A magára hagyott, kóborrá vált eb a túlélésért küzd. Eleinte még biztosan emlékezni fog a gazdi szabályaira, de hosszú távon elfelejti őket és a maga szabályai szerint fog létezni. Mert az élet az életben maradásról szól, akkor is, ha a gazda hanyag volt és ebét az út szélén hagyta.
Dr. Drajkó Zsombor és Dr. Takács Róbert írása
Edelényben jelenleg hajszálpontosan ez történik. Múlt csütörtökön az edelényi önkormányzat rendeletben mondta ki, hogy ha egy beteg indokolatlanul, kényelmi szempontból veszi igénybe a község orvosi ügyeleti szolgáltatását, akkor azért térítési díjat kell fizetnie. Még mielőtt az egész ügyet elkezdenénk magyarázni, szögezzük le az elején: az intézkedés törvényellenes, erre egész egyszerűen nem ad lehetőséget az egészségbiztosítási törvény.
Itt ugyanis ügyeleti ellátásról van szó. Ha valaki sürgősségi beavatkozást igénylő problémával kér ügyeleti ellátást, azt az ügyeletes orvosnak kötelessége ellátni. Ha viszont az ügyeleti ellátás nem indokolt, akkor azt nem lehet sürgősséggel ellátni. A törvény nem ad lehetőséget térítési díj kiszabására, hanem egész egyszerűen azt mondja, hogy ami nem sürgősségi eset, az nem az ügyeleti ellátás körébe való. Önkormányzati rendelettel pedig nem lehet törvényeket felülírni.
Dr. Bárány Miklós, az edelényi ügyeleti szolgálat vezetője egyébként azzal érvelt a térítési díj opcionális felszámolása mellett, hogy az utóbbi időben 60-80 százalék azok aránya, akik valójában nem is szorulnak „sürgősségi ellátásra”, csak például gyógyszert akarnak íratni, vagy nem akarják kivárni a sort napközben a rendelőben.
Ez egy nagyon is létező, valós probléma, még akkor is, ha a rá adott megoldás törvénytelen. A háziorvosi rendelők nagyon túlterheltek és nagyon sok az évek óta betöltetlen praxis. Az ellátás főleg az ország szegényebb vidéki régióiban akadozik és a sok üresen álló praxis a még működő rendelőkre óriási nyomást helyez. Edelényben például 16 falu tartozik a körzethez, ami egy házivizit esetében van, hogy félórás utat jelent oda és vissza is.
Ahogy a Honvédkórház sürgősségi betegellátással kapcsolatos nehézségei, úgy az edelényi ügyelet ügye is jól mutatja, mi történik akkor, ha az állam magára hagyja az egészségügyet: az egészségügy elkezdi feltalálni magát. Az emberek gyógyítása, az életmentés és a betegellátás ugyanis nem állhat le addig, amíg a kormányunk nem létező ellenségekkel és háttérhatalmakkal árnyékbokszol. Bőven várhatók még az edelényihez hasonló vagy más módon trükkös ötletek, ha a kormányzat nem hajlandó megoldásokat keresni.
Ezek a problémák nem fognak attól megszűnni, hogy Németh Szilárd elmondja a Magyar Hírlapnak, hogy nincs is helyzet az egészségügyben. Az sem fog segíteni, ha a kormányzati média ezer és egy alkalommal lehozza Rétvári Bence felszólalását, miszerint ellenzéki parancsra közöl naponta egy rossz hírt az egészségügyről az ellenzéki sajtó.
Valós problémák ugyanis valós megoldásokat kívánnak, és ettől sajnos nagyon elszokott az utóbbi időben a kormányzat.
Az alapellátás reformját nem lenne szabad halogatni. Az egy orvos-egy nővér rendszerű háziorvosi rendelők felett eljárt az idő, mindenképpen törekedni kellene arra, hogy az alapellátás komplexebb szolgáltatást nyújtson, érdemben foglalkozhasson a prevencióval, és ami talán még ennél is fontosabb: elérhető legyen. Nagyon limitáltan, de történnek ez irányú próbálkozások a praxisközösségek támogatásával – sajnos csak Európai Uniós forrásokból, a magyar állam nem különít el ezekre semmilyen támogatást. A Momentum viszont még ennél is magasabb szintre emelné az alapellátást. A csoportpraxis-rendszert képzeljük el a jövő Magyarországán, ami egy komplex együttélése háziorvosoknak, szakorvosoknak és egészségügyi dolgozóknak.
Erről korábban bővebben is írtunk egy külön bejegyzésben. A jobb és komplexebb szakmai háttér több lehetőséget adna az ellátás helyi viszonyokhoz alkalmazkodó szervezésére. Az egészségügy ugyanis ma már csapatmunka. Ennek a feltételeit pedig a háziorvosi ellátás szintjén is meg kellene teremteni ahhoz, hogy az megfelelhessen a 21. század elvárásainak.
Az edelényi ügy kapcsán viszont muszáj beszélni a nem orvosi végzettségűek egészségtudatosságáról is.
Felelőssé tehető-e a beteg, ha rosszul ítéli meg problémájának sürgősségét? Elvárható-e, hogy valaki meg tudja ítélni a baját orvosilag? Elvárható-e, hogy valaki diagnosztizálja magát?
A válasz természetesen nem. Viszont az egészségtudatosság növelése, a lakosság egészségnevelése ettől még fontos. Nagyon fontos lenne az egészségnevelést mint tantárgyat bevezetni a közoktatásba. Életévekben mérhető haszna lenne.
Soros-terves, Soros–Sargentini-jelentéses és hasonló propaganda kampányok költségéből pedig sok mindenről lehetne tájékoztatni a lakosságot. Többek között arról is, hogy az ügyeleti ellátás nem arra szolgál, hogy a rendszeres gyógyszerfelírást ott intézze valaki.
Probléma tehát van. Plakáthely is. A kormányzati akarat csak az, ami hiányzik.
Borítókép: Kép forrása
