Orbán teve és víz nélkül a sivatagban?

Szerző: | 2020 okt 20. | Blog

Mint az a magyar médiában hangsúlyosan megjelent, Orbán Viktor személyesen megegyezett az Orvosi Kamara képviselőivel az orvosi bérek rendezése ügyében, valamint az évtizedek óta a rendszert mételyező hálapénz ellen is fellépett. Pontosabban 100%-ban elfogadta a szakmai szervezet ajánlásait. Ez a két legfontosabb dolog, melyeknek szükségességéről teljes volt az egyetértés az orvostársadalom és a Kormány között. A politikában azonban semmi sincs ingyen. Orbán elfelejtett szólni, hogy van egy 30 oldalas törvénytervezet a zsebében, amit 1 nap alatt átver a magyar Parlamenten. A törvény első oldala el is intézi a fenti két pontot, amikben megállapodtak személyesen, a további része azonban hideg zuhanyként érte, nem csak az orvosokat, hanem a teljes egészségügyi közalkalmazotti réteget ápolókkal, egyéb szakszemélyzettel, rezidensekkel és az háziorvosokkal egyetemben. A törvény ugyanis a teljes szektorban dolgozókat érinti, de az orvosokkal ellentétben a többi résztvevővel még csak nem is egyeztettek, és a béremelésüket sem rendezték. A háziorvosokkal szintén hasonlóan nem történt egyeztetés. Ezek a csoportok az egészségügyön belül tehát csak a láncot kapják, nekik még csak meg sem cukrozták azt. Orbán bevitte a málnásba az egész magyar egészségügyet, vezércselt vetett be, vagy átvert mindenkit? Nézőpont kérdése.

 Egy azonban világos kell, hogy legyen. A sebtiben átvert törvény, mint minden fércmunka, amit gyorsan összecsaptak, tele van hibákkal, káros hatásokkal, demoralizáló elemekkel, és főleg olyan következményekkel, aminek végső soron a betegek isszák meg a levét. Jelen véleménycikk célja ennek a megvilágítása, feltárása, azaz annak, hogy itt nem elsősorban az orvosokról van szó, hanem végső soron a teljes magyar társadalomról van szó, akinek kihúzzák a lábuk alól a szőnyeget.        

Az egészségügyi dolgozók választhatnak, hogy az eddigi közalkalmazotti jogviszony megszüntetése után belépnek-e az új, eddig nem létező jogviszonyba, az ún. egészségügyi szolgáltatói jogviszonyba. Majdnem szolgálóit írtam, sicc!. Ha ezt nem teszik meg, nem írják alá az új szerződést, akkor fel is út, le is út, az eddigi jogviszonyuk megszűnik. Jár 1 hónap végkielégítés, 20 év jogviszony után 2. Már ez is megalázó, hiszen eddig csúszó rendszerben akár nyolc hónapi illetmény járt volna nekik közalkalmazottként. Olyan ez, mint a piszkos 12, ahol választhattak az elitélt katonák, hogy kivégzés, vagy titkos küldetés. Nos, a titkos küldetés jelen esetben inkább egy megalázó, feudális jogviszony, jelentős jogfosztásokkal és jogszűkítésekkel tarkítva a korábbi közalkalmazotti státuszhoz képest, ami elfogadhatatlan a legtöbb ápolónak és orvosnak egyaránt. 

A legismertebb ilyen feltételek, amik méltán lettek pár nap alatt híresek, a másodállások tiltása, illetve engedélyhez kötése, valamint az átvezénylés, kirendelés kérdésköre. A másodállások szabályozása ugyan indokolt, hiszen sajnos vannak rá példák, hogy orvosok a magánbetegeiket az állami infrastruktúra ingyenes használatával látják el. De a másodállások komplett tiltása talán kézenfekvő, hogy mit fog eredményezni. Az orvosok, de az ápolók is eddig a főállásuk mellett, ki hol tudott, keresetkiegészítés gyanánt másodállásba kényszerültek. A jól ismert kényszervállalkozókra is gondolok, akik gyárkapun belül több formában is dolgoztak havi 400 órákat, meg azokra is, akik közeli egyéb intézményekben adtak ügyeletet, szakrendelést vállalkozói szerződések keretében. Ilyen eszközökkel felmérések szerint az orvosok 90% élt, vállalt több-kevesebb másodállást országszerte. Ha ez a pluszmunka kiesik, objektív módon azonnal 30-50% nő a szakemberhiány, hiszen a főállás felett nem lehet majd EÜ tevékenységet végezni. Ennek folyományaként eltűnik majd a kisebb kórházakból a bedolgozó réteg, akik nélkül elláthatatlanná válnak az ügyeletek, és be kell majd zárni az intézményeket. A maradék dolgozót majd lehet átvezényelni a még talpon lévő intézményekbe. Abban a fiókban, ahonnan ez a törvény érkezett, valószínűleg van egy lista a fenntartandó és a beáldozható kórházakról országszerte. A betegek azt fogják látni, hogy volt helyi kórház, nincs helyi kórház. A centrumok esetleg jól járnak, mérséklődhet az orvoshiány.        

A másik fontos tényező, hogy sok orvosnak és ápolónak elfogadhatatlan a félkatonai státusz, a vezényelhetőség nem katasztrófaidőben is, a minősítés meg a bérbefagyasztás, nulla karrierlehetőség, meg a jogbizonytalanság, a jogorvoslati lehetőségek teljes hiánya. Egy jelentős réteg, főleg 30-50 között már korábban is a lábával szavazott, azaz külföldre távozott. Jelenleg is, a fekete hétfő óta izzanak a vonalak a külföldi fejvadászcégeknél. A másik lehetőség, hogy akinek nem felel meg ez a feudális jogi környezet, megpróbál magánszektorba kimenekülni, ahol eddig is részállásban volt. A magánszektor ilyen módon elszipkázza a szakembereket, további orvoshiányt eredményezve az állami rendszerben. A visszamaradó épületek, infrastruktúra kiválasztott befektetői körök kezébe jutnak, és a fizetős betegeknek továbbra is elérhetőek maradnak. Azaz a törvényi szabályozás jelen formájában logikus módon viszi el az egészségügyi rendszert a változás felé, ami alapvetően jó is lehetne. Azonban a szakmai fórumok, a társadalom megkérdezése nélkül, salátatörvényként becsomagolva, az ágazati dolgozók munkaügyi jogait sárba tiporva teszi ezt, egyik napról a másikra, izomból. Ismerős a recept?        

Fenti hatások eredőjeként kettéválik az ellátási rendszer egy magánra és egy államira , az előbbi a szétszakadó magyar társadalom jómódú rétegének kapuit kitárva, és egy másik, az állami, ahol orvos és szaktudás hiányban kontraszelektált résztvevőkkel történhet a magyar leszakadó társadalmi tömegek ellátása. Politikailag vállalhatatlan következmények miatt hasonló átalakítás nem volt megvalósítható hagyományos módon, széleskörű társadalmi és szakmai egyeztetésekkel és bilaterális kommunikációval, illetőleg aki megpróbálta, bele is bukott. Most ugyanez 1 nap alatt lezajlott, amiből a nagyközönség eddig annyit értett meg, hogy az orvosoknak semmi sem jó. Hiába a milliós fizetés, hőzöngenek. Ezzel párhuzamosan, sokan az orvosok közül azonnal jelezték, hogy ez azonnal ellátási zavarokhoz, a betegbiztonság veszélyeztetéséhez vezet. Teszik ezt annak ellenére, hogy a személyes életük törik darabokra, a saját és családjuk megélhetése válik kérdőjelessé. A kettétört karrierek mellett számos kolléga nyilvánul meg betegszempontból, a betegekre nézve rendkívül káros hatásokat firtatva. És igazuk van. Nem csak a várólisták nőnek majd, de az állami szektorban a fent említett okok miatt az ellátás minősége is jelentősen csorbulni fog. Mindezen átalakításokat egy még kiszámíthatatlan lefolyású második hullám közepére tenni elég vakmerő. Az elmúlt évtizedekben letérdeltetett egészségügy az egyéni akarás ellenére rendszer szinten alkalmatlan egy ekkora kihívás levezénylésére, óhatatlanul áldozatokkal fog járni. A megmenthető betegek gyógyulási esélyei jelentősen rosszabbak, mintha minden lélegeztető gépre jutna egy kompetens orvos team, szakápolói gárda és zavartalan anyagi utánpótlás. A kapkodó, szakmaiságot mellőző, belügyminisztériumi logikával hozott döntéscunami sem segíti a hatékony járványkezelést. Mintha teve és víz nélkül vállalkoznánk a Szahara átszelésére. Bátor dolog, de amúgy reménytelen. 

         A mostani férctörvény szándékai minden bizonnyal jó szándékúak is lehettek volna. Az egészségügy átalakítása nem halasztható, vagy már így is elkésett és reménytelen, de ezzel a vágással Orbán Viktor a gordiuszi csomó helyett saját lábába vágott. Teve és víz nélkül indul útnak, és csak reméljük, hogy lesz majd, aki visszatartja. Hatásai közvetlenül január elsejétől érződnek majd, a választások pedig közelednek. Közeleg a tél. 

Dr. Csóka Gábor, Altatóorvos, Momentum, München

Ajánló

X