kormánypárti médium volt. Kitér arra, hogy a kormány kommunikációjáért felelős emberek heti rendszerességgel jártak be eligazítani a vezérkart [és] korábban ezektől a felelős emberektől kellett engedélyt kérni, hogy kit lehet behívni a tévébe és milyen témát dolgoznak fel milyen módon.
Ez fog tehát visszatérni. De nem ez az elképesztő, hogy ez nem az első adó, ahol (újra)megjelenik ez a stílus, hanem hogy emellett számtalan médium van, ami eddig is ezt a kézivezérlést képviselte.
Mondok még valamit, kedves polgártársak. Az nem piac, ahol az állam súlyos milliárdokat pazarol el piactorzításra, a saját zsebén kívül ráadásul az állami cégek költségvetését is belekényszerítve ebbe a nonszensz sikkasztásba. Mert erről beszélünk. Jó öreg, régimódi sikkasztásról. A hatályos magyar jog szerint sikkasztást az követ el, aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik.
Ilyenekre példát is hozzak? Nagyon szívesen! Feltűnő, hogy 2017-ben három olyan lap is megjelent, amely kizárólag állami hirdetéseket szerzett.
Persze ehhez még hozzájön, hogy a “kereskedelmi szegmensbe” számított reklámköltések egy nem elhanyagolható része is valójában államinak számít, mivel állami cégek is rendszeresen támogatnak fideszes propagandatevékenységeket, még ha olykor csűrik-csavarják is a pénz útját. És ezt is mondjuk ki: ezek fideszes médiumok, fideszes propagandával, és a Fidesz hatalompolitikai céljait szolgálják, a mi adónkból. Nem jobboldaliak. Nem konzervatívok. Nem nemzetiek, nem mérsékeltek, és legfőképpen nem polgáriak. Ezek a Fidesz hatalmának szócsövei és kész. Ennél semmi többek. A többi csak sallang.
A köz tájékoztatását szánt szándékkal a maga javára eltérítő politikai hatalom szükségképpen veszélyes egy országra nézve. Visszatérve a fentebb emlegetett vitára, ez alapján a Hír TV újbóli elfoglalása növelte a Fidesz által az országra jelentett veszélyt.
Aki tagadja, hogy ez megtörténik és azzal áltatja magát, hogy ennek az egésznek semmi köze a politikához és ő maga mentesülni fog ennek a hatalompolitikának a következményeitől, az nagyot téved. Szóval nem kell magyarázni a bizonyítványt. A saját pénzünkből költ a Fidesz a lejáratásunkra. És bárki lehet a következő. Lehetsz norvég, elismert konzervatív professzor, de lehet hogy csak szereted a fánkokat. Lejáratnak, elveszik, kikészítenek. Csak meg ne merj szólalni.
Arra akarnak kényszeríteni, hogy citadinek legyünk, egyszerű városlakók. A mi feladatunk pedig az, hogy citoyenekké váljunk. Ha erénynek tartjuk a racionális vitát, az értelem és a mérsékeltség kultúráját, akkor úton leszünk a polgári társadalom felé. Mert a polgárság elsősorban felelősséggel jár, méghozzá a közösség felé. A közösség pedig a jó mintákat keresi.
Meg fognak próbálni minden értelmezhető felületet lezárni, betiltani, elhallgattatni. De azt nem tudják megakadályozni, hogy az ország minden apró szeglete tele legyen apró, reményteli, jó kedélyű és megfontolt emberrel, akinek még érték a vita és tesz a hazájáért. Ezért mi magunk leszünk a média. Én, te, ő, mindenki. Amíg beszéd és vita van, addig van remény. Ez még akkor is így van, ha azt a bizonyos kiadványt csak a pult alól lehet beszerezni, vagy talán már ott sem. Akkor marad a park. Vagy a kocsma. Vagy a kórház, a bank, az egyetem. És mindig ott marad a lakásban az asztal.
Mindig van egérút, csak meg kell találni.
Borítókép: Fotó: mérce.hu
