Az egész év varázslatos volt: a tankönyveim elvarázsoltak, a világos nagy terekkel rendelkező iskolában zokniban közlekedtünk: ez volt a második otthonunk. A tízórait és az ebédet alig vártam: egyszerű, de finom ételeket kaptunk, és az étterem a társasági élet középpontja volt. A tanáraink tiszteltek minket: mi szabtuk meg mit és mikor tanulunk; a 6 hetes epochákat vizsgák zárták, amik nem voltak éppen könnyűek. A tanárok tanácsot adtak, hogy ki mit válasszon, mi a logikus következő lépés, hogy jól fel tudjunk készülni az érettségire. Volt egy OPE tanárunk is, az volt a feladata, hogy mind a 350 diák egyéni fejlődési tervét ismerje, és tanácsot adjon, ha valaki elbizonytalanodott. Nem osztályokban, hanem évfolyamokban tanultunk, úgy 120-an egy évfolyamon. Mindenki a saját tantervét követte, ehhez kisebb-nagyobb projektekben vettünk részt. Az énekórákat itt sem övezte általános imádat, de az iskolának olyan hangszerparkja és technikája volt, hogy minden banda oda járt próbálni, ezért bent maradtunk az órák után is. Ellentétben finn húgommal és öcsémmel, akik a helyi közeli általánosba jártak, nekem sok leckém volt, és mind kreatív feladatok voltak. Nem lehetett szünetben másolni, és arra is emlékszem, hogy sok dolgozatot írtunk. Sportiskola voltunk, gyönyörű nagy sportpályákkal az iskola körül, karnyújtásnyira az uszoda, de ez nem számított kirívónak. A gimnáziumi 3 év célja az érettségi volt, ami egyben a belépő volt az egyetemre is. Én már itthon érettségiztem: hála a kint töltött évnek két felsőfokú nyelvvizsgát tettem le az első félévben, így már csak 3 tantárgyból kellett érettségiznem.
A finnek tudják, hogy ők kis ország. Vagy, ahogy ők mondják: “kis nemzet vagyunk, nem engedhetjük meg magunknak, hogy akár csak egy finn gyerek ne a legtöbbet hozza ki magából”. Erre nevel a finn iskola: te szabod meg a céljaidat, te szabod meg a módszereidet, értékes vagy nekünk, a családodnak és a nemzetednek. Az eszközök és lehetőségek adottak. Ennyi van, ezt használd. Több nincs. Hozd ki belőlük a legtöbbet. Beszélj, játsz, gondolkodj, vitázz, alkoss együtt a társaiddal. Ők a te erőforrásod, eszközeid. Te pedig az övék. Ez a kis ország a tied, tedd magadévá úgy, hogy nekünk jó legyen itt. Mert csak ez az egy országunk van. Ezt az oxigént áramoltatja a finn iskolarendszer. Beszélhetünk és beszélnünk is kell a szerkezetről. Tanulhatunk politikafüggetlen szakmai irányításról, tanárképzésről, elszámoltathatóságról, finanszírozási és ellenőrzési mechanizmusokról, decentralizáltságról és központi szakmai támogatási rendszerekről, gyerekszámról és optimális készség-tudás mixről, sőt nemzeti alaptantervről és magtantervről is. De mindenekelőtt legyünk jövőbe tekintő patrióták: értékeljük, amink van, és tekintsünk a gyerekeinkre a jövőnk erőforrásaként. Úgy, ahogy a finnek teszik.
Bogdán Lilla szociológus,
HR szakértő, angol bölcsész tanár, projektvezető
