Parragh László védelmébe vette Palkovicsot, és szerinte ideje volt nekimenni az Akadémiának. Parragh a NER egyik ideológusa, aki nem tartja fontosnak az érettségit és a közismereti tárgyakat visszaszorította a szakiskolákban. Legújabban már neki nem tetsző egyetemi szakot tilt be a rezsim. Orbán Viktor ezzel Széchenyi antitézisét képviseli: polgárosodás helyett a feudalizmust építi újra, amiben legfeljebb a holnap létezik, és nagyon világosan feladták a holnaputánt. Szilva Attila blogszerkesztőnk bejegyzése következik.
A cím erősnek tűnik, de nem költői túlzás, hanem tézismondat. Orbán tudatosan feladta azt az optimizmust, azt a „possiblizmust”, ami néhányunkban még megvan. Feladta azt, hogy mi magyarok lehetünk többek, jelentősebbek, konstruktívabbak, nagyvonalúbbak, gazdagabbak.
A rendszer sokaknak vonzó ajánlatot ad a holnapra vonatkozóan, miközben a holnaputánt teljesen feladta.
Miközben az ellenzéki oldalon folyton a holnaputánról beszélünk, a rendszernek világos üzenetei vannak a holnapra vonatkozóan. Az élethosszig tartó tanulás a holnaputánról szól, a közmunka a holnapra ad választ. Egy működő magyar buszgyár lenne a holnapután, a debreceni BMW-gyár a holnap. De a NER-ben nem tudunk buszt gyártani, és nem tudunk innovatívak lenni. A berlini reptéren lengyel(!) Solaris-buszok szállítják az utasokat, a NER silány buszai csak az adófizetők pénzét nyelik.
A magyar innováció a holnapután, az idehozott technológián alapuló összeszerelő üzem a holnap. A tudományos alapkutatás ügye pedig a nemzet jövője.
Az egyéni jövőképeket nézve ugyanez igaz: a közismeretekkel rendelkező jó szakmunkás a holnaputánra is készen áll, az értő olvasás képessége nélkül viszont bajban van, akár Debrecenben, akár Londonban talál munkát.
Mit szeretne a Momentum?
Orbán Viktor azt akarja, hogy javarészt összeszerelő munkások legyünk. A Momentum viszont azt szeretné, hogy először mi legyünk a szoftverfejlesztő, aztán meg mi találjuk ki a terméket. Mi abban hiszünk, hogy Magyarország története csak korszerű megoldásokkal válhat sikertörténetté. És tudjuk, hogy ez lehetséges, hiszen az észtek is képesek voltak rá ma, és Széchenyiék is képesek voltak rá egykor.
Hongkong, Malajzia, Szingapúr, Dél-Korea és Tajvan a holnaputánban gondolkozik, és eszméletlen pénzeket tesznek kutatásba, érdemes megnézni a számokat a Nature egy friss cikkében.
A Momentum a tudományos alapkutatásra nemzeti büszkeségként tekint, amit részletesen kifejtettünk ebben a blogposztban, mikor kiálltunk a Magyar Tudományos Akadémia függetlensége mellett. A mi víziónk egy tudásalapú ország, jövőképpel.
A holnapot tekintve viszont a NER modellje (jó részben külső okokból) jelen pillanatban működik. A holnapot tekintve a NER retorikája sokak számára meggyőző. És itt van egy egymás melletti elbeszélés: az ellenzék által emlegetett kiszámítható jogi, adózási és szabályozási környezet megteremtése a holnaputáni potenciális növekedéséről szól – a kormány külön megállapodásai a nagy cégekkel viszont látványos megoldást jelentenek a holnapra. A kampányban senki (még a kormány sem) beszélt arról, hogy az elmúlt két évben sokak jövedelme jelentősen nőtt, a közvetlen nyertesek mellett rengeteg közvetett nyertese is van a rendszernek, akik egyszerűen a status quo mellett voksoltak.
A legszegényebb rétegeket már nem a rezsicsökkentéssel, tizensokadik havi nyugdíjjal (tehát a pénztárcán keresztül) próbálták meggyőzni, hanem idegengyűlöletre épülő propagandával.
Hozok egy húsbavágó példát arra, hogy a nyilvánosság fókusza mennyire félresiklott. A magyar falvakban rengetegen cserélnek ablakot, az ablakcserét végző cégek tele vannak munkával. Az EU erre egyébként adott volna közvetlen támogatást, ami a valódi rezsicsökkentés lehetett volna – a környezetet is védve. A kormány megtehette volna, hogy valóban erre költi az erre irányzott EU-s pénzeket, majd eladja saját sikerként. Helyette viszont középületek szigetelésére terelte át ezeket a pénzeket, aminek olyan következménye is lett, hogy csökkentenie kellett Magyarországnak a 2020-ig vállalt teljes energiamegtakarítási célját 18%-ról 16,28%-ra.
Ugyanakkor a hódmezővásárhelyi vereség után se változtattak a retorikán: pontosan tudják (kimérték), hogy a gazdasági sikerpropaganda vagy a rezsicsökkentés helyett a migránsozás az, ami a szavazóiknál igazán működik.
Mit javasol a Momentum a menekültválság megoldására?
Nagyszámú menekült valódi kihívást jelent, ezt láthattuk az elmúlt években. Viszont erre nincs nemzeti válasz úgy, hogy ne épüljenek vissza a belső határok. Hiába emleget nemzeti megoldást Orbán, Seehofer (vagy Ungár Péter), az egyik országon sokan inkább csak átmennének, a másik országba pedig inkább letelepednének, az egyik ország (pontosabban régió, város) fogadna menekülteket, a másik kevésbé. Egy kiút lehetne a kötelező kvóták helyett egy rugalmas rendszer, ahol a kvótákkal kereskedni lehet, és amely modell (a külső határok erősítésével) egyszerre épülne a biztonság, a szolidaritás és az önkéntesség elvére. Ezt fejettük ki bővebben a programunkban.
A rendszer Parraghon keresztül újra és újra egészen nyíltan állítja, hogy nem ígér semmit a holnaputánra. Olyan modellt választott, amiben hosszú távú növekedés és jövőkép nincs. Ezért nem költenek oktatásra, ezért nem látják értelmét az alapkutatásnak, és erről szól a Tusnádfürdőn meghirdetett, jelenleg is tomboló kultúrharc. A jövőkép ilyen mértékű hiányát a migránsozós és egyéb nagyotmondó retorikai elemekkel pótolják.
Ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok”
hangzik Orbán híres mondata. Épp ezt figyeljük, és épp ez mutatja, hogy mennyire feladta Magyarországot.
Mert a legelszántabb Fidesz-hívek se gondolhatják, hogy ez a Mészáros Lőrinc-modell – ami világosan Széchenyi antitézise – örökké fenntartható. Nem gondolhatják, hogy hosszú távon a társadalom polgárosodott rétege sokáig tűri azt az uradalmi modellt, amiben iskolák és óvodák igazgatói felülről hozott nem kívánt pártkatonák.
Sokan lábbal szavaznak, és kifejezetten politikai okokból tervezik a kiköltözést. Európán belül viszont nincsenek távolságok, Berlinből is lehet az ellenzéket idővel, pénzzel és munkával támogatni. A NER mostanra mintaadó, európai szintű probléma, de a hatékony válaszra nincs recept vagy kívülről jövő megoldás. Ezt nekünk, magyaroknak kell kitalálni.
Szilva Attila
