Az idei év is „fejlesztési tervvel” kezdődik. Emlékszünk még az SZFE körül kialakult helyzetre? Arra, hogy új megoldásként a felsőoktatási intézmények elkezdtek alapítványi iskolává válni? Január 4-én egy barátom üzenetet küldött nekem arról, hogy a NER szépen lassan teljesen bekebelezi a felsőoktatást, felszámolja az autonómiát. Az éppen következő áldozat a Szent István Egyetem (SZIE).
A hírről beszámolt közben a Mérce, a Portfólió és más független oldalak is. A hivatalos magyarázat, hogy ha nem az állam tartja fenn az egyetemet, hanem alapítványi lesz, akkor az oktatás minősége és színvonala emelkedni fog. Ez önmagában még jól is hangzik – egy központi Agrár-tudásközpont létrehozása egyébként nem rossz elképzelés, és a Momentum elképzelésével sem ellentétes, viszont a valóság nem ez.
Amit látunk, illeszkedik egy általános trendbe, ami az egyetemi autonómia felszámolását jelenti. Hogy ez pontosan mit jelent, ahhoz ajánljuk a Stádium 28 Körnek ezt a beszélgetését. Az SZIE esetén a függetlenség szintén csak látszólag lesz meg, hiszen az ország legbefolyásosabb emberei, fideszes politikusok lesznek a kuratórium tagjai. Dr. Csányi Sándor az OTP vezérigazgatója, az ország leggazdagabb és egyik legbefolyásosabb embere a kuratórium elnöke; Lázár Jánost nem kell bemutatni; és ott van persze Dr. Nagy István agrárminiszter is. Ezen pedig egy kormányváltás sem segít, hiszen a kuratórium tagjai papíron nem a mindenkori kormánytól függenek. Így a jövő agrárszakemberei továbbra is az ő befolyásuk alatt képződnek.
Korábban többször előkerült, például a Momentum 2018-as programjában, hogy az agrárium nehéz helyzetben van, és ez a helyzet csak rosszabbodni fog, hiszen az oktatás minősége, eszközparkja, lehetőségei és támogatottsága folyamatosan romlik, az új szakemberek száma csökken, ha nem teszünk valamit. A fejlődés alapját pedig az oktatás és egy igazságos támogatási rendszer adná meg.
Azonban a minőségi és modern gyakorlati oktatás lehetőségének önmagában is igen borsos ára van: a magyar agrárium jövője úgy fog kettéválni, mint a Vörös-tenger, csak ebben a kis, fiatal és NER-telen gazdák, családi vállalkozások lesznek a szárazföldön vergődő halak. Már most is nehéz “kívülállóként” pályázni és érdemi pályázatban részt venni, de a jövőben a képzésekhez sem fog mindenki hozzáférni, de ha mégis, kérdés, hogy milyen áron.
Csányi Sándor cégbirodalma kapta 2019-ben a legtöbb agrártámogatást, több mint 4,7 milliárd forintot. Annak ellenére, hogy bőven meg tudják termelni a fejlődéshez szükséges összeget, Csányi személye és a NER pályázati rendszerének köszönhetően azok, akiknek valódi támogatásra és segítségre lenne szükségük, hogy újítsanak, bővüljenek és innovatívak legyenek, ezektől a pénzektől esnek el közben.
Ahelyett, hogy valódi fejlesztést kapna a magyar oktatás, csak egy új, mesterségesen, állami pénzen létrehozott elitet, egy Fidesz által irányított és a jövő agráriumát befolyásoló újabb lépést láthatunk.
Melynek már meg is van az első eredménye:
Január 5 – Az új korszak 199 egyetemi dolgozó elbocsátása után kezdődik, tavaly év végén a munkatársak 12,7 százalékát küldték el. (nepszava.hu)
“A Magro.hu nevű szakportál kérdéseire válaszolva a SZIE médiaközpontja úgy fogalmazott, a leépítés nem egyformán érinti az összes területet, de a lépés szükségszerű volt, mert az egyetem hosszabb ideje nehéz pénzügyi helyzetben van.”
Bár hihetnék a levélben és azóta a sajtóban elhangzott innovatív és független ígéreteknek, de sajnos az elmúlt évek nem ezt bizonyítják.
A Momentum az Agrár-tudásközpont létrehozásával egyetért, azonban nem szabad központosítani a fejlesztést. Az országban több felsőoktatási intézményben van agrármérnöki, növényorvosi képzés és elfogadhatatlan, hogy a választások előtt egy évvel bevásárolják magukat a SZIE kuratóriumába és hangzatos ígéretekkel emelik fel magukat, mintha ez mind az ország érdeke lenne. Az elmúlt években lett volna lehetőség egyenletesen elosztani a támogatást, modernizálni a gépparkot, fejleszteni és bővíteni a tangazdaságokat, de ez sajnos nem történt meg. A Momentum ezzel szemben nem csak az oktatás fejlesztésére, de egy igazságosabb pályázati rendszerre is törekszik, hogy azok a növénytermesztők és állattartók is tudjanak pályázni, akik eddig kiszorultak a rendszerből. Egyetértünk abban is, hogy az országban rengeteg a potenciál, de ez a potenciál mindenkié, aki hivatásának érzi ezt az életformát, nem pedig a NER bárók kiváltsága.
József András
