A magyar kormányzás minősége segítőkészség és átláthatóság szempontjából messze elmarad az EU-s átlagtól, miközben a posztszovjet Észtország bőven az EU-s átlag felett teljesít. A Momentum választási programjában szorgalmazni fogja a vonatkozó törvények módosítását annak érdekében, hogy a magyar állampolgárok egyszer újra bizalmukat tudják majd vetni a mindenkori magyar kormányba.
‘Súlyos szabálytalanságokkal működik Magyarországon a Soros-egyetem’ jelentette be a szerző nélkül megjelentetett álsajtótermék, melyet 2017. március 28-án, kedden 15:28 perckor tettek közzé. “Úgy tudjuk, hogy a kormány törvénnyel szigorítana. Az nyilvánvalóan kérdés, hogy a törvénymódosítás után bezár-e a Soros-egyetem.’ írták.
Ez veterán oknyomozói újságírókra jellemző megérzésnek bizonyult – pár órával később, a kormány nevében, Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter benyújtotta a mára Lex CEU-ként elhíresült törvénytervezetet. Alig több, mint négy munkanapra rá, április 3-án, hétfőn reggel Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettese levélben kérte fel Kövér Lászlót, az országgyűlés elnökét, hogy a törvényjavaslatot “kivételes eljárásban” tárgyalják. Ezt a “törvényjavaslat mielőbbi elfogadásához fűződő kormányzati érdek” indokol. Valójában ebben semmi meglepő sincs, ez lett az új norma, a letelepedési kötvényes offshore cégek is nappal azelőtt alakultak, hogy Rogán beterjeszti a letelepedési kötvényekről szóló törvényjavaslatot.
A levél további javaslatait a kormánypárti képviselők aznap megszavazták, így a módosító javaslatok benyújtására mindössze három óra (!) állt az országgyűlési képviselők rendelkezésére. Majd pedig mind a vitára, mind a módosító javaslatokról való döntésre és a zárószavazásra már másnap kedden sort kerítettek. A parlamenti törvényhozói munka az elejétől a végéig gyakorlatilag 24 óra alatt zajlott le.
Ráadásul a témával foglalkozó civil szervezetekkel és a szélesebb társadalommal való bármilyen egyeztetés nélkül. A törvénytervezet által érintett intézmények előzetes figyelmeztetése, illetve a velük való konstruktív egyeztetési kísérlet nélkül. A Parlamentben illetékes oktatási ügyekért felelős kulturális bizottság vizsgálata nélkül. Egy héttel korábban a törvénytervezet még nem is létezett.
Mikor és milyen formában értesültek az állampolgárok a kormány ez irányú törekvéseit? Pár órával a hivatalos törvényhozási procedúra megkezdése előtt, egy kormánykézben tartott honlap megrendelésre írt, lejárató cikkéből.
És akkor Brüsszelt kell megállítani…
Orbán Viktor és Lázár János a Lex CEU megszavazásakor (Kép forrása)
Átláthatatlan és kirekesztő jogszabálygyár
A fenti példa nem egyedüli eset: jól jellemzi az Orbán-kormány törvényhozási kultúráját – helyesebben annak hiányát -, melynek harmadik ciklusára az országgyűlésben átlagosan 33 napra gyorsult fel a törvényhozás sebessége, és aminek eddigi történetében egyetlen egy ellenzéki törvényjavaslatot sem fogadtak el. Ezen felül, habár 2010 óta jogszabály kötelezi a kormányt, hogy jogszabályalkotási munkája során megteremtse a társadalommal való konzultálás feltételeit, a gyakorlatban ennek követelményeit a minisztériumok legfeljebb csak részlegesen tartják be. Ennek a kijátszására is tudatosan rájátszik a jelenlegi kormány, azzal, hogy a minisztériumok által megírt jogszabálytervezeteket kormánypárti képviselőkőn keresztül nyújtják be a Parlamentnek.
Mindemellett maga a jogszabály is komoly hiányosságokkal bír, például nem szab ki minimum határidőket az online társadalmi egyeztetéseknek, és nem ír elő semmilyen formai követelményt annak lebonyolítására vagy a beérkezett véleményekkel való elszámolására. Ennek eredményeként a minisztériumok bevett gyakorlata, hogy egy-két napos (!) határidőkkel hirdetik meg a társadalmi egyeztetés intervallumát, az esetlegesen beérkezett válaszokkal pedig nagyon nehézkes és nehezen megtalálható módon számolnak el. A magyar kormányzási gyakorlatok minőségüket és “XXI. századiságukat” tekintve, is messze alul maradnak a más európai országok által alkalmazottakkal szemben:
Az Európai Bizottság 2016-os ‘e-kormányzási mérce’ riportjának adatai:
| EU28 átlag | ||
| Felhasználó-központúság | 53* | 92 | 77 |
| Átlátható kormányzás | 27 | 81 | 55 |
*maximum 100 pontból elérhető összeg
Európai Uniós jó gyakorlatok a törvényhozás terén
De ha mindeközben “Brüsszel” az, ami a jelenlegi kormány szerint ördögtől való, akkor azért érdemes egy közelebbi pillantást vetni arra, hogy is működik ugyanez az Európai Unióban. Képesek vajon az állítólag “fejünk fölött döntő, arctalan brüsszeli bürokraták” hasonlóan kiszámíthatatlan és átláthatatlan módon átverni egy-egy törvénytervezetet? Milyen Brüsszelben a törvényhozási kultúra?
Az Európai Uniós szerződéseknek megfelelően az Európai Bizottság hatásköre a törvénytervezetek kifejlesztése és azok beterjesztése az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa, felé, akik, mint egy országgyűlés alsó és felső házai, egymással való egyeztetés után “közösen fogadják el” (co-adopting) a törvénytervezeteket. A jogalkotási eljárás pedig az elejétől a végéig teli van olyan kötelező gyakorlatokkal, amik azt szolgálják, hogy az állampolgárok számára jó előre kiszámítható, átlátható és inkluzív. Ez legyen a folyamat, ami számos pontos lehetőséget biztosít az állampolgároknak és a társadalmi érdekcsoportoknak a formális véleménynyílvánításra.
Az Európai Bizottságnak minden év végén meg kell jelentetnie egy munkaprogramot, melyben a következő évre vonatkozóan felsorolja az általa tervezett jogalkotási folyamatokat a következő évre vonatkozóan. Ezen túlmenően, az új évben a Bizottság igazgatóságai (melyek megfelelői a tagállami szinten a minisztériumok) is külön-külön publikálnak egy részletesebb éves munkaterveket a saját szakpolitikai területeikre vonakozóan. Ennek következtében a társadalmi csoportok előre láthatják, hogy mikor milyen jogszabályokra kell számítanunk.
Továbbá, minden egyes jogalkotási folyamat közvetlen megkezdése előtt a Bizottság illetékes igazgatósága nyilánvossá tesz egy ütemtervet (“roadmap”), amiben részletesen leírja, hogy milyen adatgyűjtési és vizsgálati módszerekkel fogja a döntést meghozni a majdani kezdeményezése típusát (jogszabálytervezet vagy javaslat/irányelv) és tartalmát illetően, valamint azt hogy a társadalommal milyen formában fog egyeztetni a kérdéskörben. Ezek az ütemtervek tehát közvetlenül jelzik a társadalmi csoportoknak, hogy a Bizottság mikor kezdte meg a jogszabályalkotási munkát, és hogy mikor és hogyan fognak tudni beleszólni a folyamatba.
Az Európai Bizottság a rá vonatkozó egyezmények értelmében minden egyes törvénytervezetéről internetes társadalmi konzultációt indít. Ennek időtartalma a bevett gyakorlat szerint 12 hét (!), és egy felhasználóbarát rendszeren keresztül történik egy több oldalas kérdőív kitöltésével és egyéb dokumentumok csatolásának lehetőségével. A konzultáció megnyitásának várható időtartalmát már jó előre, az ütemtervben közzé teszik, így nem fordulhat elő olyan helyzet, mint nálunk, hogy senki nem tudja, mikor fognak meghirdetni és milyen témában egy-két napra egy-egy jogszabálytervezetet.
Bal oldalt az Európai Bizottság társadalmi konzultációi (átlagos idő: 12 hét), míg jobb oldalt a magyar minisztériumok társadalami konzultációi (átlagos idő: 1-2 nap)
Ezen túlmenően az Európai Bizottságnak kötelező hatás vizsgálatot megrendelni a jogszabálytervezetével kapcsolatban, amit pályáztatás útján mindig egy külső, független intézmény végez el, és tesz nyilvánossá. Ráadásul a Bizottság igazgatóságai rendszeresen tartanak műhelyeket és fórumokat, amire az érdeklődök előzetes regisztrálás után elmehetnek, hogy véleményüket adják egy-egy témakörben.
És ez még csak azok a jó törvényhozási gyakorlatok, amikkel a Bizottság él, akik emlékezzünk: csak a törvényjavaslatokat készítik el. Ezután a jogszabályalkotási folyamat középpontjába az Európai Parlament és az Európai Tanács kerül, ahol további átláthatóságot garantáló eszközök és beleszólási pontok nyílnak a törvényjavaslatokat véleményezni kívánók számára. Az európai rendszer nyitottságát ás átláthatóságát jól tükrözi, hogy az írás idején nagyjából 11,200 jogi személy van regisztrálva az EU Átláthatósági Névjegyzékében, akik visszatérően végeznek érdekképviseleti tevékenységet Brüsszelben.
A Momentum Magyarországa
A Momentum elfogadhatatlannak tartja, hogy a magyar politikai kultúra 27 évvel a rendszerváltás után is ott tart, hogy a kormány tudatosan képmutató módon sároz be nála sokkal nyitottabb és átláthatóbb politikai rendszereket; más szemében a szálkát figyeli, miközben a saját szemében a gerendát nem leli. Mi több, szánt szándékkal játszik rá a saját maga által hozott törvény kijátszására. A Momentum választási programjában szorgalmazni fogja a jogalkotásról szóló, és a a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló törvények módosítását, annak érdekében, hogy a hazai jogszabályalkotási folyamat európai viszonylatban is példamutatóan átláthatóvá, kiszámíthatóvá és inkuzívvá válljon, ezzel segítve, hogy a magyar állampolgárok egyszer újra bizalmukat tudják majd vetni a mindenkori magyar kormányba.
A cikk szerzői a Momentum Mozgalom Jogállamiság és Antikorrupció munkacsoportjának tagjai.
