Februári látogatását követően ma ismét Budapestre jön az orosz elnök, Vlagyimir Putyin. Putyin állítólag szőnyegre lép majd a dzsúdó-világbajnokság megnyitóján is, de nem maradhat el a magyar kormányfővel való találkozása sem. Ez idén már a második Orbán-Putyin találkozó; a kettő pedig nagy szám, ha arra gondolunk, hogy az új francia elnök, Emmanuel Macron éppen múlt héten kerülte ki látványosan hazánkat, de Angela Merkel sem járt itt már több, mint két éve.
Sürgős megbeszélni valója aligha van Orbánnak és Putyinnak, hiszen a nyáron már járt Szijjártó Péter Moszkvában, és a kétoldalú ügyeket – úgy mint a paksi bővítést, a hosszútávú gázszerződést, vagy az akadozó orosz metrókocsikat – minden részletében kivesézték már.
Tény, hogy változott a nemzetközi környezet. Putyin februári látogatásakor mindkét politikus nagy reményt fűzött a frissen beiktatott amerikai elnökhöz, Donald Trumphoz. Azt remélték, hogy a 2014-ben az oroszok által kezdeményezett ukrajnai háború óta mélyponton lévő amerikai-orosz kapcsolatok javulásnak indulnak. Orbán azt remélte, Trump értékelni fogja, hogy elsőként állt ki mellette, és talán azt is, közvetítővé válhat a két nagyhatalom között. Szijjártó Péter külügyminiszter így fogalmazott a februári vizit kapcsán: “nagy jelentősége van ennek a látogatásnak, hiszen az egész világ arra számít, hogy javulnak a jövőben az amerikai-orosz kétoldalú kapcsolatok”.
Nyilvánvaló elvárás volt a magyar vezetés részéről, hogy csökkenjen az oroszokkal ápolt barátság miatt a kormányra helyezett amerikai nyomás. Emlékezetes, a februárit megelőző Putyin-vizitet követően 2015-ben Obama elnök hat magyarnak megtiltotta a beutazást az Egyesült Államokba, hivatalosan korrupcióval vádolva őket.
E remények azonban mára szertefoszlottak. Az amerikai-orosz barátság nem volt hosszú életű. Trumpot gúzsba kötötték a folyamatos leleplezésekkel a stábja és az orosz kormány közti kapcsokról, Putyin meg nem tudott mit ajánlani Trump barátságáért, a Krím annexiójának elismeréséért, vagy a szankciók feloldásáért cserébe. Feloldás helyett ezért további szankciókat fogadtak el,
Trump pedig nyíltan versenyzik az oroszokkal az európai gázpiacon. El is jött Kelet-Európába, csak éppen nem Budapestre, hanem Varsóba, hogy ott házaljon az amerikai palagázzal és ígérje barátságát – és az Egyesült Államok védő karját – a régiónak.
Sebaj: legalább Putyinnak még mindig Budapest a kedvenc EU-s úticélja. Éppen gyakori látogatásaival érheti el, hogy úgy tűnjön, az EU megosztott, még ha látszólag egység is van a szankciók körül. De ami nekünk fontosabb: Orbán miért asszisztál ehhez továbbra is?
Egyrészt a nagy nemzetközi elszigetelődés közepette nem árt egy erős barát, még ha fojtogató is az ölelése. Másrészt – és ez a fontosabb – Orbán őszintén hiszi, hogy a Nyugatnak annyi. Hiába nyert a szélsőjobbos Wilders helyett a jobboldali liberális Rutte a hollandoknál, a szélsőjobbos Le Pen helyett a centrista Macron a franciáknál, hiába készül Macron a konzervatív Merkellel együtt elmélyíteni az európai integrációt, és hiába fenyeget amerikai-orosz összeborulás helyett újabb konfrontáció; Orbán szerint a Nyugat már a múlt, és jön az erős emberek kora Putyinnal, Erdogannal, meg a többiekkel.
Mindössze az a baj, hogy hiába hiszi magát Orbán közülük valónak, valójában egyik sem veszi komolyan. Trump rá sem hederít, Putyin pedig trójai falónak használja az EU megbontására.
Ha viszont tényleg alkonyodna Nyugaton, és jönne az erős emberek kora, Magyarország alighanem rosszul járna – csak egy erős Európában lehet erős Magyarország is.
Találkozzunk ma este az Európamenten!
Borítókép: A dzsúdó olyan Putyinnak, mint Orbánnak a foci (kép forrása)
