Nem menne minden flottul. Lennének hibák.
Nem venne persze egy kormány 16 ezer lélegeztetőgépet feleslegesen úgy, hogy azzal a legsötétebb alakok járnak anyagilag jól, de mondjuk egy tized akkora hibáért is napokig kellene magyarázkodnia egy miniszterelnöknek, akit valódi újságírók szorongatnának meg kérdésekkel. Lehet, hogy le kellene váltania egy minisztert, amikor már napi húsz halott van, és amikor a kórházakban negyedakkora a káosz mint most, de mégis tízszer több részletet tudnánk meg azokról, mert a dolgozók mernének névvel vállalva nyilatkozni. Lehet, hogy akár egy koalíciós válság is lett volna már a tavaszi események alatt, de ennek eredményeként most őszre egy felkészültebb kormány és egészségügy, valamint egy agyontesztelt ország képét látnánk. Lehet, hogy lennének korlátozások, de arról nem egy nappal előre értesülnének az emberek.
Lennének ugyanis A, B és C tervek, amikről hónapig menne a vita “békeidőben”, és legalább lenne egy hét felkészülési idő, ha tényleg nincs más megoldás, mint a lezárások, amit kevésbé drasztikus, értelmesen végrehajtott intézkedésekkel próbálna egy potens vezetés mindenáron elkerülni. De ha már nőnek az esetszámok, akkor egy felelős miniszterelnök nem várná meg, hogy napi száz halott legyen.
Biztos, hogy lemondana egy politikus, ha mondjuk Gulyás Gergelyhez hasonlóan a Várkert Bazárnál lévő Felix nevű étteremben ebédelne kijárási tilalom alatt. Legalább minimálisan példát mutatnának és felelősséget vállalnának azok, akik a közt szolgálják. Értenénk, hogy a kormány és a mögötte álló intézményrendszer egészen pontosan milyen számolásokra alapozza a döntéseit. Anders Tegnell és Johan Giesecke svéd járványügyeseknek még az e-mailezésébe is bele tudtak a polgárok nézni. Nem az a gond, ha valami nem jön be, hanem az, ha nem tudjuk, hogy mi miért történik.Az A, B és C tervek persze a valóságban soha nem pont úgy valósulnának meg, ahogy ígérik, de legalább lenne elképzelés a fejekben arról, hogy mi lesz akkor, ha ez vagy az történik. Az is lehet, hogy egy válságkezelő kormány végül az egészbe belebukna. Liberális demokráciákban ez előfordul. De mégis egy jobb hangulatú országot látnánk, ahol nem kellene senkinek rettegnie attól, hogy a kormányzati pótcselekvés mikor cseszik éppen vele ki, mert ma épp ő a soros, akit fel lehet használni ún. politikai kommunikációs célokra.
Magyarország nem egy tökéletes, hanem csak egy szabad ország lenne, ahol még ilyenkor is lehetne valamennyire előre tervezni. Látnánk azt, hogy mire számíthatunk a közelgő ünnepekre.
Szilva Attila
Az írás eredetileg a szerző mikroblogján jelent meg.
