[A sirály] előre nem lát, a horizontot nem ismeri másképp, csak a jobb és bal oldali hemiszféra perspektívájában. Olyan, mint az ideológus, aki az emberi világot csak jobb vagy bal fogalmazásában hajlandó felismerni. De lehet egyenesen előre is látni… Ehhez homlok kell és abba ágyazott szemek.”
Márai Sándor
A Momentum olyan országot épít, melyet nem ideológiai harcok osztanak meg, hanem közös célok tartanak össze. Mozgalmunk egyik fő célja a bal- és jobboldal szembenállásán alapuló politika hamis dilemmáinak meghaladása.
Sokak szerint nincs politika ideológia nélkül. Ők bizonyára olyasvalamit értenek alatta, ami nélkül tényleg nehezen képzelhető el egységes politikai mozgalom, például koherens világképet és célokat. Ha az ideológia ennyit jelent, akkor természetesen a Momentumnak is van ideológiája. Azt, hogy hogyan képzeljük Magyarország jövőjét, ha honfitársaink bizalmat szavaznak nekünk, részletesen kifejtjük programunkban.
A kérdés azonban nem csak az, hogy egy pártnak van-e jövőképe, hanem hogy honnan származik, és milyen viszonyban van a rivális jövőképekkel, meg persze a valósággal. Van a jövőképeknek egy veszélyes változata, mely a 20. század politikáját uralta, és melynek bűvöletétől ma is nehezen szabadulunk: az utópia. Az utópia egy örökérvényűnek mondott morális igazságokra épülő, ideális világ – Isten városa valahol a jövőben, melynek kikötője várja, hogy valaki végre belekormányozza a történelem hajóját.
A mi jövőképünk nem utópia, nem örökérvényű igazság, és még csak nem is kizárólag a miénk.
Se több, se kevesebb, mint az optimális megoldás az ország mindannyiunkat érintő problémáira, melyet a legjobb eszközökkel és szakértőkkel dolgozva létre tudtunk hozni. Hiszünk benne, dolgozunk érte, de új információk birtokában bármikor meg is változtatjuk.
A huszadik században általánossá vált, hogy a pártok utópiákkal házalnak. Örökérvényű igazságokat hirdetnek, melyekből levezetik az igazságos társadalmi berendezkedést, és azt ígérik, hogy kormányra kerülve felépítik. Ez persze rendszerint nem sikerül, ha pedig mégis, akkor valahogy mégsem olyan, mint a prospektusban.
Utópiát építeni elméletben talán jó ötletnek tűnik. Elvégre, kicsiben vagy nagyban, mindannyian azon dolgozunk, hogy közelebb hozzuk a valóságot ahhoz, amilyennek szerintünk lennie kellene – mi baj lehet belőle? A gyakorlatban azonban ezek a projektek végigvihetetlenek, két egyszerű okból: egyrészt mindannyian egy kicsit másképp látjuk az ideális világot, ezért minél inkább egy konkrét elképzelés felé akarja kormányozni az országot a hatalom, annál több embert idegenít el. Másrészt pedig, ahogy azt a történelem újra és újra bebizonyítja az érdeklődőknek, tragikus hősökhöz méltó hübrisz, hiú gőg azt gondolni, hogy emberek, legyenek akárhányan és akármilyen okosak, egy íróasztal mögül képesek kitalálni az ideális társadalmi berendezkedést és a hozzá vezető utat.
A világ “helyrerakásának” herkulesi mítoszát azonban nehéz elengedni, ha már egyszer elkezdtünk hinni benne. A bukott utópiákat mindig egyszerűbb újakra cserélni, mint elismerni, hogy az egész vállalkozás kudarcra volt ítélve. Magyarország jól ismeri ezt a fajta politikát, hiszen kaptunk belőle eleget balról és jobbról is. Talán ezért is tiltakoztak olyan kevesen, amikor 2010-ben hatalomra kerülve Orbán Viktor és támogatói olyan mélységekig kezdték a saját képükre formálni az országot, mintha egy keresztes hadjáratban foglalták volna el a hitetlenektől. Magyarország húsz átmeneti év után megszűnt köztársaság lenni, és a res publicából ismét res victoris lett – közös javainkból a győztes birtoka.
Ha egy kormány azért dolgozik, hogy utópiát építsen támogatóinak, az kénytelen minden felett morális ítéletet mondani: ami utópiája felé mutat, az jó, ami nem, az rossz, a többi párt pedig a civilizáció ellensége és a történelem árulója, akik zátonyra akarják vinni a közös hajót. A morális ítélet kényszere miatt a hatalom megszerzése után az ideológia szükségszerűen egyre jobban behatol a polgárok életébe: megmondja, mikor menjünk a boltba és mit vásároljunk, mit csináljunk otthon és az utcán, mit tanuljunk, hol dolgozzunk és kit szeressünk.
Az ilyen pártok számára a demokrácia nem a közös érdekeink érvényesítésének, hanem a legerősebb érdek diadalának eszköze – a Fidesz azt csinál az országgal, amit akar, amíg megtartja kétmillió szavazóját. Már a NER neve is azt implikálja, hogy az ember vagy együttműködik a Fidesszel, vagy magától a nemzettől fordul el.
Mi úgy gondoljuk, hogy nem elég valaki mást ültetni Orbán helyére. Azon is változtatnunk kell, hogy hogyan gondolkodunk a hatalom gyakorlásáról.
A politikai hatalom megszerzése nem jogosítvány a győztes érdekeinek érvényesítésére, hanem mindannyiunk érdekében vállalt szükséges rossz. Birtokosai az egész társadalomért felelősséggel tartoznak, nem csak saját szavazóikért.
A Momentum abban különbözik a Fidesztől és a többi ellenzéki párttól, hogy elfogadta és a politikájának kiindulópontjává tette, hogy a társadalom tagjai különböző morális törvények szerint élnek, és másképp képzelik az ideális világot. Nem igaz, hogy a jobboldaliak, a baloldaliak vagy a liberálisok veszélyes őrültek lennének, akik a világ romba döntésén fáradoznak. A politikáról gondolkodó emberek nagy részét ugyanaz a jó szándék és igazságszeretet vezeti, és a vezetők feladata kompromisszumot találni közöttük, nem kiélezni az ellentéteket. A siker számunkra nem győzelmet jelent a másképp gondolkodók felett, hanem a békés együttélés lehetőségét mindenkinek, aki nyitott a békére.
Nem egy utópiát kínálunk, hanem lehetőségét, hogy közösen olyan társadalmat építsünk, melyben senki sem érzi magát disztópiában.
Készek vagyunk ügyek mentén együttműködni más pártokkal, és szívesen látunk minden magyar embert – legyen baloldali, jobboldali vagy akár egyik sem – aki békében szeretne élni másképp gondolkodó honfitársaival, egy szabad és gazdag európai országban. De visszautasítjuk azt a megosztó politikát, mely az elmúlt 27 évben uralta a magyar közéletet. Visszautasítjuk az egymás ellen agitáló pártok program nélküli összefogását is, mert mi a magyar embereket szeretnénk összefogni. Ehhez pedig nem engedhetünk Gyurcsány Ferencnek, Vona Gábornak, Orbán Viktornak, és a többi politikusnak, akik ellenségképekre építik karrierjüket és pártjaikat.
Mit jelent a bal-jobb ideológiák meghaladása a Momentum politikájában?
Orosz Anna és Prinz Dániel a Magyar Narancsban foglalták össze a Momentum 364 oldalas programja mögötti világképet. A program írása során ismertük fel, hogy egy sor kérdésben az egyes területek majd’ mindegyik szakértője egyetért. A cikk lényeges állításait röviden felidézzük, és mutatunk néhány konkrét példát a bal-jobb ideológia meghaladására.
- Számunkra az értékek kompatibilisek a tényekkel, míg az ideológiák gyakran figyelmen kívül hagyják a tényeket. Három érték vezet minket, amikor politikáról gondolkodunk. Szolidaritás, teljesítmény, nemzet. Ezekre épül a Momentum programja, amiben világosan kimondjuk: nem tudjuk a jó megoldást az ország összes problémájára. Ehelyett a programunk – beismert módon – vitaindító.
- Vannak köztünk liberálisok, konzervatívok, bal- és jobboldaliak. A sérelmi és félelmi viszonyok, amelyek a magyar politika ,,ideológiai” tagozódását meghatározzák, teljesen érdektelenek a momentumosok számára. Értetlenül állunk az előtt a törzsi háború előtt, amelybe az elmúlt 27 évben belesüppedt a hazánk. Összeköt minket a politikai generációváltás – nem csak az életkor miatt értelmezhető – igénye.
- Szemben a legtöbb magyar párttal – nem fenyegetésként, hanem kihívásként és lehetőségként tekintünk a gazdasági globalizációra. Európai és nyitott politikát folytatunk, ami nehezen nevezhető bal- vagy jobboldalinak. (Nem véletlenül ápol a Momentum jó kapcsolatokat az En Marche! mellett a holland VVD jobbközép kormánypárttal.)
- Úgy haladjuk meg például a baloldali ideológiát, hogy nem támogatjuk az európai (új) baloldalon népszerű lakbérplafont. Vagy az irreális, a piacon kitermelhetetlen minimálbér-emelések helyett az amerikai republikánusok által bevezetett megoldással, a bérkiegészítő adójóváírással segítenénk az alacsonyabb keresetű dolgozóknak.
- Meghaladjuk ugyanakkor a jobboldali ideológiát is, amikor támogatjuk a progresszív adózást, mert az egykulcsos adó nem jól működik. Akkor is, amikor támogatjuk a munkanélküli segély időtartamát, mert látjuk, hogy a munkanélküli segély időtartamának lerövidítése az egész munkaerőpiacnak rossz.
Az ideologizáló pártok felnagyítják az ideológiák ellentéteit. Ezek valójában nagyrészt elméleti és általános kérdésekre vonatkoznak, melyek fontosak és érdekesek, de megvitatásuk inkább filozófusok dolga, mint politikusoké. Ha gyakorlati problémákat vizsgálunk, akkor általában széleskörű az egyetértés a hozzáértők között. Ezt mutatja az október 15-én nyilvánosságra hozott programunk is. Rengeteg momentumos és külsős szakértő dolgozott rajta hónapokon keresztül, és sikerült megtalálniuk a közös nevezőt, mert a tényeket és a tudományos módszert követték, nem egy ideológiát.
Alapvető fontosságúnak tartjuk például a fenntartható gazdálkodást és a globális felmelegedés elleni küzdelmet, mert aki nem vigyáz a közös otthonunkra, az mindannyiunk jövőjét veszélyezteti. A környezetet szennyezni olyan, mint végigmenni az utcán és minden szembejövőnek lekeverni egy pofont, csak épp minden ma élő és a jövőben születő emberrel szemben.
A környezetszennyezéssel nem az a probléma, hogy nem összeegyeztethető a világképünkkel, hanem hogy világképtől függetlenül minden embernek árt.
Ezért, akárcsak az agressziónak, kirekesztésnek, lopásnak és az erőszak más formáinak, nincs helye egy olyan társadalomban, melynek célja biztonságos kereteket teremteni a polgárok önmegvalósításának.
Úgy gondoljuk, hogy Magyarországot és Európát kizárólag egy erős, együttműködésen alapuló Unió mentheti meg az egyre kiszámíthatatlanabbul viselkedő világhatalmaknak való kiszolgáltatottságtól. Nem gondoljuk, hogy ez lenne az ország sorsa, vagy hogy minden lehetséges világban jobb lenne a föderális gazdasági berendezkedés, mint a nemzetállami. Ma Európában azonban minden jel erre mutat, és sem Oroszország, sem a két szék közötti üres hely nem jelent igazi alternatívát a magyar embereknek, csak nagyobb és ellenőrizetlenebb hatalmat az elitnek.
Nem vagyunk sem baloldaliak, sem jobboldaliak, de mindkét oldalról készek vagyunk átvenni működő megoldásokat.
Három alapértékünk is ezt tükrözi: szolidaritás, teljesítmény, nemzet. A szolidaritás nem a szocialisták kiváltsága, a teljesítményelvűség nem a liberálisoké, a hazafiasság pedig nem a konzervatívoké.
Ezek az értékek egyszerre vannak jelen a magyar társadalomban, és egy kormány csak akkor képviselheti valóban a magyar népet, ha a szintézisüket keresi ahelyett, hogy választani próbálna közülük. Egy nyári felmérés megállapította, hogy a Momentum tagságának közel ugyanolyan hányada vallja magát baloldalinak, jobboldalinak és középpártinak. Mégis egy hajóban evezünk, és egyikünk sem akarja a másikra erőltetni saját elképzeléseit. Azért dolgozunk, hogy ez az egész országban így legyen.
A cikk szerzője Corsano Dániel. A cikk elkészítésében közreműködött többek közt Buzinkay Gyögy és Szilva Attila.
Borítókép innen.
