1971. április 8-án Londonban, az első roma világkonferencián a tagok egyenként álltak ki a roma önrendelkezés és az egyetemes roma kultúra mellett. Meghatározták nemzeti jelképeiket, zászlójukat, himnuszukat és jelmondatukat, amely így hangzik: Opre Roma, vagyis fel romák! Az idén félszáz éve lesz, hogy az egyetemes roma kultúra napját ünnepelhetjük. A legnagyobb vívmányunk sajnos csupán az, hogy ünnepelhetjük.
Magyarországon a rendszerváltást követően megjelent a roma értelmiség részéről az igény, hogy megfogalmazzák a nemzetiségi identitásukat. A nemzet részeként, de önálló identitással és etnikai sajátossággal gazdagabb magyarokként aposztrofálták magukat.
A rendszerváltás közhelyévé vált az a mondás, hogy a cigányok az egyik legnagyobb vesztesei voltak a rendszerváltásnak, hiszen a piacgazdaság megjelenésével tömegével szűntek meg azok a munkahelyek, amelyek tízezrével foglalkoztatták a cigányokat. A bányászat, a szolgáltatóipar, az építőipar számos esetben a cigányoktól vett búcsút, aminek beláthatatlan következményei lettek.
A leghátrányosabb helyzetű térségek “elcigányosodtak”, megszűntek a szolgáltatások, az oktatás minősége romlott, a megélhetést felváltotta a túlélés reménye, amely nem jelentett perspektívát az itt élőknek, a helyben maradtaknak. Szegregált települések és szegregált iskolák váltották a valamikori jobb módot, megélhetést.
A rendszerváltás utáni fejlesztések, majd az európai uniós csatlakozás után érkezett fejlesztési források nem tudtak megjelenni ezekben a térségekben, a csatlakozást követő fejlődés remény maradt csupán, nem tudott társadalmi- és rendszerszintű változásokat eredményezni. A leszakadt társadalmi rétegek fényévnyire kerültek a jóléttől, a biztonságot jelentő infrastruktúráktól.
A kormányok közben kézről-kézre adták át a romáknak szánt középtávú cselekvési programokat, de átütő sikert és eredményeket azok sem tudtak megteremteni. Rendszerszintű változások helyett projektszigeteket hoztak létre, amelyek csupán pár évnyi sikereket és fejlődést eredményeztek.
Az elmúlt 11 év orbáni kabinete végleg szakított ezzel a hozzáállással is, hiszen felzárkózásról beszél, és nem felzárkóztatásról. Diagnózis alapú programokról beszél, ahol a cigányok mint alanyok jelennek meg, de nélkülük, és nem velük szeretné kezelni az akut problémákat, ráadásul rendszer és struktúra nélkül.
Olyan időket élünk, amikor a gyűlöletbeszéd és a szegények elleni központi propaganda jellemzi a kormányzat kommunikációját.
Jelenleg a jogvédelemnek és az intézményesített esélyegyenlőségi rendszereknek se híre se hamva, a kisebbségi ombudsman intézménye fel lett számolva és sem a kiüresített önkormányzatok, sem az állam segítségére nem számíthatunk. A jog védelme, a közösségek megteremtése és hosszú távú segítése civileken múlik, akik jórészt önkéntes munkával végzik el az állam dolgát.
Nincsenek roma intézmények, színházak, múzeumok, közösségi terek, jogvédelem és erős civil érdekképviseleti háló. A központi politikai rendszer nem támogatja az erős független struktúrákat, ellenben erősíti propagandával a kollektív bűnbakképzést. A cigányokról folyamatosan a gyűlöletbeszéd eszközével operál, amiből kihallatszanak a másodrendű állampolgár, a tartalék erőforrás jelzős szerkezetek és a nemzethez való kötődésünk megkérdőjelezése.
Ilyen intézményi körülmények között és hihetetlen elnyomásban emlékezhetünk meg a roma világkonferencia 50 éves jubileumáról, ami azóta a nemzetközi roma nap. Ezért írtuk azt, hogy a legnagyobb kiváltság, hogy ma még megünnepelhetjük a kultúránkat, a magyar nemzethez történő kötődésünket, vagyis kettős állampolgárságunkat! Hiszen ahogy Choli mondja: “Kettős aranypánt van a homlokunkon, az egyik a cigányságunk, a másik a magyarságunk”!
Mert büszkék vagyunk őseinkre, akik részt vettek a magyarok szabadságharcaiban, az ország újjáépítésében, felvirágoztatásában! Mert amikor szólított a haza, hazafiak és leányok voltunk, mert jó hazafiként tudtuk a dolgunkat!
A romák társadalmi integrációja és emancipációja nélkül nem lehet az országot felvirágoztatni! Erőforrásai és nemzetalkotó részei vagyunk a társadalomnak. Lakatos Menyhért úgy fogalmazta ezt meg, hogy „úgy tartozunk a magyar nemzethez, mint az utolsó fa az erdőhöz”! Ő kimondta, hogy senki sem kérdőjelezheti meg magyarságunkat, és senki sem veheti el tőlünk ezt az értéket, mint ahogyan a cigányságunkat sem!
Mert senki kedvéért nem fogunk lemondani kettős identitásunkról, mert annyira vagyunk magyarok, mint amennyire cigányok, és annyira vagyunk cigányok, mint amennyire magyarok!
Opre Roma! Fel Romák!
A szöveg szerzője Oláh József, a Momentum Roma emancipációs munkacsoportjának tagja
