A korlátlan hatalom egyetlen korlátja a korlátozott időtartam. Ezt már az ókori Rómában is tudták. Ezért ölte meg Caesart a szenátorok egy csoportja, mikor örökös diktátorrá kiáltotta ki magát. Az őt követő Augustus tanulva ebből egy olyan rendszert alakított ki, mely bár formálisan köztársaság maradt, annak mégis minden intézményét megszállás alatt tartotta. Mikó András írása.
A mai magyar politikai rendszer ennek egy modern verziója, egy úgynevezett hibrid autoriter rezsim. Azonban a már eddig is küszöbön álló, de a koronavírus hatásai miatt jóval fenyegetőbb gazdasági válság megtörheti a gazdasági növekedésen alapuló kádári alkut, amely miatt az ország egy része eddig inkább csendben elfogadta a demokratikus intézmények kisajátítását. Ezzel megdőlhet a rendszer társadalmi legitimációja, hiszen a nemzetközi termelés leállása miatt a magyar gazdaság motorjaként működő összeszerelő üzemek bezárnak, az évtizede rohasztott szektorok (oktatás, egészségügy, stb.) pedig összeomolhatnak. Az országos elégedetlenség pedig könnyen egy olyan elsöprő ellenzéki fordulatot hozhat magával, mint amit láttunk az előző gazdasági válság után, mely elsöpörte a már évek óta bomlásban lévő szocialista kormányzatot.
Az én meglátásaim szerint ez az oka annak, hogy a kormány gyakorlatilag korlátlan időre fel akarja függeszteni a választások és a népszavazások intézményei mellett az egyik legfontosabb alkotmányos féket és ellensúlyt, a törvényhozó hatalom felügyeletét a végrehajtó hatalom fölött. Ezért akarnak rendeleti úton kormányozni ahelyett, hogy megteremtenék annak a feltételeit, hogy a parlamenti képviselők és bizottságok továbbra is minden tárgykörben végezhessék a feladatukat, ha csak 15, 30, vagy akár 60 naponta is.
Azonban ahogy a távmunkára való átállást meg tudták oldani az oktatásban vagy akár számos más munkahelyen, úgy erre a politikai dimenzióban is lenne lehetőség.
A hatalom viszont ahelyett, hogy egy tényleges nemzeti összefogást hirdetne, bevonná az ellenzéket a válságkezelésbe, párbeszédet folytatna az állampolgárokkal és átláthatóvá tenné a működést, inkább titkolózik és halogat – ezzel is tovább erodálva az intézményekbe vetett bizalmat és a sikeres válságkezelés esélyeit. Inkább elrejt a törvénytervezetben egy olyan passzust, mely lehetőséget teremt arra, hogy megfélemlítse és felelősségre vonja azokat az újságírókat, akik még mernek kérdezni, és akik még meg merik írni a valóságot.
Természetesen senki nem vonja kétségbe azt, hogy országos krízis esetén rendkívüli megoldásokra van szükség. Ugyanakkor a történelem bebizonyította, hogy a különleges jogrendre való felhatalmazással még a demokratikus államokban is véghez lehet vinni egy autoriter fordulatot. Semmi más nem kell hozzá, csak a rendkívüli állapot elhúzódó fenntartása és a demokratikus keretek lépésről lépésre történő leépítése. A nemzetközi példák azonban azt is megmutatják, hogy a rendkívüli állapot intézkedéseit az alkotmányos keretek megtartásával is véghez lehet vinni. Sőt, jelentősen növelné a válságkezelés esélyeit, ha a kormányzat időről időre megkapná a megfelelő visszacsatolásokat, és képes lenne növelni az intézkedések iránti közbizalmat. Jelen esetben semmi szükség tehát arra, hogy az Országgyűlés kezéből kivegyék az utolsó megmaradt érdemi funkcióját, a végrehajtó hatalom ellenőrzésének képességét.
A további jogosítványok hajszolása helyett inkább arra lenne szükség, hogy a kormány azt csinálja, amivel ténylegesen megbízták, és elkezdene végre kormányozni. Amikor ugyanis lett volna lehetőségük érdemben tenni a megelőzésért, nem csináltak semmit. Ahelyett, hogy az utolsó tanítási napon még a pedagógusokat fenyegették volna, vállalhatták volna a felelősséget, elmondhatták volna az embereknek az igazat, és nekiláthattak volna megszervezni a távoktatást. Így lett volna a pedagógusoknak minimális idejük az átállásra, ha már se az évek óta ígért digitális infrastruktúrát, sem pedig a megfelelő felkészítést nem biztosították számukra. A szigorú kijárási korlátozásokat pedig még mindig nem vezették be, pedig ezzel lehetne igazán csökkenteni a fertőzések terjedésének ütemét. Ezzel enyhíthetnék az egészségügyi dolgozókra nehezedő brutális nyomást, ha már tesztekből, védőfelszerelésből, lélegeztetőgépekből nem sikerült eleget beszerezni, mert kellett a pénz propagandára és adriai mulatozásokra…
Félelmetes, de egyben ironikus is, hogy a Parlament éppen tegnap szavazott a különleges jogrend meghosszabbításáról. 1933-ban ugyanis pont ezen a napon szavazta meg a német parlament azt a felhatalmazási törvényt, amely rendeleti kormányzást, valamint olyan rendkívüli jogköröket biztosított Adolf Hitler számára, amelyek nyomán egy totális diktatúrát épített ki Németországban. Azonban március 23-a az évfordulója a Batthyány-kormány megalakulásának is, amelyben többek között ott találjuk Széchenyi Istvánt, Kossuth Lajost és Deák Ferencet is. Ez volt az ország első felelős független magyar kormánya, hiszen már a magyar Országgyűlésnek tartozott felelősséggel. Ez a kormány azért alakulhatott meg, mert 1848. március idusán egy nemzet mozdult meg azért, hogy az idegen érdekeket kiszolgáló önkénynek vége legyen, és végre alkotmányos keretek között élhessünk.
Mi a Momentumban büszkék vagyunk arra, hogy a harmincas évek szellemiségével szemben mi Széchenyi, Kossuth, Deák, és a márciusi ifjak örökségét valljuk értékrendünknek. Orbán Viktornak pedig, aki a kreatúráján keresztül azzal henceg, hogy amennyiben az ellenzék nem szavazza meg a tervezetet, a Fidesz egy hét múlva úgyis megszavazza kétharmaddal, egyetlen dolgot üzenek:
,,Óvakodj március idusától!”
Mikó András
