Emlékeztek még arra az esetre, amikor pár éve a Knorr egyik reklámfilmjében „újragondolta” a bajai halászlevet?
Én igen, és arra is, ahogyan egy emberként fogott “kaszát-kapát” minden ember Baján és környékén, hogy közösségünk legszentebb ételének meggyalázását leverje a tetteseken. Volt minden: szitkozódás a videó alatt, bojkottra felszólítás, a multicégnek tiltakozó levelet író Zsigó államtitkár, Fercsák polgármester és Vedelek alpolgármester. Pass Dániel írása.
A bajai reakció egyébként alapvetően jogos volt: egy szegedi(!) séffel forgatott teljesen idétlen és elhibázott marketingvideó, ahol egy közösség számára fontos és autentikus ételről közölnek teljesen fals képet a médiában. Ezt nehezményezte és védte meg egy emberként a bajai közösség – nagyon helyesen.
Miért hozom elő ezt a sztorit bő három évvel később?
Az elmúlt hetek bajai eseményei miatt. Néhány hete indult el a Bajai Nemzeti Oldal nevű helyi anonim szennyoldalhoz köthető lejárató hadjárat, ami először „csak” fröcsögő-mocskolódó blogbejegyzések formájában öltött testet, mostanra viszont a postaládába dobott fenyegető levelekig jutott. A célpontok olyan bajai emberek lettek, akiknek a „fő bűne” nagyjából úgy foglalható össze, hogy határozott véleményük van a világ dolgairól, legyen az közéleti vagy szociális jellegű, és ezt az elérhető eszközeikkel próbálják aktívan képviselni is.
Végtelenül szomorú dolog látni, hogy mostanra már a 36 ezer lakosú Baja teljesen hétköznapi embereire is ilyen szintű mocsok zúdulhat, mégpedig a leghitványabb módon: undorítóan személyeskedve, nagyrészt hazugságokat vagy féligazságokat hányva a másikra, magánéleti titkokkal zsarolva, és persze mindezt névtelenül.
Hol van a mi felelősségünk ebben az egészben?
Úgy érzem, most is valami olyanra lenne szükségünk, mint az írásom elején felidézett „halászlés ügyben”. Sőt a mostani ügy bizonyos szempontból jóval aggasztóbb. Nemcsak azért, mert mindezt most nem egy gonosz multióriás, hanem nagy valószínűséggel bajai emberek követik el más bajai emberekkel szemben. Hanem főleg azért, mert érződik, hogy ez az egész mocskolódás nem valaminek a vége, hanem sokkal inkább valaminek a kezdete lehet Baján is.
De csak, ha hagyjuk.
Most van az a pont, hogy egész egyszerűen mindannyiunknak nyilvánvalóvá kell tennie, hogy – bár gondoljunk sokan sokfélét a világról – a XXI. században Európa közepén senkit sem lehet a véleménye és tettei miatt arctalan szennyoldalak mögé bújva, valótlanságokat állítva lefröcsögni, pláne nem a magánéletével és a családjával megfélemlíteni és zsarolni. Aki ilyet csinál, az egy utolsó rongy ember, és semmi keresnivalója nincs se Baján, se más közösségben.
És legfőképpen most van az a pont, hogy minél többünknek és minél többször ki kell állnia az áldozatok mellett, és személyesen is megírni vagy elmondani nekik telefonon, levélben, videóban vagy éppen a szombati piacon, hogy
Veletek vagyunk!
Nagyon jó látni, hogy a lejáratás és zsarolás áldozatai nem futamodnak meg, hanem szembeszállnak az arctalan mocskolódással, továbbra is vállalva önmagukat és a céljaikat. És azt is büszkeség látni, hogy hányan álltak és állnak ki a mai napig mellettük, hogy biztosítsák őket támogatásukról, erőt adjanak nekik a továbbiakhoz.
Ahogyan Nyirati Klára testvére felemelte a szavát a pocskondiázás ellen.
Ahogyan Szabó Richárd nem ült fel a zsarolásnak és videójában felvállalta saját magát, sőt, annál jóval többet is, a nyilvánosság előtt. Riszpekt, Richárd, tényleg!
Ahogyan az ellenzéki pártok és a képviselők kiálltak az áldozatok mellett.
(Halkan megjegyzem: bárcsak minden bajai képviselő, az alpolgármesterek, a polgármester és a terület országgyűlési képviselője is ott lett volna a képen vagy írt volna levelet – ahogy anno a bajai halászlé érdekében –, hogy látszódjon, ez most nem egy pártügy, hanem közügy.)
És még egyszer: teljesen mindegy, hogy mit gondolunk az adott emberekről „úgy egyébként”, hogy egyetértünk-e azzal, amit mondanak és tesznek. De most tényleg: tök mindegy.
Vigyáznunk kell egymásra, és meg kell védenünk egymást, akkor is, ha más, akkor is, ha bajai esik egy másik bajainak a nyilvánosságban.
Vigyáznunk kell egymásra, és meg kell védenünk egymást, akkor is, ha az áldozatok férfiak vagy nők, gazdagok vagy hajléktalanok, vallásosak vagy ateisták, melegek vagy heterók, kormánypártiak vagy ellenzékiek, pékek vagy polgármesterek.
Vigyáznunk kell egymásra már csak azért is, mert lehet, hogy a következő célpont a férjünk, a feleségünk, a testvérünk, a gyerekünk, esetleg édesanyánk vagy édesapánk lesz. Vagy netán mi magunk. És akkor baromi jól fog esni, ha nem vagyunk egyedül.
Erről szól egy helyi közösség tagjának lenni – és szóljon erről is egy helyi közösség tagjának lenni!
Szóval, kedves bajaiak, kedves mi, ne csak a halászlevünkért, hanem egymásért is álljunk ki, ha arra van szükség!
Pass Dániel
A szerző egy jelenleg Budapesten élő büszke bajai, illetve – a teljesség kedvéért, bár a fentiek szellemében teljesen lényegtelen módon – a Momentum Mozgalom alapító tagja.
Borítókép: forrás
