Május 17-e a homofóbia, bifóbia és transzfóbia elleni világnap. Kordás Olivér, az LMBTQ+ csoport tagjának posztja.
Csak sétálni az utcán, talán el is intézni a bevásárlást, de alapvetően a friss levegő miatt kimozdulni kicsit a négy fal közül. Séta közben rámosolyogni a többi járókelőre kedélyesen, és hasonló mosolyokat visszakapni cserébe. Úgy érezni, hogy mikor kitesszük a lábunkat a biztonságos bunkerünkből, onnantól a többi szerető embertársaink nyújtanak majd védelmet. Nem mind erre vágyunk?
Ám mi van olyankor, amikor minden ember egy veszélyforrás érzetét kelti? Amikor kilépsz, és csak a megvetés, az ellenszenv, az undor és a támadás fogad, az nem csak a komfortérzetedre lesz hatással, de nagyon komoly következményekkel lehet a mentális egészségre is. Erre nem gondol szerintem kellően a társadalom azon része, amelyik szüntelenül diszkriminál és degradál.
A mentális egészség témája en bloc egy nem kellően kifejlett diskurzus, és nem is áll jól a szénája a jövőt tekintve. Egyelőre még mindig nagyon sok ember gondolja azt, hogy az érzelmek sorsa, hogy elnyomásra kerüljenek, pszichológushoz elmenni pedig szégyellni való, és az elmebetegség legfőbb jele. Mindezek következményeként természetesnek tűnhet, hogy a szexuális kisebbségek tagjairól sem esik szó ilyen kontextusban, pedig az egész mentálhigiénét körülövező tabunak ők a legnagyobb megsínylői.
Mára már egy bárki számára elérhető információvá vált, hogy az érzelmek elnyomása súlyosan negatív kihatással van a pszichére. Az LMBTQIA+ közösség tagjai nap mint nap harcolnak a saját érzelmeik ellen, legfőképp amíg napfényre nem hozzák valós identitásukat. Mivel ez akkora stressznek bizonyul, hogy gyakran évekig is elhúzódhat akár, a lélekben kialakuló trauma egyre nagyobb és nagyobb lesz, a feloldásuk nehézsége is természetesen ezzel párhuzamosan növekszik. Ennek a következményei kimondottan súlyosak és szomorúak, ha vetünk egy pillantást a statisztikákra.
A depresszió egy olyan állapot, amely sokrétűsége és lappangási ideje miatt vált hatalmas problémájává az emberiségnek. Nagyon nehéz kialakulás közben észrevenni, megelőzni pedig csak egy pszichológus rendszeres látogatásával lehet. Ha pedig egyszer felütötte a fejét, megszabadulni tőle a lehető legnagyobb kihívás. Az LMBTQIA+ közösség több mint fele esett depresszióba csak az elmúlt év folyamán. A depresszió gyakran jár kéz a kézben a táplálkozási szokások negatív irányba való elváltozásával, amelyet általában a nőkkel szoktak összekötni, ennek ellenére mégis a meleg vagy biszexuális férfiak 15%-a tapasztalt étkezési zavart 2021 folyamán.
Az öngyilkosság az elveszettség abszolút tetőfokának szimbóluma, a segítségre leginkább szoruló emberek kétségbeesett vészkijárata problémáikból. Egy jól működő társadalomban mindenki megkapja a segítséget nyújtó kezet, de sajnos nem úgy fest, hogy idáig már el tudtunk volna jutni. A transznemű emberek közel fele játszott el az öngyilkosság gondolatával az elmúlt egy évben, ami egy riasztóan magas arány. Az LMBTQIA+ közösség középiskolában tanuló tagjainak 41%-a gondolt már arra, hogy ezt a végzetes menekülőutat választja, ezeknek 29%-a pedig a súlyos iskolai bullying következménye.
Van egy kulcs azonban a kezünkben, amellyel minden mentális leterheltség könnyíthető. Egy olyan kulcs, amely mindenki számára rendelkezésre áll, és ha veszünk egy nagy levegőt, bármikor használható. Ez a kommunikáció. Mint emberek, úgy vagyunk felépítve, hogy ha van kivel beszélnünk a nehézségeinkről, azzal egy részét már le is adtuk a problémáinknak a vállainkról. Beszélhetünk, ha gondoltunk már saját testünk megsértésére, ha ritkán érzünk boldogságot, ha kényelmetlenül érzi magát a saját testében, vagy ha mások degradálnak, és érezni fogjuk, ha a velünk szemben álló személy meghallgat minket, és pozitívan, szeretettel áll hozzánk. Ha pedig nekünk nyitja meg magát valaki, és tárja fel előttünk problémáit, akkor megtisztelnek minket a bizalmukkal. Ne játsszuk el! Hallgassuk meg, próbáljunk meg segíteni, ahol tudunk, és higgyünk az erősségükben. Hisz mindenkinek közös célja egy szeretettel és tisztelettel teli társadalom, ahol ha szeretetet adunk, felénk is szeretet fog érkezni. Ahol kedvesen rámosolygunk valakire, aki pedig viszonozza azt.
Források:
Mentalhealth.org.uk
PrioryGroup.com
TheTrvorProject.org
