Távolodás a Nyugattól, orosz politikai eszközök mindennapossá válása, regionális versenyképesség elvesztése – ezek az egyértelmű következményei a „Lex CEU” elfogadásának. A kormány valós motivációi a gyorsított eljárással megtárgyalt törvény megszavazását követően sem világosak, erősen valószínűsíthető azonban, hogy a „Soros-összeesküvés” kommunikációs paneljének napirenden tartása mellett más okok is állhatnak a háttérben. Az alábbiakban a kérdés nemzetközi vonatkozását járjuk körbe négy szemszögből.
1. A növekvő orosz politikai befolyás hatása
A magyar kormány Oroszországhoz fűződő kapcsolatai két szempontból is befolyásolhatták a törvény megszületését. Egyrészt régóta tudható, hogy a kormány tagjai számos területen – köztük a nemzetközi civil szervezetekhez való viszonyban – példaadónak tekintik a Putyin-rezsim fellépését. Az elmúlt évben Oroszországban a jogállami keretek lerombolása újabb területre terjedt ki a szentpétervári Európai Egyetem elleni támadással, amelynek kivitelezése kísértetiesen emlékeztet a CEU elleni kormányzati fellépésre: az intézményt először szabálytalan működéssel vádolták a hatóságok, majd visszavonták a működési engedélyét.
A CEU bezárása a fentiek mellett közvetlen orosz politikai érdekekkel is összefüggésbe hozható. Putyin maga is számos alkalommal lép fel Soros György ellen, ellehetetlenítve a hozzá kötődő intézmények működését. A CEU-n sokan tanulnak a térségből, ráadásul a posztszovjet államok progresszív, az illiberális politikával keményen szembehelyezkedő civil aktivistáinak jelentős része kerül ki erről az egyetemről.
Az orosz közjátékra eddig nincs konkrét bizonyíték, ugyanakkor a tény, hogy felmerülhet reális opcióként, sokat elmond a kormányunkról.
2. Az Egyesült Államok reakciója
A Trump-adminisztráció – feltehetően a kormány várakozásaival ellentétesen – gyorsan és határozottan foglalt állást a CEU mellett. A Külügyminisztérium és a budapesti Amerikai Nagykövetség is megerősítette, hogy “az Egyesült Államok ellenez bármilyen törekvést, amely veszélyezteti az Egyetem működését vagy függetlenségét”. Emellett az amerikai akadémiai világ (például a Princeton vezetője) és a média (például a Washington Post) egy része is állást foglalt a CEU mellett.
Az Egyesült Államok hangos reakciója egyértelmű kudarca a magyar diplomáciának. Bármennyire is Soros-ellenes a Trump-adminisztráció, egy félig amerikai egyetem elleni támadást nem hagyhatnak reakció nélkül. A törvény visszavonásának hiányában tovább romlik az amerikai–magyar viszony, ami az Obama-adminisztráció alatti mélypontról egyébként sem mozdult el úgy, ahogy azt Orbán Viktor remélte. A CEU mellett való kiállással Washington szimbolikusan felléphet azon vádak ellen, melyek szerint túl megengedővé vált volna az illiberális rezsimekkel szemben.
3. Az európai reakciók
Az Egyesült Államokkal szemben az Európai Unió intézményei egyelőre nem foglaltak állást a kérdésben. Az Európai Bizottság nem is teheti, mert az oktatás tagállami hatáskör – ha esetleg mégis kiad egy CEU-párti állásfoglalást (ahogy azt megtette Navracsics Tibor oktatásért felelős biztos), az szinte biztosan enyhe hangvételű lesz.
Az Európai Parlamentben eddig csak a liberális frakció állt ki a CEU mellett, bár szerdán a zöldek a baloldali pártokkal és a liberálisokkal együtt tartanak sajtótájékoztatót a kérdésben. Ugyanakkor az Európai Néppárt támogatása nélkül többséget nem lehet teremteni az EP-ben – elképzelhető, hogy lesz, aki kiáll a Fidesz ellen, de valószínűbb, hogy az ilyen konfliktusokat továbbra is zárt kapuk mögött fogják rendezni.
Ráadásul a CEU dönthet úgy, hogy Strasbourgig viszi az ügyet. Ebben az esetben a törvény elfogadását követően könnyen nyerhet, ha a bíróság diszkriminatívnak találja a törvényt.
Európai állam- és kormányfők közül Frank-Walter Steinmeier német elnök állt ki hangosan: szerinte a CEU-ügy bizonyítja, hogy egy illiberális tendencia áll szemben a demokratikus Európával. Orbánt viszont nem más biztosította támogatásáról, mint Victor Ponta volt román miniszterelnök: kijelentette, hogy ő is be fog nyújtani hasonló törvénytervezetet. Ez nagyon rosszul érintheti a romániai magyar egyetemeket, így a Sapientia Egyetemet és a Partiumi Keresztény Egyetemet.
4. „Brain-drain” Közép-Európában: az élesedő nemzetközi verseny hatása
A mobilitás növekedésével egyre élesebb a régiós verseny a felsőoktatásban. A CEU bezárásával Magyarország ennek a folyamatnak csak vesztese lehet, az egyetem nemzetközi beágyazottsága, illetve nemzetközi vonzereje ugyanis megkérdőjelezhetetlen. Versenytársaink közül többen jelezték, hogy szívesen látnák a CEU-t városaikban: Vilnius polgármestere, az osztrák rektori konferencia, és Słupsk polgármestere is befogadná az egyik legsikeresebb közép-európai egyetemet.
Világos tehát, hogy a CEU kiebrudálásával Magyarország versenyképessége épp abban a szektorban romlik, amely a 21. századi tudásalapú társadalom alapját képezi.
