Az ellenzék előtt hatalmas lehetőség áll. Az október 13-i önkormányzati választásokkal eldőlhet, hogy a kétezer-húszas évek Magyarországa a tízes évekhez hasonló marad, vagy elkezdődik az érdemi változás, és hogy Magyarország visszatér-e a (liberális) demokráciák világába. Szilva Attila bejegyzése.
A legelső kérdés, hogy van-e tétje, jelentősége, bármi értelme az önkormányzati választásnak egy nem demokratikus, úgynevezett hibrid rezsimben, tehát a mai Magyarországon. Határozott válaszom, hogy
az októberi választásoknak nagy jelentősége van, amit komolyan kell venni.
Elég megnézni, hogy mi történik Moszkvában, Putyin rezsimje milyen brutalitással félti a hatalmát az unalmasnak indult önkormányzati választások előtt. Isztambul példája talán ennél is fontosabb: a török ellenzéknek sikerült együttműködnie, és övék Isztambul. Erdoğan megismételt választást követelt, erre az ellenzék még nagyobbat nyert. De említhetjük a mexikói autokrácia esetét még a 90-es évek elejéről, ami az ellenzék az önkormányzati választásokon elért sikerével indult bomlásnak.
A jelenlegi magyar rezsim (néhány kivétellel) fizikailag nem annyira brutális, mint az orosz vagy a török, viszont a minta sokszor így is teljesen ugyanaz. Tegyük hozzá, hogy 2010-ben a Fidesz még egy fair demokratikus választáson nyert kétharmadot, amit megalapozott a 2006-os önkormányzati győzelmük.
A tét a tízes évek végén tehát az, hogy lesz-e változás; tudunk-e változtatni az ősz folyamán, vagy a húszas években is megy minden úgy tovább, ahogy ebben az évtizedben.
A mai magyar nem demokratikus rendszer (a NER) betonszilárdnak látszik. Látjuk, hogy ellenzékként a parlamentben ülni sincs igazán értelme – leszámítva talán az olyan akciókat, mint a tavaly decemberi. Egy ilyen akció után többen is megmozdultunk, és molinókkal a kezünben jártuk az hideg utcákat, tiltakozva a hazug állami propaganda ellen. Válaszul a panelházak ablakából a biztatás jött:
hazudik a TV, veletek vagyunk!
Ez lélektanilag meghatározó volt az EP-kampány előtt, aminek relatív sikere újabb erőt adott. Erő kell a pultozáshoz, szórólapozáshoz, kopogtatáshoz, kommenteléshez vagy a blogíráshoz, hogy áldozni tudjunk ezekre valamennyi szabadidőt – pedig hajnalban ugyanúgy munkába kell indulnunk, mint másoknak.
Hogyan lesz változás?
Az EP-választáson – sokak várakozásával ellentétben – nem jött össze a kétharmadot jelentő tizennégy képviselő a Fidesznek. Azóta sikerült az EP-ben megakadályozni, hogy a Fidesz több jelöltje fontos szakbizottsági pozíciókhoz jusson, ami után Donáth Anna és Cseh Katalin a szokásosnál is erősebb támadásokat kaptak a propragandasajtótól. Fél évvel ezelőtt számtalan helyen olvastam, hogy „bezzeg a lengyel ellenzék össze tud fogni” az EP-választáson, akkor a magyar ellenzék miért nem. Úgy tűnik, hogy ezt most a magyar ellenzék csinálta jobban. (A lengyel ellenzékről itt írtunk bővebben.)
Az EP-választás egésze sem volt fair választás – a NER miatt
A rendkívül lejtős magyar pálya miatt az EP-választás sem volt valójában egy fair választás. A Fidesz-KDNP szélsőjobboldali állampártok lettek, akik nem csak az európai értékeket, hanem a magyar hagyományokat is elárulták, például a legnagyobb magyar által alapított akadémia kormányzati szétverésével. Ezért eredmény, hogy végül nem minden fideszes jutott hozzá a megcélzott pozíciókhoz. A rezsim szerint hazaárulás, ha nem szavazzák meg az EP-ben a magyar jelölteket, ugyanakkor tíz éve a Fidesz sem szavazta meg Andor Lászlót, a Bajnai-kormány jelöltjét uniós biztosnak.
Az önkormányzati választásokon viszont tényleg együtt kell működni. Nem kell összeolvadni, nem kell az ellenzéki pártirodákat összenyitni. Nem kell feladni sem az értékek, sem a program képviseletét, sem pedig az ellenzéken belüli elitváltás hosszabb távú ügyét. Viszont egy ilyen állapotú hibrid rezsimben muszáj koordinálni, és oda kell tudni állni a Fidesszel szemben induló ellenzéki polgármesterjelölt mögé.
Változás ugyanis akkor lesz, ha sikerül megmutatni:
az állampártok jelöltjei nem csak kivételes, előrehozott választások során verhetők meg néha-néha, hanem egy időben az ország több pontján is. Budapesten pedig nagyon.
Ezzel a rendszer még nem váltódik le, de a változáshoz vezető úton előrébb jutunk.
Ezt a koordinációs kényszert ismerte fel nagyon korán a szombathelyi ellenzék, ahol mára momentumos, DK-s, MSZP-s, kétfarkú kutyás, LMP-s jelöltek eveznek ugyanabban a hajóban, és a Jobbik is támogatja a koordinációt.
- Rögzítsük azért, hogy a Jobbik sokat változott, de átütő módon máig nem tette helyre azt, hogy ők hamarabb tagadták meg a liberális demokráciát, mint Orbán, és máig nem néztek igazán szembe a szélsőjobbos múltjukkal. Ugyanakkor Orbán nem csak szavakban illiberális elnyomó, hanem a gyakorlatban végezte ki a tudományos akadémiát. Nem csupán hangosan csodálja Putyint (ahogy korábban a Jobbik), hanem üzletel és szövetséget keres vele, és a gyakorlatban valósít meg egy hasonló modellt. Kirekesztő üzenetekkel pedig a Fidesz és holdudvara sokszor már a korábbi Jobbikot is előzi: az új radikális szélsőjobboldali mozgalmak egyszerűen nem tudnak üzeneteikkel a Fidesszel versenyre kelni, miután a kormánypártok már a homofób retorikát is ellopják előlük.
- Az „óbaloldal” viszont nem nézett rendesen szembe a korrupt múltjával – és néhol a jelenével sem. Egy kicsivel ideálisabb világban minden magát ellenzékinek hívó azonnal visszavonulna a közélettől, aki (a NER-en kívüli világ szerint) bármilyen mutyiban érintett. Ezek a sokszor idegesítő, pitiáner ügyek mindamellett nem összehasonlíthatók azzal a rendszerszintű tulajdonátrendezéssel, amit a „Mészáros Lőrinc” kifejezés kódol. Nem összehasonlítható a központilag szervezett, stratégiai jellegű rablással, ami a mai hatalom leválthatatlanságát hivatott bebiztosítani a jogállam helyetti feudalizmus kiépítésével. A lopás megítélésnek relativizálása nélkül, de fontos látni az ordító szerkezeti és motivációs különbségeket. „Egyik kutya, másik eb.” „Ezek ugyanazok.” Ezek elsőre jól hangzó, valójában hamis megfeleltetések, wronger than wrong szólamok.
Versenyezni ettől még a pártoknak továbbra is maradt terük, például a megyei listákon; de az egymással is versengő ellenzéki polgármesterek valószínűsítik a Fidesz győzelmét. A megosztottság garantálja a változatlanságot, ahogy ez az elmúlt kilenc évben számtalanszor kiderült, miután önmagában a kampányhoz elérhető erőforrásokban is iszonyatos különbségek vannak.
Saját élmény, hogy egy hivatalban lévő svéd városvezető komolyan arról panaszkodik, hogy nem tudja, honnan lesz neki és a pártjának pénze kampányra. Ezzel szemben a Fidesz jelöltjei évek óta korlátlan állami és EU-s pénzekből kampányolnak, ráadásul kampányidőszakon kívül is. Az önkormányzati kampányban is ez várható, lásd erről Kerpel-Fronius Gábor bejegyzését.
Együttműködni akkor sem mindig könnyű, amikor az erre vonatkozó szándék határozottan megvan minden fél részéről. A helyzetet könnyíti, hogy az önkormányzati választásokon indulhatnak pártokon kívüli, konszenzuszos jelöltek is – ahogy tavaly Hódmezővásárhelyen, idén pedig Miskolcon vagy Budapesten a VIII. kerületben, de említhetnénk még számtalan más példát.
A másik könnyítő eszköz a tárgyalások mellett a viták eldöntésére az előválasztás intézménye, ami valódi ellenzéki innováció. Júniusban jó értelemben szólt Budapestről a közélet: programok, víziók, stílusok versenyeztek egymással. (Az előválasztás egy alkalmas eszköz egy-egy jelölt legitimálására, de egy, az összes budapesti kerületre kiterjedő előválasztással a teljes ellenzéki elitváltásban reménykedők akár még nagyobbat csalódhattak volna.)
Az ellenzéknek szüksége van friss és hiteles arcokra
Az ellenzéki elitváltás és az új víziók felfuttatásának igénye a természetesen nem szűnt meg. Az ellenzéknek szüksége van új arcokra: még a DK EP-sikere is ezt igazolja. Ezzel együtt nem lesznek helyben ismert és polgármesternek alkalmas szereplők egyik napról a másikra. Viszont az ehhez vezető út lehet az önkormányzati képviselői munka.
A testületekben ülve ki lehet túrni ügyeket, amivel lehet ismertséget is szerezni. Nagyon büszke vagyok azokra, akik vállalják azt, hogy önkormányzati képviselőjelöltek lesznek bárhol az országban: például Orosz Anna, aki a NOlimpia után a Momentum egyik arca lett, most pedig a XI. kerületben indul. Sok hozzá hasonló momentumos jelölt lesz országszerte; az EP-választás sikere után a reméltnél számottevően több.
Ezen kívül lesznek azért kerületi, városi és falusi momentumos polgármester-jelöltek is, akik mostanra maguk mögött tudják a többi helyi ellenzéki szereplő támogatását. De erről majd később.
Szilva Attila
Alakítsd a közéletetet, segítsd az ellenzéki jelölteket!
A Fidesz legnagyobb fegyvere, hogy a közéletet kevés aktív ember alakítja, miközben terjed a politikai apátia. Pedig tenni valamit ellenállás, és sokszor sokkal kisebb a feladat, mint ahogyan az a maradék független média beszámolóiból látszik. Például egy húszezer fős városban havonta egy sörözést kell összehozni rendszeresen, amivel egy kampányra összejön egy működő csapat. Szórólapozni pedig kifejezetten jó élmény: lehet biciklizni közben falvak között. Sokféle jelölt van, könnyen találhatsz számodra szimpatikusat, népszerű műsorvezetőket, sikeres iskolaigazgatókat, akik vállalják a kihívást. Nézz körbe, keresd a lehetőséget, és segítsd az ellenzéki jelölteket az október 13-i választásokig!
