Rossz hírem van azoknak, akik szeretik hangoztatni, hogy “ne politizálj!”
Ahhoz, hogy Magyarországon jobb legyen élni, jó pár dolognak változnia kell. Többek között annak is, hogy mit gondolunk a politikáról és a politizálásról.
Soha nem fogunk előrelépni, amíg azt hisszük, hogy a “politizálás” szitokszó, mert undorító, rossz dolog, amitől mindenkinek távol kell tartania magát.
Jogod van fellépni a változásért!
Teljesen természetes, hogy ha az emberek egy csoportjának közös gondjai, problémái vannak, akkor arra megoldást akarnak találni. Amint a megfelelő fórumokon felvetik a javaslatukat, és el akarják érni a bevezetését, máris politizálnak. Attól a pillanattól kezdve, amint kiállnak magukért, és képviselik a saját érdekeiket.
Amikor valakire rászólnak, hogy “ne politizálj!”, valójában azt mondják neki, hogy ne képviseld a saját érdekeidet. Legyél csendben! Inkább húzd meg magad a sarokban. Jó minden úgy, ahogy van. Fogadd el, hogy nem tehetsz semmi. Csak bajod lehet belőle, ha változtatni akarsz.
Ez a mondás a szocializmusban élte fénykorát. Ha akkor bármit mondtál a rendszer ellen, rögtön rád szóltak, hogy “ne politizálj”, mert lehetett tudni, hogy ha egy besúgó meghallja, máris jön a megtorlás. A nagyon is kézzelfogható büntetés, ami elég konkrét hatással lesz az életminőségedre.
Több évtizeden át, sőt, generációkon átívelő módon ez beleivódott a magyarokba. Olyannyira, hogy a jelenlegi pártállam, a Fidesz is erre épít. Ők már úgy sulykolják az állampolgárokba, hogy “ne politizálj”, hogy gyakran direktben ki is mondják. Szerintük az ember csak ne politizáljon, nem az dolga. Vagyis ne képviselje a véleményét, az érdekeit, ne akarjon változást, húzza meg magát. Mert mindennek úgy kell lennie, ahogy a pártállam akarja és kész.
Konkrétan vádként szokott elhangzani, hogy valaki “politikai ügyet csinál valamiből”, mintha ez valami bűn lenne. Jó példa erre a Karsai Dániel által képviselt aktív eutanázia ügye vagy az átragasztott plakát az ARC plakátkiállításon.
Egyéni küzdelem sokakért
Első ránézésre Karsai Dániel pusztán egy ember volt, egy közülünk, de ország-világ előtt nem csupán a saját problémáját képviselte, hanem egy jelentős társadalmi csoportét: azokét, akik gyógyíthatatlan és rendkívüli fájdalmakkal járó betegségben szenvednek. Egyrészt saját maga, másrészt az egész csoport számára változásokat akart elérni.
Nos, ez nem más, mint a jó értelemben vett politizálás klasszikus definíciója. Amióta a világ világ, számtalanszor előfordult már, hogy egyetlen ember – a legtöbbször önfeláldozó módon – kezdett társadalmi változásért harcolni, aminek hatására aztán egyre többen csatlakoztak hozzá. És sokszor a mozgalma már csak a halála után ért célt.
Magyarországon sajnos mára teljesen elszoktunk tőle, de az is abszolút természetes, ha egyes politikusok vagy akár pártok támogatnak, felkarolnak egy ilyen ügyet. Hiszen ők ezért foglalkoznak politikával, ez a dolguk, erre esküdtek fel, ezért kapják a fizetésüket. Azáltal képviselik az embereket, hogy ország-világ számára ismertté teszik, kihangosítják a fontos témákat. Segítenek vita kezdeményezésében, törvényjavaslat szövegezésében, benyújtásában, megszavazásában. Így kellene működnie egy országnak.
Kifogás van bőven
Tehát amikor a Fidesz meg a Pesti Srácok azzal jön, hogy “undorító, hogy politikai ügyet csinálnak ebből”, valójában újra csak azt mondják, hogy “ne politizálj!”. Mert szerintük csak a Fidesz politizálhat, és csak olyan témában, amilyenben ő akar.
És ugyanezt sulykolják más formában, amikor azzal hergelik az embereket, azt hazudják a szemükbe, hogy a pártok csakis önös érdekből “telepszenek rá” mások ügyeire, kizárólag azért, hogy “politikai tőkét kovácsoljanak maguknak”. A Fidesz ezzel éket akar verni a választók és a pártok közé, hogy az emberek ne higgyenek a pártokban, ezért ne legyen közöttük együttműködés. Pedig a változáshoz, az egészséges társadalmi működéshez erre lenne szükség. El kellene hinni, hogy nem minden párt egyforma, és vannak, akik a választók képviseletéért dolgoznak.
Végül pedig a hatalom képviselői vallásra, meggyőződésre, az élet tiszteletére hivatkozva borzadnak el az aktív eutanázia témájától. Érthető, ha egy téma megosztó, nehéz vagy eddig tabu volt, de egyrészt az országban nem mindenki vallásos, másrészt mindez nem indok arra, hogy kerülgessük a forró kását, és ne is beszéljünk egy létező, sokakat érintő problémáról. Főleg, ha Karsai kérése, javaslata is tiszteli az életet, csak másképpen, mint a Fidesz.
Ez olyan, mint amikor az ARC plakátkiállítás egyik plakátja az anyaság nehézségeiről szól, és Dúró Dóra leragasztja a felsoroltakat csupa pozitív dologgal. Ezek szerint nyiván nem tud róla, hogy ha nem beszélünk a problémákról, hanem a szőnyeg alá söpörjük őket, attól még léteznek. Sőt, kibeszélés, feldolgozás, megoldás nélkül csak fokozódnak és rosszabbak lesznek. Ugyanez a helyzet Karsai Dániel ügyével, és még sok minden mással, amit mind át kellene beszélni Magyarországon.
Kezdjünk neki, amíg nem késő.
