Hont András, a HVG pubicistája egy minapi cikkében (Szabadíts meg a gonosztól) alaposan körüljárta azt a reménytelenséget, amit a jövőnkkel kapcsolatban sokan érzünk 2018 Magyarországán a NER-nek rövidített “Nemzeti Együttműködés Rendszerében”, az Orbán Viktor által vezetett hibdrid rezsimben. Fóris Zoltán momentumos tagunk véleménycikket írt arról, hogy mégis mit tehetünk.
Előrebocsátom: nem hiszem, hogy a NER kitartana további 20 évig. Azt pedig még kevésbé, hogy “örökre”.
A NER régi és új trükkök sokaságával jó alaposan bebetonozta magát. Ezeket a trükköket (vagy, ha jobban tetszik, bűnöket) sorra lehet venni. Érdemes is, mert elengedhetetlen a rendszer megértése, ha véget akarunk vetni neki.
Vannak, sokan, akik a reménytelenségbe beletörődtek, és az egyéni boldoguláson (túlélésen) kívül különösebb NER-bontó ambícióik nincsenek. Vannak mások, akik a reménytelenség ellenére valamit mégiscsak szeretnének tenni ezért az országért, még akkor is, ha a siker esélye csekély. Végül olyanok is vannak, magamat is beleértve, akik szerint van remény, van reális esély a NER elleni küzdelemben.
Sokan állítják, hogy a Fidesz választáson nem leváltható, és hogy nincs remény.
Nem akarok amellett érvelni, hogy a NER-t igenis jó eséllyel meg lehet dönteni 2022-ben, mert szogorúan egyik sem bizonyítható. Hont András cikke, bármennyire is helytálló a hangulatában és a részleteiben, bizonyítani nem bizonyítja. Senki nem ismeri annyira jól a világ eseményeit és működését, a magyar társadalmat, Orbán Viktort és rendszerét, hogy képes legyen a magyar történelmet négy évre előrejelezni. A történelem ennél komplexebb. Ráadásul minden elemzés egyben a véleménykörnyezet alakítója is.
Nem az a releváns kérdés, hogy a Fidesz választáson leváltható-e vagy nem. Számunkra, akik ilyen vagy olyan hittel a küzdelmet választjuk, egyetlen releváns kérdés van:
most mit tegyek? A rendelkezésre álló lelkesedést, energiát, időt, pénzt mire fordítsam?
Az elsődleges kérdés nem az, hogyan működik a NER. Ezt már sokan sokszor leírták. A kérdés az, mit tegyünk ellene. Hont András sugallata, mely szerint programokat gyártani felesleges, bevett eszközökkel szavazókat megnyerni felesleges, ehelyett inkább “történeteket meséljünk arról, hogy egy ilyen rendszerben miként lehet élni és munkálkodni“ – számomra nem meggyőző.
A megoldás inkább ez: cselekedjünk valamit közösségben.
A cselekvés és a passzivitás között van az igazi vízválasztó. Ez nem jelenti azt, hogy mindegy, bármit is cselekszünk, de elsődleges feladatunk az, hogy minél több cselekvő ember legyen az országban. Motiválnunk kell magunkat és másokat a cselekvésre. Ezt pedig nem valamiféle csodarecept alapján kell csinálni, hanem sokféleképpen. Az egyik embert a közösségi élmény motiválja, az utca emberével folytatott beszélgetés, a haverokkal eltöltött nap, a közös erőfeszítés élménye. A másikat a programírás, a jövő víziójának átélése. Nem tudom, hogy mondjuk egy aláírásgyűjtést bevett eszköznek kell-e nevezni, de ez mindegy is. Ha egy ilyen nap után jó érzéssel megyünk haza, és készen állunk újra kimenni, akkor ez jó ötlet. Még akkor is, ha az élmény mellett arra a hitre is szükségünk van, hogy van értelme (vagyis a NER bontásában valamennyire hatékony) ez a cselekvés. Nem elméleti eszmefuttatásra van szükség ennek alátámasztására, hanem érzelmi támaszra. Ha hiszünk benne, akkor motiváltak maradunk, és másokat is tudunk motiválni.
A fenti gondolatmenetre jogos ellenvetés, hogy mit kezdjünk azzal a helyzettel, amikor a “bevett” cselekvéseink eredményességében elvesztjük a hitünket? Sokan vannak ma ebben a helyzetben.
A NER-bontás alapja, hogy legyen egyre több és több NER-bontó, ezért a reményvesztésre is kellenek válaszok. A leghatékonyabb választ egy közösség adhatja, ebből lehet újra és újra energiát meríteni, még kudarcok esetén is.
Mire fordítsuk a rendelkezésre álló lelkesedést, energiát, időt, pénzt?
Elsődlegesen arra, amiben hiszel, ami téged és a közösségedet motiválja, erőt ad a következő napra. Ehhez szükséges valamiféle siker, amit mérhetünk a közösségünk aktivitásában: ha egyre több aktív tagot tudunk felmutatni, akkor jó úton járunk. A kisközösségek megoszthatják egymással tapasztalataikat, mik a legjobban mozgósító programok (tüntetés, fesztivál, beszélgetés, piknik, szórólapozás, kopogtatás, kommentelés, cikkírás, járdafestés, közérdekű adatigénylés, stb stb). Javítja a sikerélményt, ha hétköznapi emberektől is visszajelzést kapunk, hogy segítettünk nekik a NER lényegének felismerésében.
Támogassuk a független médiát, az oknyomozó újságokat, a közösségi felületeket! Ezen túl pedig nem igaz, hogy a választópolgárok szimpátiájának elnyerése felesleges.
Ellenkezőleg. Ha ebben előre tudunk haladni, akkor jó úton járunk. Hasznosulhat egy választás során mint szavazat, vagy hasznosulhat egy NER-megdöntő demonstrációsorozaton mint tüntető. A Fidesz hatalmának sem választáson, sem utcán való megdöntése nem képzelhető el tömegtámogatás nélkül.
Az sem igaz, hogy a fent leírt ellenzéki közösség építése lehetetlen, és hogy az emberek többsége most már végérvényesen megvezetett, és a Fidesz-kormány alatt ebből nem is lehet kihozni. A cári Oroszországtól a Pinochet vezette Chiléig számos példa bizonyítja, hogy a diktátor sebezhető, és nem képes a tömegek irányítását megbicsaklás nélkül a kezében tartani, bármilyen eszközei is vannak erre. (Vannak persze példák, amikor a diktátor élete előbb ér véget, mintsem bekövetkezne a megbicsaklás. Ezek nem cáfolják meg az állítást, mert az csak annyi, hogy reális esély van a diktátor ellen tömegtámogatás építésére, minden rendszerben.)
A cselekvésünket tehát a következők alapján tudjuk megítélni:
Van hozzá kedvünk? Alkalmas magunk és közösségünk motiválására? Alkalmas az utca emberének meggyőzésére, a fideszes megvezetés leleplezésére? Ha legalább 1 válasz igen, csináld! A tapasztalataidat oszd meg másokkal, hogy ami bevált, azt minél többen tudjuk alkalmazni!
A Momentumnak mint pártnak a sikerét a következő években a saját aktív tagságunk létszámában, a közvéleménykutatók által mért támogatottságban és a lejtős pálya ellenére a választási eredményekben mérhetjük. Természetesen jó ötlet a lehetséges cselekvéseket aszerint rendezni, hogy a fenti célokhoz mennyire járulnak hozzá a befektetett munkához képest. Ezen felül ahhoz, hogy egy Nolimpiához hasonló siker az ország hasznára fordítódjon.
A Momentumnak meg kell maradnia a közérdek pártján. Ez nem olyan egyszerű, mert a parlamentbe bekerülő, pozíciókat szerző, belső elitet építő pártok hajlamosak a közérdek kiszolgálása felől az elit kiszolgálása felé fordulni, “megromlani”. Ezért külön feladat és hasznos, értelmes cselekvés a Momentum (vagy bármely más politikai közösség) “megromlását” megelőzni, aminek egyik módja
az inkluzív intézmények működtetése a közösségen belül.
Az inkluzív intézmények azok, amelyek tágra nyitják a közösség tagjai számára a közösség dolgaiba való belelátást és a befolyásolás lehetőségét. Az inkluzív intézmények hozzájárulnak a közösség eredményességéhez is. Képzeljük el, hogy az emberi és pénzügyi erőforrásaink felhasználása transzparensen történik: ekkor a különböző cselekvések ráfordítása és eredménye átlátható, a közösség a jobban bevált recepteket tudja alkalmazni. Az pedig ismét jó ötlet, hogy az intézményeink inkluzivitását folyamatosan mérjük a tagság rendszeres megkérdezésével, és legyünk nyitottak a szükséges változtatásokra.
Dolgozni kell tovább: növekedjen a közösségünk, növekedjen a támogatottságunk, maradjon meg a becsületünk!
Foris Zoltán
a Momentum tagja
Borítókép: Készítettünk ezért egy kézikönyvet, aminek a célja, hogy bemutassa, hogyan tudsz küzdeni te is az hatalom ellen, hogy gyerekeid, unokáid egy szebb Magyarországon nőhessenek fel.
