Nem kevesebb, mint a tanszabadság, a kutatói szabadság és ezen keresztül a véleménynyilvánítás szabadsága kerülhet veszélybe azzal a törvénymódosítással, melyet április 4-én szavazott meg a parlament a felsőoktatási intézményekkel kapcsolatban. A „Lex CEU” Magyarország egyik vezető felsőoktatási intézményét lehetetleníti el koholt vádak alapján. A kérdés valójában nem csak erről az egy egyetemről, de még talán nem is csak az oktatásról szól, hanem arról, hogy vajon jogbiztonságban érezheti-e bárki magát ma hazánkban: gyakorlatilag pár nap alatt át lehet vinni az országgyűlésen egy, a kormánynak nem tetsző intézmény bezáratását célzó törvénymódosítást.
Ez nem (csak) a CEU-ról szól
Hiába érvel bárki is azzal, hogy a Közép-európai Egyetem (CEU) kis egyetem, tehát néhány száz magyar diákot érint csak a felsőoktatási törvény módosításával kirobbant ügy, mert ez ennél jóval összetettebb probléma. Magyarország egyszerűen nem engedheti meg magának azt, hogy szép lassan elkezdjen lecsúszni a nemzetközi kutatási térképről, hogy az innováció és az előremutató gondolkodás egy bástyáját lerombolja csak azért, mert a pillanatnyi politikai érdekek egy egyetem ellenséggé változtatását kívánják. A történet elsősorban nem egy világszínvonalú intézmény és a segítségével megvalósuló kutatások elvesztéséről szól, hanem a felsőoktatás autonómiájáról, a jogbiztonságról, és a véleményformálás szabadságáról. Ez végső soron tehát mindenki ügye, aki Magyarországon jogállamban szeretne élni.
A törvénymódosítás elfogadása a magyar felsőoktatás amúgy is korlátozott autonómiáját zülleszti még mélyebb szintre. Egyetlen magyar felsőoktatási intézménnyel sem lehet megtenni, hogy szakmai egyeztetés és érdemi vita nélkül kényszerítsék ki a bezárását. Ez nyilvánvalóan sérti a tanszabadság elvét, enélkül pedig mindenki számára hozzáférhető, egyetemes tudásról nem beszélhetünk.
Másrészt a jogbiztonság és a kiszámíthatóság egy demokratikus jogállamban minden területen fontos, az oktatás – amely meggyőződésünk szerint hazánk mindenkori sikerességének a záloga – e szempontból még érzékenyebb terület. Itt különösen ügyelni kell arra, hogy a változtatások alapos megfontolás után, elvek mentén kerüljenek bevezetésre. A kormány és a törvényt megszavazó képviselők erről láthatóan másként gondolkodnak, ami egy ijesztő, kiszámíthatatlan jövőt sejtet, hiszen a Fidesz a saját maga alkotta alaptörvényt se tartotta be a törvénymódosítás elfogadásával. Az alaptörvény ugyanis tartalmazza az oktatás és tudományos kutatás szabadságát; ráadásul azzal, hogy lehetetlen feltételeket támasztottak, megsértették a jogállamiság alapelvét is.
A CEU bezárása egy újabb lépés a demokratikus állam leépítése, a jogbiztonság elvesztése felé. Ezzel az intézkedéssel a kormány ismét megmutatja, hogy bármit figyelmen kívül lehet hagyni, ha saját akaratának érvényesítéséről van szó. Ezek után még kevésbé tudhatjuk, hogy mi lesz a következő lépés és ki kerül legközelebb célkeresztbe.
A koholt vádak abszurditása
A múlt héten ugyan még azzal próbálták nyugtatni a közvéleményt a kormánypárt politikusai, hogy a felsőoktatási törvény módosítása valójában nem a CEU ellen irányul. Szerdán azonban már nyíltan elhangzott Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter részéről, hogy nem szeretnék, ha a CEU jelenlegi formájában tovább működne.
Persze már az ügy kirobbanásakor is egy olyan, az Oktatási Hivatal által készített anyag szolgáltatta a módosítások szükségességének hivatkozási alapját, melyben szó sem volt törvénysértésről. A feltárt hiányosságok esetén is kiemelésre került, hogy a hiánypótlás folyamata megkezdődött. A szabályozás pedig, amit a CEU állítólag megsértett, még érvényben sem volt a vizsgálat idején, azt az országgyűlés csak a hét elején tárgyalta. A parlament elé kerülő anyag olyan irreális elvárásokat támaszt az egyetemmel szemben (új kampusz létesítése New York államban pár hónapon belül, az USA szövetségi kormányával kell szerződést kötnie Magyarországnak, mikor az ebben az ügyben nem jogosult eljárni), melyek a megszabott idő alatt nem teljesíthetőek.
Ezzel azt az intézményt akarják itthon ellehetetleníteni, amely a társadalomtudományok terén az ország vezető egyeteme, a QS ranking rangsorában a politikatudomány és nemzetközi tanulmányok képzései, a Times friss, 50 évesnél fiatalabb egyetemeket rangsoroló listáján pedig maga az egyetem jutott be a top 50 közé. Egy olyan, piaci alapon (tehát nem az adófizetők pénzéből) működő intézményről van szó, amelyben más európai városok nagy lehetőséget látnak, és ahol nem mellesleg a magyar diákok legtöbbje ösztöndíjjal, ingyen tanulhat.
A vádak légbőlkapottságát mi sem bizonyítja jobban annál, hogy az állítólagos kárvallottak, a „versenyhátrányba hozott” magyar egyetemek sorra álltak ki a CEU mellett. A rendkívüli eljárás ugyanilyen indokolatlan és alaptalan. Azt, hogy a parlamenten sürgősségi eljárásban, 24 óra alatt vernek keresztül egy törvényt, legfeljebb valami sürgős veszélyhelyzet indokolhatná, amiről szó sincs. Nevetséges vád, hogy a CEU kamuegyetem lenne, ezt a tudományos élet nemzetközi élvonalának kiállása mutatja legjobban. A kormány tehát egy saját maga által gyártott látszat-problémára válaszolt drákói szigorúságú büntetéssel. Ez a legsötétebb időket idézi.
A CEU, mint a hazai tudományos élet kiemelkedő szereplője
A CEU természetesen nem csak azért fontos Magyarországnak, mert nemzetközi rangsorokban rendkívül előkelő helyeken szerepel, hanem elsősorban azért, mert falai közt kiemelkedő kutatások sora látott napvilágot. A hazai tudományos élet szereplői rengeteg ponton kapcsolódnak a CEU-hoz, elég a Magyar Tudományos Akadémia Intézeteivel való szoros együttműködésekre gondolni. Kiemelhetőek még azok a nemzetközi szaktekintélyek is, akiket CEU-nak sikerült hazacsábítania (ilyen például a korábban az MIT-n és a Berkeley-n tanító Kőszegi Botond közgazdász, vagy a napokban kiábrándultan nyilatkozó, Nobel-békedíjas Ürge-Vorsatz Diana klímakutató is). Ezen kívül olyan előremutató tudományterületek jelennek meg Magyarországon az egyetem által, mint például a Barabási-Albert László által felkarolt hálózatkutatás, amelyek jól megférnek a például az ókori kereszténység tanulmányozásával is.
Az amerikai struktúra, amelyben a CEU működik, nem egy szitokszó, hanem a világ talán legjobb eredményeit produkáló felsőoktatási modellje: a magas eredményeket a jól összerakott ösztönzési rendszerek (pl. az, hogy az oktatók munkájának integráns része a tanítás mellett a kutatómunka és a publikálás) és a megfelelő anyagi háttér teszik lehetővé. Emiatt lehet az is, hogy az intézmény képes az amerikai egyetemek színvonalát elérni, és hozzáadni a magyar tudáshoz és akaráshoz. Egy ilyen egyetemet nem elűzni kéne, hanem arra kéne használni, hogy az amerikai jó gyakorlatokat itthon tanulmányozhassuk a saját felsőoktatásunk fejlesztése érdekében.
Ezzel szemben az elmúlt napok lépései nem csak a CEU-ra és az általa képviselt értékekre mérnek csapást, hanem mindezen keresztül az egész magyar tudományos életre hatni fognak. Egyre nehezebb lesz nemzetközi szakembereket Magyarországra csábítani, míg a magyar kutatók külföld felé veszik majd az irányt. És sajnos félő, hogy ugyanez a tendencia a diákok szintjén is felerősödik, hiszen nem lesz itt a CEU, hogy a nyugati felsőoktatás szintjét megütve valós alternatívát nyújtson számukra a külföldi tanulással szemben.
Úgy gondoljuk tehát, hogy ez az ügy nem a CEU-ról, hanem a kritikus gondolkodás ellehetetlenítéséről és a véleményformálás szabadságának korlátozásáról szól. A kormánnyal elentétben azonban kiállunk amellett, hogy az oktatásnak nem szabad kötöttnek lennie. Az oktatásnak szabadnak kell lennie. Az egyetemek és tanárok autonómiája, a diákok szabad pálya- és iskolaválasztása egyaránt a záloga annak, hogy az oktatás fejlődhessen. Ezzel tudják egymást inspirálni, illetve felpezsdíteni a magyar tudományos életet, végső soron pedig megannyi más területet is az országban. A kormánypropaganda Brüsszel megállítására uszít, és Magyarország erősödését hazudja. Ezzel szemben nekünk azért kell most megállítanunk a kormányt, hogy Magyarország erősödhessen.
