LE A NŐK ELLENI ERŐSZAKKAL!
A nők elleni erőszak világszerte és Magyarországon is súlyos problémát jelent. Az erőszak elleni küzdelem részeként, az érintett nők támogatására hoztuk létre ezt az oldalt, ahol hasznos információkat gyűjtöttük össze.
TEDD VAGY NE TEDD?
November 25. – a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja
1981. november 25. sötét nap a jogaikért küzdő nők történelemkönyvében. Ezen a napon ölték meg a Mirabal nővéreket, a Dominikai Köztársaság emberi jogi aktivistáit, Rafael Trujillo dominikai diktátor parancsára.
Az ENSZ közgyűlése 1999-ben nyilvánította e napot a nők elleni erőszak megszüntetésének nemzetközi napjává, és felkérte a kormányokat és nemzetközi szervezeteket, hogy figyelemfelhívásul szervezzenek programokat ezen a napon.
A Magyarországon e tárgykörben dolgozó civil szervezetek mindig készenlétben állnak, ha valakinek segítségre van szüksége. Emellett nagyon fontos az a tevékenységük is, hogy a bántalmazott nők környeztét érzékenyítsék, és felhívják a figyelmet arra, hogy mit lehet, mit szabad tenni, és mit nem.
Mi most ez utóbbira fókuszálunk, és az általuk elkészített szakmai anyagokból hozunk egy összefoglalót.
MIT TEGYÉL HA AZT TAPASZTALOD, HOGY A KÖRNYEZETEDBEN BÁNTALMAZNAK EGY NŐT?
Mindenkinek joga van a segítségre, aki akár szóbeli, lelki, fizikai, szexuális vagy gazdasági erőszak áldozata. A bántalmazás semmilyen körülmények között nem elfogadható!
A bántalmazottak jellemzően szégyent, bűntudatot élnek meg amiatt, ami velük történik, és sokszor elrejtik mindezt ‒ nem kérnek segítséget, és nem avatják a fájdalmaikba a családjukat, barátaikat, ismerőseiket. Éppen ezért nem is mindig könnyű észrevenni, ha ilyen történik a környezetünkben.
Mégis, milyen jelekre figyeljünk?
Ha azt tapasztaljuk, hogy párkapcsolatban élő nőismerősünk (barátnőnk, családtagunk) viselkedése megváltozik, ha szótlanabb, visszahúzódóbb lesz, és szinte sosem akar velünk találkozni, akkor gondoljunk arra, hogy valami probléma lehet. Ez még nem jelenti azt, hogy rögtön a bántalmazása jusson eszünkbe – de ne is zárjuk ki ezt a lehetőséget.
Ha együtt van a párjával a társaságunkban, és azt látjuk, hogy szinte meg sem szólal, de semmiképpen nem ellenkezik a férfival, ráadásul a férfi gyakran letorkollja, megalázza, szexista megnyilvánulásai vannak és/vagy féltékenykedik, akkor bántalmazó kapcsolatról lehet szó.
Tovább erősíti a gyanút, ha nőismerősünk már többször megpróbált kilépni a kapcsolatból, de sosem sikerült neki, és ha látjuk, hogy egyre rosszabb testi-lelki állapotba kerül, netán gyógyszer- vagy alkoholfüggővé válik, öngyilkosságot kísérel meg.
Hogyan segítsünk?
Nagyon fontos észben tartanunk, hogy csak annyit tudunk segíteni, amennyire a bántalmazottnak szüksége van. Lehet, hogy egyelőre csak azt tudjuk tenni, hogy meghallgatjuk, figyelünk rá ‒ mert ő még nem tart ott, ahol mi szeretnénk, ha tartana, még nem akar/nem tud kilépni a kapcsolatból. Sok érintett reménykedik abban, hogy parnere megváltozik – ezért még próbálkozik tovább. A bántalmazó kapcsolatból való kilépés sokszor veszélyes lehet ‒ ez is visszatartó erő.
Ha létrejön a bántalmazottal egy beszélgetés, mindenképpen figyeljünk arra, hogy olyan körülmények legyenek, amelyek számára biztonságosak. Ezért ne telefonon, ne üzenetekben beszéljünk vele erről, mert ezt a bántalmazója kihallgathatja, elolvashatja – és így kitehetjük őt egy újabb támadásnak. Találkozzunk vele személyesen, egy olyan helyen, ahol a beszélgetéshez szükséges bizalmas légkör ki tud alakulni. A NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület – nane.hu) ajánlása szerint az alábbiak tudatos alkalmazásával lehet hatékony a segítségnyújtásunk:
Ne várjuk meg, amíg ő maga kezd beszélni a témáról!
Mondjuk el neki, hogy aggódunk érte, hogy számíthat ránk, szeretnénk segíteni neki. Értő figyelemmel hallgassuk, és néha kérdésekkel segítsük továbblendülni, de ne faggatózzunk! Megkérdezhetjük, mire lenne szüksége, hogyan tudunk mi segíteni, ő mit szeretne.
Sose kritizáljuk a bántalmazót!
Ne kezdjünk tanácsokat osztogatni!
Segítsük az érintettet
Segítsünk feltérképezni a lehetőségeit!
Ha azt látjuk, hogy az érintett veszélyben van, és nem tud segítséget kérni, ne habozzunk azt mi magunk megtenni:
Nagyon fontos azt „megbeszélnünk magunkkal”, hogy nem a mi felelősségünk megoldani a problémát!
Plusz egy fontos tudnivaló
A bántalmazó kapcsolatból való kilépés sokszor veszélyes, akár életveszélyes is lehet (számos gyilkosság a szakítás után történik).
Éppen ezért fontos, hogy felmérjük és értékeljük a kockázatokat, és sorra vegyük a lehetséges védelmi eszközöket.
Ehhez a NANE honapján találunk információkat (Segítségnyújtás: biztonsági terv, kockázatfelmérés).
MIT NE TEGYÉL HA AZT TAPASZTALOD, HOGY A KÖRNYEZETEDBEN BÁNTALMAZNAK EGY NŐT?
Fentebb már utaltunk néhány dologra, hogy mi az, amit nem szabad tenni, mondani – ezt most összefoglaljuk, és kiegészítjük.
Ne faggassuk az érintettet!
Sose kritizáljuk a bántalmazót, ne tegyünk becsmérlő kijelentéseket rá!
Ne osztogassunk tanácsokat!
Ne ítélkezzünk a bántalmazott felett, ne hibáztassuk!
Ne akarjunk helyette dönteni!
További információk:
Plusz egy fontos tudnivaló
Az utóbbi időben divatossá vált a mediáció, amely egy közvetítői eljárás: két fél vitájában egy harmadik, semleges személy (a mediátor) próbál segítséget nyújtani az ügy rendezésében. Ezt már rendőrségi/bírósági ügyekben is igénybe lehet venni, és a hatályos jogszabályok szerint a családon belüli erőszakkal kapcsolatos ügyekben is helye van.
A PATENT Egyesület ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a partnerkapcsolati erőszak bűncselekmény, így itt nincs helye a mediációnak! Az ezzel kapcsolatos részletes indoklás és fontos információk itt olvashatóak: