„Súlyosan traumatizált, bántalmazott társadalom a magyar. „Én egy izzadva lihegő országban élek, ahol mocsárban tocsogva telnek az évek” – így a Szabó Benedek és a Galaxisok nevű zenekar egyik dalszövegében. Pontos leírás, annyi kiegészítéssel, hogy ez egy olyan ország is, ahol senki sem veszi észre, hogy ennél sokkal többet érdemlünk és ennél sokkal többre vagyunk hivatottak.
Ahhoz, hogy ebből a mocsárból ki tudjunk mászni, a nulladik lépés a társadalmi béke megteremtése. Annak a békének az elérése, amire a modernkori magyar politika alakítói vagy alkalmatlanok voltak, vagy ellenérdekeltek annak megvalósításában. A békességhez vezető út legfontosabb feltétele pedig az egymásra való odafigyelés igénye, majd az odafigyelés gyakorlati megvalósítása. Látnia és értenie kell mindenkinek: egy nemzeti érzelmű ember is lehet liberális és egy liberális ember is lehet nemzeti érzelmű. Én biztosan tudom magamról, hogy mindkettő vagyok.”
