Az elmúlt napokban egyre gyakrabban merül föl az ellenzéki közös EP-választási lista ötlete, javaslata, már-már igénye, akár ellenzéki politikusok, akár az ellenzéki sajtó részéről. Kerpel-Fronius Gábor írása.
A közös EP-listáról szóló tervek jellemzően két irányt vizsgálnak.
Az egyik az, hogy ha az összefogott ellenzék több mandátumot szerez az EP-választáson, mint a Fidesz, az egy hatalmas pszichológiai győzelem. Olyan győzelem, amely az önkormányzati választásokra erőt és lendületet adhat az ellenzéknek, hitet a szavazóknak, hogy a Fidesz legyőzhető. És ez még akkor is nagyon fontos – így az érvelők -, ha az EP-választások kimenetelének nincs közvetlen belpolitikai hatása.
A másik irány elsősorban a matematikával foglalkozik – eszerint az ellenzéki pártok külön-külön indulása esetén nagy esély van arra, hogy ha valamelyik nem éri el az öt százalékot, akkor a rá eső ellenzéki szavazatok elvesznek. Ha pedig több párt indít jelölteket, több töredékszavazat veszik el (pártonként vesznek el a töredékszavazatok, nem egy listára kell számítani töredékszavazatokat).
Mindkét érvelésben közös, hogy csak abban az esetben igazak, ha teljes ellenzéki összefogás jön létre a Jobbiktól a DK-ig. Ennek valószínűsége – elnézve a jobbikos és LMP-s politikusokat, akik fönn álltak a Parlament lépcsőjén, de nem mondták a többiekkel a közös esküt – nem tűnik nagyon nagynak.
Mindkét érvelésben közös, hogy pont arról nem szól, amiről a politikának elsősorban szólnia kellene: tartalmi kérdésekről. Hogy mégis mit gondolnak a pártok a világról, a fontos feladatokról. Vagy tipikusan éppen most Magyarországon: azon túl, hogy O1G és orbántakaroggy!, mi az, amit az Orbán Viktor utáni Magyarországról gondolnak.
Az elmúlt két országgyűlési választáson megpróbált összefogás kudarca nem abban rejlik, hogy ne lett volna matematikai ráció az összefogásban, hanem abban, hogy az összefogási kísérletek rendre arról szóltak, hogy milyen lista legyen, azon ki szerepeljen, ki hány befutó helyet kapjon. S közben elsikkadtak a lényegi kérdések: milyen Magyarországot akarunk? Mi legyen Orbán után? Az adott közjogi helyzetben mik lesznek az első lépések ebbe az irányba?
Éppen azért, mert az EP-választásnak nincs a lélektanin túl közvetlen belpolitikai hatása, fontos lenne, hogy az EP-választást a magyar politikai közbeszéd minőségének javítására használjuk. Adjunk lehetőséget a pártoknak arra, hogy bemutassák: mit gondolnak a világról, mit Magyarországról, mit Európáról, és mit Magyarországról Európában.
Mert ne tévesszük szem elől: erről az ellenzéki pártok jelentősen mást gondolnak.
A Momentum erős és összetartó Európát akar.
Ettől eltér az antiglobalista LMP, mást akar a nemzetek Európáját akaró Jobbik. A politika lényegével ellenkezne, ha ezeket a pártokat a nyilvánvaló különbözőségeik ellenére közös listára kényszerítenénk. Arra a platformra, aminek közös nevezője az, hogy O1G.
Fontos lélektani hatása lenne annak is egy állítólag Brüsszel által támadott országban, ha végre Európáról szólna a kampány. Úgy, hogy az emberek átérezzék kicsit, hogy Európa is ők, hogy ők is Európa – hogy az európai ügyek is a mi ügyeink.
Fontos lélektani hatása lenne annak is, ha a megfoghatatlan összefogás HELYETT az ellenzéki pártok be tudnák mutatni, hogy az egyébként különböző platformjaik ellenére EGYÜTT TUDNAK MŰKÖDNI akár mozgósítási kérdésekben, akár a szavazatszámláló bizottsági helyek feltöltésében. Ez ugyanis lehetőséget ad arra, hogy bemutassák: nem igaz, amit a Fidesz mond: nem igaz, hogy az ellenzéki pártok annyira különbözőek, hogy lehetetetlen köztük az együttműködés és ezért kormányképtelenek.
Amiben erősíteni kell az együttműködést, az a küzdelem a mindenkire vonatkozó szabályok kiharcolásáért: a közmédia függetlenségéért, a független igazságszolgáltatásért, új választási rendszerért, ahogy decemberben elkezdődött. Ezt kiválóan lehet folytatni közös lista nélkül is.
Ez pedig megalapozhatja az együttműködést az önkormányzati választásokra, ahol a párthovatartozással összemérhető súllyal esnek latba a jelöltek személyes erényei, az országos politikai ellentéteken és vonzalmakon átívelő helyi ügyekben elfoglalt álláspontok.
Én nagyon szeretném, ha az olyan tartalmi kérdések, hogy
- mit gondolunk Európa jövőjéről és helyéről a világban,
- mit gondolunk az euróról,
- mit gondolunk kisebbségpolitikáról,
- mit gondolunk migrációs politikáról,
- mit gondolunk a közös európai hadseregről,
legalább olyan fontossággal bírnának ebben a kampányban, mint az, hogy melyik párt vesz részt az összefogásban és melyik pártnak hány befutó hely jut.
Az előbbi a jó irány, és paradox módon talán az Orbán-rezsim leváltásához is hamarabb vezet el.
Borítókép: forrás
