A koronavírus-válság az oktatás területén okozta az egyik legnagyobb változást. A digitális oktatásra való átállást szinte egy hétvége alatt kellett volna megoldalni, amihez segítségül több blogposztot is írtunk gyakorlati tanácsokkal. Ezek mind elérhetők az újonnan létrehozott oktatás rovatunk alatt. De mit tanultunk a digitális oktatásból? Ezt járja körül Jakubek Renáta bejegyzése.
Március közepe óta vagyunk otthon, azóta kell digitális módon, távoktatási rendszerben megoldani a tanítást/tanulást. Ez van, ahol könnyebben, van ahol nehezebben ment. Rengeteg tanulóhoz nem jutott el emiatt az átállás miatt az oktatás, erről Donáth Anna a Mércén írt egy cikket.
Az online oktatásra való átállás hirtelen történt, a tanárok többsége egy hétvége alatt mérte fel, hogy milyen lehetőségek vannak, különböző ajánlások születtek meg, rengeteg online csoportosulás, cégek és civilek álltak össze, hogy segítsék a tanárok, és a tanulók munkáját ebben a nehéz időszakban. Mi is írtunk módszertani ajánlásokat a kezdetek kezdetén.
A leállás óta sok akadályt sikeresen vettek a tanárok és diákok: a diákok otthon maradtak, nem látták a barátaikat, osztálytársaikat, elmaradtak az edzések, az iskolán kívüli elfoglaltságok, így segítették, hogy a járvány ne terjedjen olyan gyorsan. Emellett az érettségiző diákok is megírták az írásbelit azóta, még hátra van a szóbeli, ahol szükség van rá, de alapvetően ezt az akadályt is sikeresen vették az iskolák, és összeszorított foggal, de megszervezték a vizsgákat, ügyeltek a biztonságra, így nem lett baj belőle. A tanárok eközben a felkészítést és a többi tanuló online oktatását végezték el – gyakran erőn felül. Sajnos még nincs meg az a tankönyv és tananyagbázis, amit egyszerűen át lehetne alakítani az online oktatásnak megfelelő tananyagokká. Így rengeteg extra munkaórát tettek bele a tanárok az online tanításba, ahol meg kellett szokni azt is, hogy a visszajelzés a tanulók részéről nem mindig annyira egyértelmű, nem mindig annyira közvetlen, ki kellett találni új csatornákat, ahol az egyes tanulókat segíteni tudják.
A tapasztalatok mind tanári, mind diák, mind szülői oldalról azt mutatják, hogy felkészületlenül érte az oktatási rendszert ez a változás. Ennek ellenére, ne vitassuk el, hogy a digitális tanítás részben működhet akár úgy is, ha megtartjuk a tanítás alapvetően személyes jellegét, és mellé beépítjük az elmúlt időszakból a pozitív tapasztalatainkat. Cikkünkben erre teszünk javaslatokat, melyek egy része már a 2018-as programunkban is megjelent.
1. Mérjék fel a különböző iskolák helyzetét és fejlesszék végre azokat, ahol még nem történt meg az átállás a XXI. századra!
Az elmúlt években folyamatosan zajlottak a fejlesztések, így sok iskolában már megjelent az, hogy minden teremben van projektor, minden tanár részére biztosítottak munkahelyi laptopot vagy tabletet. Fontosnak gondoljuk, hogy ezt a lépést minden iskolában megtegyék! XXI. századi oktatást olyan környezetben lehet biztosítani, ahol a technikai feltételek adottak ehhez.
Az iskolák számára már több szolgáltató is (Google, Office365) biztosít ingyenes tárhelyeket, ingyenes e-mail, online osztályterem és egyéb oktatáshoz szükséges szolgáltatásokat. Ezeket gyakorlatilag minimális bevezetési költséggel mindenhol elérhetővé lehet tenni, és profi munkakörnyezetet lehet teremteni megosztott tárhelyekkel, megosztott dokumentumokkal, naptárakkal, videókonferencia elérhetőséggel, stb. Mindent egy regisztrációval.
Emellett a diákok ellátottságát is olyan szintre kell emelni, hogy ők is meg tudják tanulni a digitális eszközök használatát – abban az esetben is, ha mondjuk otthon számukra nem állnak rendelkezésre ezek az eszközök. Legalább iskolai használatra biztosítani kell a plusz eszközöket, senki ne kerüljön hátrányba azért, mert otthon rosszabbak a körülményeik. Sok helyen látható volt, hogy ez sem megoldhatatlan: több iskola a saját eszközeit adta kölcsön azoknak a tanulóknak, akiknek otthon nem volt. Ezeket kell kicsit jobban hozzáférhetővé tenni, adott esetben akár kölcsönözhetővé is.
A hátrányosabb térségekben a tanári kar is sokszor hiányos lehet. Hosszú távon – akár projekt alapon is – érdemes lenne elgondolkodni ösztöndíjprogramokban, amivel motivált, hozzáértő tanárok tanítanának ott, vagy a fenti eszközök elsajátításában, bevezetésében segítenek.
2. Nincs szükség ennyi személyes tanórára!
Jelenleg a tanulók heti óraszáma sokszor eléri a 40 tanítási órát, amin fizikailag ott kell lenniük. Gondoljunk bele: nekünk a 40 óra a teljes munkaidő, és a diákok hazamennek, még utána készítik el a házi feladatokat, tanulnak a dolgozatra, készülnek az érettségire, nyelvvizsgára, elmennek edzeni, stb. Ha elfogadjuk, hogy nekik a tanulás a munkájuk, akkor sem várható el, hogy ennyit “túlórázzanak” folyamatosan.
A digitális átállás kapcsán több helyen működött az, hogy kevesebb személyes órát tartottak, de több elvégzendő feladatot adtak ki: a feladatok közben a gyerekek is aktívan tanulnak, a tanárnak is több ideje van felkészülni, ellenőrizni, visszajelzést adni. Értékesebbé válhat a személyesen együtt töltött idő, előkerülhetnek azok az egyéni kérdések, amelyekkel megvalósulhat egy differenciáltabb oktatás is.
További hozadéka, hogy amennyiben a tanuló aktívan, a saját kezébe veszi a tanulást, felelősséggel tartozik azért, hogy megcsinálja a kiadott feladatokat, addig sokkal mélyebben tanul is. Előfordulhat, hogy a nettó tanulásra fordított ideje nem lesz éppen annyi, amennyi órán fizikailag ott ülne, de az az idő sokkal intenzívebb tanulásra hagy lehetőséget, így a jobb megértést, jobb rögződést biztosít.
A tanórák csökkenése nem vonatkozhat csak a tanulókra. A tanár munkája a felkészülés, az órák előkészítése, az értékelés, stb. A diákok óráinak csökkentésével együtt kell járnia a tanár óráinak csökkenésével. A tanárok számára is többletmunkát eredményez, ha több feladatot adnak, többet kell ellenőrizni, többet kell értékelni. Így a tanulók óraszámainak csökkentése együtt kell járjon a tanárok óraszámának csökkentésével is.
3. Használjuk a továbbiakban is az online eszközöket!
Amennyiben szeptembertől rendesen visszamegyünk az osztályterembe tanítani, akkor is érdemes a már megtanult és alkalmazott online eszközöket használni. A legalapvetőbb dolog, hogy gyakorló feladatok, röpdolgozatok most már akár a gyerekek saját eszközein is könnyen bonyolíthatóak.
Az online osztálytermek használata strukturáltabbá teheti a tankönyv melletti tananyagokat (nem a rengeteg fénymásolatot kell őrizgetni). A diákok a beadandó házi feladatokat is megoldhatják itt, illetve kétoldalú kommunikációra is alkalmas, mert kérdéseket is vethetnek fel, válaszolhatnak meg egymásnak.
Ha a kapcsolattartás átkerül az adott platformra, akkor könnyebb szétválasztani a munkát és a magánéletet egymástól, mert a tanuló ritkábban fogja a tanárt például a facebook profilján keresni, hiszen az emailre ugyanúgy tud válaszolni.
Emellett másik nagyon hasznos dolog lehet, amennyiben a tanár valamiért nem tud bemenni az iskolába órát tartani (pl. a saját gyereke beteg, vagy csak épp neki kellett otthon maradni hivatalos ügy miatt), akkor sem kell feltétlenül elmaradnia az óráinak, hiszen a már megismert videókonferencia-eszközök alkalmazásával akár otthonról is tarthat órát, miközben a diákok bent ülnek az iskolában.
A fentieken túl az is nagy haszna ezeknek a rendszereknek, hogy a tanulók olyan digitális készségeket sajátíthatnak el, amelyeket később a munkahelyükön, közösségszervezésben, magánéletben hasznosítani tudnak majd.
4. Segítsük a diákokat az egyéni fejlődésükben!
A digitális feladatok esetén az egyéni visszajelzések nagyobb hangsúlyt kaphattak, hiszen az egyénileg benyújtott feladatokat értékelni kellett. Az egyéni fejlődés így könnyebben nyomon követhető, ezért javasoljuk, hogy a tanárok továbbra is próbáljanak meg egyéni/csoportos feladatok megoldásában és az ezekre való visszajelzésekben gondolkodni! A dolgozat, feleletek, sokszor csak normatív értékelési módok, nem mérik fel, hogy a tanuló hol akadt el, miért nem tudja teljesíteni a megfelelő szintet. Ezért kell arra törekedni, hogy minél több ponton, többféle feladatban visszajelzést adjunk, akár a tanulók egymást is értékelhessék, ha csapatban kellett dolgozniuk.
Az online feladatokban, projektekben könnyebb személyreszabottabb feladatokat adni, illetve olyan feladatokat, amelyek esetleg alapjában ugyanazok, de a gyerekek különböző (szintű) megoldásai ugyanúgy lehetnek jók, így kihasználva a különböző egyéni készségeket, képességeket. Így biztosítható, hogy akár olyan tantárgyból szerezzen a tanuló sikerélményeket, amelyek eddig nagyrészt kudarcot tartogattak számára!
5. Hozzuk létre a tanárok hatékony együttműködéséhez szükséges fórumokat!
A digitális átállásra való bejelentéstől kezdve 24 órán belül megvoltak az alulról szerveződő csoportok, ahol egymást segítették a tanárok (Online otthonoktatás, IKT és módszertani tanári szoba, Office 365 a közoktatásban). Jelenleg ezek a csoportok leginkább az eszközhasználat kapcsán szerveződnek, de hasonló csoportokat kellene létrehozni akár szakmák, akár tantárgyak területén. A legjobb gyakorlatok átadása is lehetne szervezettebb. Ahol látják, hogy egy adott módszertan nagyon jól működik és sikeres, ott a tanárok nyújtsanak továbbképzést a többi kollégának. Akár webináriumok formájában is lehet szervezni ilyet.
Emellett egy rendszerezettebb, összeszedett módszertani adatbázist is össze kell rakni, amelyeknek csak kezdete az OH ajánlás. Tematikusan elérhető óravázlatok, azonnal bevethető órai ötletek: az ilyen tudásbázis nagyon hiányzik a magyar oktatásból. Bár kezdemények vannak rá, mint pl. Tempus Közalapítvány digitális módszertára, ahova bárki beküldhet egy-egy jó gyakorlatot. Számtalan jó példa elérhető külföldi oldalakon: pl. angoltanításhoz rengeteg tananyag, azonnal felhasználható feladatok, óravázlatok, tesztek, kvízek találhatók az interneten, de központi bankok is írtak már ki pályázatot arra, hogy pénzügyi ismeretek óravázlatokat küldjenek gyakorló tanárok, amelyeket utána megosztottak a honlapjukon.
Léteznek persze kezdeményezések, videók, csatornák, ahol vannak az interneten tananyagok, de még így is nagyon sok otthoni munkaórát felemészt az, hogy egy konkrét óravázlat megszülessen a megtanítandó anyagokból.
+1. Tanári együttműködést az online térbe!
A személyes oktatás során a legtöbb információ a tanáriban hangzik el, illetve hetente egyszer egy személyes értekezleten – amiről sokszor nem készül összefoglaló. Sok tantestületben ma már több óraadó és részmunkaidős tanár dolgozik, akik így gyakran kimaradnak az információk fő sodrából.
Ezeken segíthet, ha a megbeszélések egy részét online videókonferenciaként tartanák meg, illetve az online együttműködés különböző formáival bevonhatók azok a tanárok is, akik fizikailag kevesebbet tartózkodnak az iskolaépületben.
Szeptembertől a tanárok és diákok valószínűleg visszamennek az iskola falai közé. Helyreáll az oktatás korábbi, első számú helyszíne, ismét a tantermekben zajlanak majd az órák, mint ahogy a tanulók szocializációjának nagy része is ott fog történni. Valószínűleg mindenhol azzal kezdik majd az oktatást, hogy ellenőrizzék, tényleg sikerült-e a tanulóknak otthon elsajátítani mindent, amit kellett, ebben az otthon töltött három hónapban. A nyári szünet mindig hosszú minden tanuló számára, ezért ha nem is emlékeznek mindenre, azt biztos meg fogják tudni mondani, hogy melyik feladattípus volt a kedvencük és melyiket nem szerették, milyen tanulásszervezési módszerrel tudtak leghatékonyabban tanulni. Fontos, hogy ezeket a tapasztalatokat beépítsük a mindennapokba, és – fokozatosan távolodva a kizárólag frontális tanítástól – közelítsünk egy motiválóbb és egyéni visszajelzésre alkalmas, a digitális lehetőségeket kihasználó tanítás/tanulás felé.
Jakubek Renáta
A szerző középiskolai közgazdász tanár, a Momentum Mozgalom Oktatás-, Kultúr- és Ifjúságpolitikai Tagozatának tagja.
