Néhány gondolat a Debreceni Egyetem Hallgatói Önkormányzata behódolásának margójára a modellváltással kapcsolatban.
Az elmúlt napok egyik kiemelt témája több hazai felsőoktatási intézmény – a Debreceni Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem és a Szegedi Tudományegyetem – modellváltása, miszerint azok állami fenntartás helyett alapítványi kézbe kerülnének. (Időközben a Debreceni Egyetem szenátusa 65-0-3 arányban ezt el is fogadta, és kezdeményezte a modellváltást.)
A Debreceni Egyetem Hallgatói Önkormányzata (DEHÖK) küldöttgyűlése 70-0-0 aránnyal szavazta meg ezt a döntést, amelyről levélben is tájékoztatták a hallgatókat.
„Az ülésen prof. dr. Bács Zoltán kancellár úr adott tájékoztatást a modellváltás lehetőségéről, szabályozott lépéseiről, folyamatáról, bemutatva az egyetem modellváltási stratégiájának tervezetét. Különös tekintettel tért ki annak a hallgatókat érintő vonatkozásaira, majd ezt követően válaszolt az elhangzott képviselői kérdésekre.
A jelen lévő összes hallgatói képviselő a tájékoztatást, illetve szakmai párbeszédet követően 70 igen, 0 nem, 0 tartózkodás mellett felhatalmazta a DEHÖK szenátusi képviselőit, hogy igennel szavazzanak a Debreceni Egyetem modellváltásával kapcsolatos szenátusi előterjesztésre.”
Tehát 70 hallgatói képviselőt sikerült meggyőzni, akik közül senkiben nem merült fel a kételkedés leghaloványabb szikrája sem, amit egy esetleges tartózkodással kifejezhettek volna. Mindenki egyetért, hiszen ez a legjobb dolog, ami az egyetemmel történhet, nemde?
A Hallgatói Önkormányzatok működése többször volt már kritika tárgya a hazai közbeszédben, ez az eset, azonban újra elénk kell hogy tárja azt a kérdést: jól van-e ez így? Kiket is képviselnek a hallgatói képviselők? Megválasztott képviselőkről van szó, tehát elvben a hallgatókért vannak, ráadásul teljesen jogszerűen megválasztva, ez az eset azonban korántsem azt bizonyítja, hogy minden a legnagyobb rendben van. A következőkben a DEHÖK működéséről lesz szó, egy Debreceni Egyetemen végzett hallgató szemszögéből, ami talán segíthet láttatni azt, hogy miért is érthetett egyet mindenki ezzel a döntéssel.
Sok első-, és másodéves egyetemista úgy érzi, hogy szeretne tenni valamit a közösségért: jó bulikat szervezni, népszerűsíteni az egyetemet, alkotni valami jót. Ha elég jó arcnak tűnsz, rendes választás útján bekerülhetsz a HÖK-be. Természetesen a választások esetében is fontos tényező, hogy kinek mennyi ismerőse van, akit mozgósítani lehet a szavazásnál, van-e már HÖK-ös haverod, aki az ő barátai körében is kampányol, hogy szavazzanak rád. Esetleg a már meglévő HÖK-ös képviselőcsapat, aki szeretné újra megválaszttatni magát, kollektíven kampányol Facebookon, nyomtatnak szórólapokat is, és ha megvannak a kapcsolataid, akkor te is rákerülhetsz erre, mint a megszokott csapat része, így nagyobb eséllyel kerülsz be. Vagy akár már a jelöltté váláshoz is rásegítenek úgy, hogy elsőévesek előadásán adják körbe az ajánlóívet azoknak a hallgatóknak, akik éppen néhány hete kezdték meg a tanulmányaikat, és nem is igazán értik még a rendszer működését. Tehát mondjuk úgy, hogy már a HÖK-ös karrier kezdeti lépései is bizonyos szempontból problémásak lehetnek. (Nem mindig és minden esetben, de sok esetben.)
Ha bekerültél, két út áll előtted: megpróbálsz betagozódni, de közben esetleg próbálkozol valamennyire alakítani a rendszert, kritikus maradsz és nem fogadsz el mindent, amit mondanak. Ebben az esetben nem sokáig leszel HÖK-ös, mert hamar látszódni kezdenek a láthatatlan falak, ameddig elmehetsz, és vagy te nem érzed jól magad, vagy nem néznek rád jó szemmel és aztán segítenek, hogy ne is érezd jól magad, vagy a következő választásnál már csak simán mást támogatnak, és nem leszel ott a szórólapon / Facebook-posztban. A másik út, hogy már a kezdetektől fogva hű és elkötelezett híve leszel a HÖK-nek, mindig egyetértesz, megtanulod, hogy kivel érdemes jóban lenni, és felépítesz egy szép HÖK-ös karriert. Persze a legmagasabb pozíciókig akkor is nagyon nehéz eljutni, hiszen a mostani vezetőket tekintve nagyon sokan már legalább 6-8 éve benne vannak a rendszerben, és abszolút egy társaságból kerülnek ki az emberek. Szóval maradhat az ember a kari HÖK-ön belül, ahol igazi tét nélkül szervezheti az adott kar hallgatói életét, de a lényegi kérdésekbe nem szólhat bele, és amikor nagyobb volumenű szavazásra kerül a sor, egy dolga van: azt a gombot nyomni, amit a fősodor kijelöl, és közben elhinni, hogy milyen jót tesz.
A mostani HÖK-ös társaság az egyetem vezetésével nagyon jóban volt és van, és szépen szólva nem látnak túl egymás hátsó felétől. Különösen 2013 óta, mióta a mostani rektor (Szilvássy Zoltán) vezeti az intézményt, akit igazából nem támogatott a szenátus, de mégis ő került az egyetem élére politikai okokból. (Előtte legalább voltak kritikai hangok és megmozdulások, például a 2012-es felsőoktatási törvény miatt.) Volt szerencsém valamennyire az egyetemi közéletben részt venni, és látni, ahogy onnantól a HÖK és az egyetemi vezetés kéz a kézben, egymást erősítve állt ki minden döntés mellett, és úgy adták el ezeket a hallgatóknak, mint a legjobb dolog, ami történhet velük.
Szóval valahogy már a kezdetektől fogva olyan ez a törvényesen és szabályosan megválasztott HÖK, hogy nem nagyon engedi be azokat, akik nem tudnak aztán betagozódni. Ha pedig bekerülnek ilyen emberek, nem tudnak érdemi változást hozni, és/vagy nem sokáig maradnak bent. Nagyon stabilan működik ez a fajta rendszer. A felszínen minden jogszerű, de közben azért valami mégsem kerek. A mostani DEHÖK-vezetők közül többen a harmincas éveikhez közel vagy azon túl járnak, és már sok éve töltenek be valamilyen hallgatói tisztséget (a 2016-os hallgatói törvény ezt 4 évben korlátozza, de némi jogászkodással volt már példa ennek a kijátszására). Emellett van olyan vezető pozícióban lévő DEHÖK-képviselő, akinek az édesapja az egyetemen belül nagyon magas tisztséget tölt be, és ebben a cikkben is felmerül a neve. Senkiben nem merül fel az ott lévők közül, hogy ez esetleg aggályos? Vagy hogy ugyanaz a baráti társaság adja a DEHÖK elnökét immár lassan egy évtizede? És ez a baráti társaság adja az egyetemi szenátus több tagját is, akik korábban szintén a DEHÖK vezető pozícióiban voltak?
Biztosan lehetne változtatni, ha például egyszerre több olyan hallgató kerülne be, akik egységesen egy az egyben más alternatívát jelentenének, mint a mostani képviselők. Volt erre is néhány kísérlet annak idején (az utóbbi pár évről kevesebb az erre vonatkozó infórmációm), eredménytelenül. Sokunkat pedig egyszerűen annyira taszít(ott) a HÖK intézménye, hogy egyáltalán nem akartuk, hogy közünk legyen hozzá, és inkább más módokon próbáltunk tenni egy jobb hallgatói létért. Látszik azonban, hogy az elfordulás nem jó taktika. A hallgatók viszont inkább apolitikusak, a legtöbben inkább kimaradnak az ilyen közéleti kérdésekből, elvégre tanulni vannak ott, az egyetem utáni ki szeretnének lépni a munkaerőpiacra, és nem feltétlenül van idejük, kedvük és energiájuk egy bebetonozottnak tűnő rendszert megtörni, és talán nem is igazán hiszik el, hogy lehetne másképp. A biztos arcok tehát biztos pozíciókban vannak. Egyelőre.
Fájó látni a mostani ügy esetében a kritika teljes hiányát a 70 igennel szavazó tagtól. Természetesen nem lehet minden döntést megvitatni 30 ezer érintettel, de legalább a nyilvános térben jó lett volna, ha van érdemi vita, párbeszéd, pro-kontra, magyarázat, de persze alapvetően nincsenek erre igazán sem felületek, és nincs ennek kultúrája sem. (Persze időt sem hagytak sokat, minél gyorsabban át szerették volna vinni ezt a döntést.) És amúgy is, az van, amit mondunk, mert kérdés nélkül ez a legjobb, ami történhet az egyetemmel. Milyen szép, hogy „ az ülésen prof. dr. Bács Zoltán kancellár úr adott tájékoztatást a modellváltás lehetőségéről, szabályozott lépéseiről, folyamatáról, bemutatva az egyetem modellváltási stratégiájának tervezetét. Különös tekintettel tért ki annak a hallgatókat érintő vonatkozásaira, majd ezt követően válaszolt az elhangzott képviselői kérdésekre”, de mindez egy zárt ülésen történt. Ezt nem előzte meg semmilyen nyilvános vita, egyeztetés, üzenet, ahol ez a tájékoztatási aktus megtörtént volna kifelé, a képviselők nyilvánosan kérdezhettek volna, és esetleg megfogalmazhatták volna az aggályaikat. Persze mindez egy naív elképzelés, hiszen nehéz elhinni, hogy a HÖK képviselői meg mertek volna bármilyen kritikai észrevételt nyilvánosan fogalmazni. Ők mindenben egyetértenek, amivel egyet kell érteni, igazi funkciójuk nincs, és ezt ez a 70-0-0 szavazati arány tökéletesen mutatja.
Nehéz ezekkel a NER működési elve alapján létező kisebb rendszerekkel mit kezdeni, amik aztán összességében a nagy NER-t működtetik. Abszolút jól látszik, hogy rengeteg olyan mikrokörnyezetet érintő történet van, ami leképezi, hogy hogyan is működik ez a magasabb szinteken. Változtatni nehéz, de minél több ember szólal fel, minél több ember osztja meg az észrevételeit, hogy mi nem működik jól, és hogyan lehetne másképp csinálni, annál inkább erősebbé, és átélhetőbbé válhat az a narratíva, hogy igenis építhetünk egy demokratikusabban működő országot, ahol a legkisebb szinteken is az emberek – jelen esetben a hallgatók – a tisztesség útját választják a hallgatótársaik képviseletére, nem szavazógépek, hanem mernek kritikusak lenni, mernek kételkedni és fel mernek szólalni, ha kétes kimenetelű döntést próbálnak rájuk kényszeríteni.
