Mit gondol a Momentum az atomenergiáról?

by | 2021 Apr 28. | Blog

A Momentum előválasztási programja erős vállalást tesz: felmondjuk a Paks-II. építésével kapcsolatos szerződéseket. Kicsit később így teszi perspektívába a kijelentést: “[a jelenlegi hatalom döntéshozói] orosz érdekeket szolgálva építik meg Paks-II-t, miközben a szélerőművek építését lehetetlenné tették”. Joggal merül fel a kérdés, hogy akkor most a Momentum szélerőművekkel szeretné-e kiváltani Paks-II-t, és ha igen, hogyan, illetve ha nem, akkor mi lesz a mai paksi blokkok bezárása után.

Amikor atomenergiáról beszélünk Magyarországon, fontos látnunk, hogy két témát érintünk egyszerre: a nukleáris energiatermelést, mint technológiát, és a Paks II. projektet, aminek szintén megvannak a maga sajátosságai. Beszéljünk sorban erről a két dologról .

A nukleáris technológia

A Momentum nem veti el az atomenergiát, mert minimális szén-dioxid-kibocsátással jár, és a klímaválság elleni harcban ez óriási előny. Nagyon fontos, hogy elismerjük a nukleáris technológia hátrányait, de úgy gondoljuk, hogy a meglevő atomerőművek továbbműködtetésére szükség van, ugyanis valószínüleg nem lehetséges a rendelkezésre álló rövid időben akkora megújuló kapacitást kiépíteni, hogy a párizsi klímacélok teljesüljenek, és egyúttal az atomenergiát is kiváltsuk. Az európai parlamenti frakciónk, a  Renew Europe  támogatja a nukleáris energiát, mint karbonsemleges megoldást a globális felmelegedésre, és mi is figyelemmel kísérjük a legújabb innovációkat ebben az iparágban.

Szögezzük le: az atomenergia témája mélyen átpolitizált. A múlt emberi hibáiból eredő katasztrófák miatti félelem sokaknál felülírja a technológia előnyeit. Az ún. atompárti érvelések hangsúlyozzák, hogy alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátással járó energia jelenleg nincs a Földön, de gyakran elsiklanak a hosszútávú bizonytalanság mellett, amit a nukleáris hulladék tárolása, vagy épp az uránbányászat szennyezése jelent. Mindkét álláspontnak vannak a Momentum színeiben képviselői, és fontos, hogy az ő véleményük megjelenjen a társadalmi vitákban. Kádár Barnabás például a még több atomerőmű mellett érvel , míg Szél Bernadett erőteljes kiáltványban sürgeti az atomkorszak végét.

Hogy eldönthessük, vajon az atomenergia kockázata elfogadható-e, a számokat más energiatermelési módokkal összehasonlítva, azonos mércét alkalmazva kell megvizsgálni. Arról, hogy mennyire biztonságos a nukleáris energia a megújulókhoz és fosszilishez képest, sokat lehet vitázni, mi most a számok oldaláról közelítjük meg a kérdést.

Angolul beszélőknek javasoljuk a Kurzgesagt ismeretterjesztő csatorna által készített animációs videót.

Kezdjük a legnehezebb, leginkább helyrehozhatatlan aspektussal, az elveszített emberéletekkel. A csernobili áldozatok száma az Európai Zöldpárt szerint 60 ezerre tehető, a WHO szerint négyezerre – mindkettő rengeteg. Fukusimánál a gyors válaszlépések miatt a sugárzás következtében történt halálozásokat a becslések nulla és ezer közé teszik, míg maga az evakuáció 573 áldozattal járt, bár nem csak a halálesetek, hanem az egyéb egészségügyi károsodások száma is rendkívül fontos. Összehasonlításképp, 1975-ben egy kínai vízerőmű-balesetnél 26-240 ezer közé teszik a halálos áldozatok számát, miközben a légszennyezettség áldozatai világszerte évente négymilló főre tehetőek, és az elmúlt ötven évben 100 millióra.

Egy energiaforrás se mentes a kockázatoktól, de ha a megtermelt energia-egységre számoljuk át az áldozatokat, akkor is a fosszilis energiahordozók messze a legkárosabbak, és még a legpesszimistább számokat alapul véve is a biztonságosabbak közé tehető a nukleáris.

Az emberéleteken kívül fontos, bár nehezen számszerűsíthető szempont a természeti környezet védelme is. Az atomkatasztrófák nyomán jelentős területek lettek és maradtak szennyezettek. Ugyanez azonban elmondható az uránbányák mellett a szénbányák, vagy épp az olajkutak környezetéről és persze az újra és újra tengerekbe ömlő olaj által okozott károk kapcsán is, de míg a katasztrófák képei sokkolóak, a globális hatásuk még mindig eltörpül a klímaváltozás által jelentett kockázat mellett.

A klímaváltozás ellen márpedig elsősorban a kibocsátások és a fogyasztás radikális csökkentésével lehet küzdeni.

A cél egyértelmű: tiszta energiát szeretnénk, és legkésőbb 2050-re karbonsemlegessé kell tennünk az országot, méghozzá mindenféle kiskapu nélkül. A karbonsemlegességhez több, egymást kiegészítő intézkedéssel lehet eljutni. Csökkenteni kell a kibocsátásokat, csökkenteni kell a fogyasztást és az energiatermelést meg kell tisztítani. Most az utóbbival fogunk foglalkozni, azaz hogy hogyan lehet tisztává tenni az energiatermelést, és ebben milyen szerepet játszik az atomenergia. 

Ha hirtelen lekapcsolnánk a szén- és gázerőműveinket és Paks I-et, akkor összeomlana hazánk energiaellátása, áram nélkül maradna az ország és nem tudnánk a hiányt importból sem fedezni. Márpedig most is importra szorulunk.

2019-ben mintegy 32 TWh villamos energiát termeltünk. Ezzel szemben az ország fogyasztása több mint 45 TWh volt. A hiányzó energiát szomszédainktól vesszük. Ha importálunk, azt főleg Ukrajnából, illetve Ausztriából, Szlovákiából vagy épp Szerbiából  tesszük.

Amikor tehát hazánk fogyasztásának karbonsemlegességéről beszélünk, figyelmet kell fordítani arra is, hogy az import-energia milyen forrásból érkezik. Az Ukrajnából érkező áramot például kizárólag elavult, erősen szennyező szénerőművekben állítják elő. Igaz, hogy ezeket a kibocsátásokat nem Magyarországnak, hanem Ukrajnának a rovására írja az ENSZ kibocsátási nyilvántartása, de ettől még nem rombolja kevésbé a Föld éghajlatát.

Hogyan lehet tehát elérni, hogy a felhasznált elektromos áram egésze tiszta forrásból jöjjön? El lehet ezt érni atom nélkül? Tiszta energia egyáltalán a nukleáris energia?

Utóbbi kérdésre nem lehet egyértelmű választ adni. Mivel egy atomerőmű kivitelezése jelentős környezetterheléssel jár és a működtetése során is a természetet hosszú távon veszélyeztető hulladék keletkezik (nem beszélve a bányákról és a hűtésre használt vízről), ezért környezetvédelmi szempontból a nukleáris energia nem tiszta.

A klímacélok elérése szempontjából nézve más a helyzet. Az atomerőművek egységnyi termelt energiára számolt üvegházhatású gázkibocsátása rendkívül alacsony. Számszerűsítve: 1 kWh energia megtermeléséhez átlag 12 gramm CO2-nek megfelelő kibocsátás szükséges. Ez alacsonyabb, mint a napenergia eredménye (40-50 gramm) és megegyezik a szélenergiáéval. Mindeközben ugyanez az 1 kWh egy szénerőmű esetén 820 gramm CO2

A 2050-es klímacélok eléréséhez az átlagos ajánlás 1 kWh-ra 15 gramm CO2-nek megfelelő kibocsátás. Klímavédelmi szempontból tehát a nukleáris energia tisztának számít.

Az márpedig világos, hogy csak szél- és naperőművekkel nem lehet jelenleg energiabiztonságot adni.

Érdemes megemlíteni, hogy egy megfelelően szervezett és országokon átívelő hálózat esetén nem realisztikus az a forgatókönyv, hogy egy adott időpillanatban sehol sem süt a nap és nem fúj a szél sem. Más megújulók is vannak (víz, geotermikus, stb), amik kisebb mértékben, de stabilabban termelnek. A megújuló energia a jövő, és minden erőnkkel ezeknek a fejlesztésén kell dolgozni. Ettől függetlenül, amíg nincs elérhető közelségben az ország energiabiztonságát garantálni képes tárolási technológia, addig szükségünk van stabilitásra, és a fentiek alapján a leghatékonyabb válasz erre a nukleáris energia.

Paks I. – mi legyen vele?

Szerencsére hazánknak van egy jól működő atomerőműve, Paks I. Paks I. jelenleg az ország energiatermelésének mintegy felét adja, ami a fogyasztásunknak mindössze a harmada. Éves fogyasztásunk másik harmadát sorrendben gáz-, szén- és megújuló energiából termeltük meg és harmada import, ami – mint fentebb jeleztük – jelentős mértékben szintén szénerőművekből érkezik.

Számszerűsítve 2018-ban Paks I. 15733 GWh-t termelt, földgázas erőműveink 7234 GWh-t, míg a szénerőműveink 4834 GWh-t. Ugyanez kibocsátásra fordítva az atom esetén 188 ezer tonna, a gáz esetén 3544 ezer tonna, míg a szén esetén 3964 ezer tonna CO2-nek megfelelő kibocsátást jelent. A különbség ordít és tudnunk kell priorizálni.

A klímacélok eléréséhez a legszennyezőbb forrásokat csak átmeneti megoldásnak lehet tekinteni, elsődleges célunk ezeknek a fokozatos leállítása.

Paks I. jelenleg rendkívül olcsón és stabilan termel (bár emlékezetes lehet a 2003-as üzemzavar, de annak a hatásai nem mérhetőek a légszennyezés hatásaihoz). Van egy bökkenő: legkésőbb a 2030-as évek elején lejár a tervezett – és már hosszabbított – életciklusa, 2032-től 2037-ig fokozatosan leállítanák a blokkokat. És ha Paks I. bezár, akkor azzal kiesik a hazai termelés fele, ami beláthatatlan következményekkel járna, ha nem készülünk fel rá. És ezzel megérkeztünk Paks II-höz.

Paks II.

Szükség van-e a bővítésre?

A paksi bővítés kérdésében három fő területet kell áttekinteni: 

  1. az energetikai kérdéseket  (technológia, ellátásbiztonság és környezetvédelem);
  2. a gazdasági kérdéseket (megéri-e az atom?)
  3. a nemzetbiztonsági kérdéseket (bízhatunk-e az oroszokban?)

Amikor Paks II-ről beszélünk, a vita jellemzően csak az első kérdéskörről szól, hiszen erről érhető el a legtöbb információ a nagyközönség számára. A gazdasági szempontok nehezebben, a nemzetbiztonsági szempontok pedig még kevésbé ítélhetők meg az egyszerű polgár számára, miközben a beavatottakat köti a titoktartási szerződés. A három terület közül az elsőben, az energetikában a legvédhetőbb a paksi bővítés, hiszen tény, hogy az atomenergia széndioxid-kibocsátása nagyon alacsony, és hosszú időre biztos energiaforrást jelent. Azonban a másik két területet is alaposan meg kell vizsgálni ahhoz, hogy felelős döntést hozhassunk.

Paks II. drága és átláthatatlan

Hiába a hatalmas költség, hiába a sok évtizedes elköteleződés egy technológia mellett, Paks II. esetén se közbeszerzés, se nyilvános szerződések, se vita nem volt. Ez a beruházás ebben a formában egy megalomán hűségeskü Oroszországnak.

Azzal, hogy a kormány titkos szerződésben vett fel hitelt egy becslések szerint 3800 milliárdos beruházásra az egyre inkább zsarnoki Oroszországtól, úgy árulta el az országot, mint Bős-Nagymaros óta egyik kormány sem.

 A zárt ajtók mögött írt, versenyt nem is színlelő Orbán-Putyin paktumot törvénybe iktató szöveg csak egy bármire felhasználható biankó felhatalmazás, amiből talán kihátrálni sem lehet. Konkrétumok nincsenek, a pénzügyi részleteket 2024-ig titkosították, azok egyes részei csak Varga Mihály nyilatkozataiból érhetők el. A paktumot nem előzte meg társadalmi vita,  így nincs egyértelmű támogatottsága sem, amit viszont lehet tudni Paks II-ről, az elegendő ahhoz, hogy ellenezzük.

Paksot 80%-ban orosz hitelből, 20%-ban pedig a központi költségvetés forrásaiból finanszírozzuk. Az orosz projekthitel értéke 10 milliárd euró, az erőmű beüzemelése után fél évvel indul a fizetése. Az első hét évben 3,9, a második hét évben 4,5, a harmadik hét évben 4,9 százalékos kamattal adják az oroszok euróhitelt, előtörleszteni ugyan lehet, de ismeretlen feltételek mellett.

Az orosz hitel drága, jobban megérné központilag finanszírozni, mint projekthitel formájában. Ha Paks II. meg is épül, de az orosz projekthitelt a jelenlegi alacsony kamatkörnyezet mellett olcsó forrásbevonásra váltjuk, azzal már önmagában hozzávetőleg százmilliárd forint feletti átlagos éves kamatköltséget spórolnánk a költségvetésnek. Nem véletlen, hogy már éltek is az előtörlesztés lehetőségével a kezdeti, kisebb lehívások után.

Kiemelendő a fentiek után, hogy a kormány a felelős gazdálkodás helyett eldugta az adósságot az MVM-be, hogy az ne számítson bele az államadósságba. Csak viszonyításképpen: a görög állam feleennyiért, 2%-on finanszírozza magát jelenleg 30 évre, korábbi adósságválságuk ellenére is.

Paks II. tehát méregdrágán épülne meg, és hasonlóan drágán állítaná elő az áramot.  A kormány azt mondja, hogy Paks II. 55 €/MWh áron fog termelni, viszont a projektgazda MVM már 75 €-t közölt.  A Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) 2014-es számításai szerint optimista esetben 66 €, realista esetben 106 €, pesszimista esetben pedig 176 €/MWh óra értékesítési ár szükséges a projekt megtérüléséhez.

Viszonyításképp: a most épülő angliai Hinkley Point atomerőmű 115 €/MWh árral kalkulál finanszírozható működőképességet, azaz a hazai valóság ehhez eshet közelebb. Ehhez képest ma Magyarországon 53/MWh a zsinóráram ára. Akárhogy is nézzük, valószínűtlen, hogy az áram piaci ára duplázódni fog, főleg az egyre kompetitívebb megújulók mellett.

Paks II. nem fog megtérülni, a termelt áram árát támogatnia kell majd az államnak, hogy eladható legyen. A titkosítás miatt a fenti adatok viszont mind-mind régi elemzések és becslések. Ha nem akarunk egy új Bős-Nagymarost, akkor azelőtt, hogy egy ekkora beruházást végrehajtunk, az a minimum, hogy elvégezzük a technológiai és pénzügyi átvilágításokat és megnyitjuk a társadalmi vitát, mielőtt generációkat ítélünk arra, hogy Paks II-t megfizessék.

Szakmai kifogások

Szakmai szempontok alapján is felelőtlennek tartjuk egy olyan léptékű atomerőmű-beruházás megkezdését, amely 60 évre kötelezné el az országot egyetlen technológia mellett. Paks II. megépítése egyet jelent azzal, hogy Magyarország villamosenergia-szükségletének közel 40 százalékát 60-70 évre előre rendkívül magas áron megvásároljuk. Mindezt pedig egy olyan időpontban, amikor a szél- és napenergia forradalmi hatékonyságjavuláson megy keresztül, az energiatermelési és tárolási technológiák területén pedig nagy sebességű innováció zajlik. Paks II. egy nagyösszegű fogadás arra, hogy hosszú távon nem tudunk megújulókkal jobb áron termelni, mint atommal. Ebben pedig már most látszik, hogy tévedtünk.

A pénzügyi és technológiai oldal mellett a megvalósítás is kérdéses. A Roszatom késik a projektjeivel, illetve biztonsági és műszaki aggályokkal terhelt a Paksra szánt reaktortípus. A két paksi VVER-1200-as blokkhoz hasonló az ugyanilyen blokkokkal épülő finn erőmű Hanhikiviben, amit a Roszatom konzorciumban épít. A projektet 2010-ben jóváhagyó finn kormány 2020-as üzembehelyezést írt alá, de jelenleg ez 2028-ban várható. A Roszatom másik VVER-1200-as reaktor üzembehelyezése is problémás Fehéroroszországban. Az asztraveci erőmű üzembe helyezésének leállítását követelte az Európai Parlament februárban biztonsági kockázatok és a műszaki hiányosságok miatt, adta hírül Szél Bernadett. Az is kétséges, hogy az orosz szabványok szerint gyártó Roszatom hogyan bírkózik meg majd többletköltségek és csúszás nélkül az európai szabványokkal. Több sikeres gyártó van a piacon, akik időben és megbízhatóan, méltányos áron szállítanak, de nekik esélyük sem volt Paksra pályázni, mert az alkuk zárt ajtók mögötti szivarfüstös szobákban köttettek.

Paks II. jelentős geopolitikai kockázatot hordoz, és egyáltalán nem szolgálja az energiafüggetlenséget. Paks II. fűtőelemeit az oroszoktól vásároljuk, csakúgy mint a gázt. Valóban függetlenek lennénk ettől? Még a baráti szocializmusban is, amikor az első paksi blokkok épültek, a magyar mérnökök többször visszaküldtek alkatrészeket, megkövetelték a minőséget, így végül jól is sikerült az erőmű kivitelezése. Vajon ez most is lehetséges lesz, miközben Putyin már lassan hazajár Magyarországra? Mekkora alkuereje lesz a kormánynak, hogy visszautasítsa az orosz kémbankot, az orosz befolyást, és vajon miért nem álltunk ki Ukrajna mellett, mikor az oroszok elcsatolták jelentős magyarajkú lakossággal bíró keleti szomszédunktól a Krímet? A Paks által generált energiafüggőségi viszonyt Oroszország egyértelműen befolyásának növelésére használja.

Nem feltétlenül kell a kieső nukleáris energiatermelést úgy pótolni, hogy új blokkot építünk. Paks jelenlegi blokkjai 2032 és 2037 között állnának le, és már 20 évvel meghosszabbított élettartammal. Az Egyesült Államokban azonban figyelemre méltó módon az átlagosan 40 év várható élettartamú erőműveket már 80 évig is el lehet működtetni. Mártha Imre korábbi MVM-vezér által idézett szakemberek szerint Paks jelenlegi blokkjai 60 évig is működtethetők. Ha Paks valóban működtethető a 2040-es évekig, akkor a jelenlegi blokkokat nem kellene újból megépíteni, a temelés még felújítási munkálatok mellett is jelentősen olcsóbb lenne. Ebben az ajándék évtizedben elegendő időnk volna kiépíteni a megújulókat a megmaradó pénzből, mire kiesik Paks kapacitása.

Hogyan tovább?

Paks II. szerződéseit nyilvánosságra hozzuk, megvizsgáljuk azokat, és amennyiben nem ér minket óriási meglepetés, tehát tartalmuk ellentétes a magyar emberek érdekeivel, elindítjuk a felmondásukat. Nem újratárgyaljuk, nem finomhangoljuk, hanem felmondjuk őket. 

Paks I. üzemidejének hosszabbítását, mint lehetőséget mérlegeljük, és ha pozitív a bírálat, akkor Paks II. megépítése helyett ezzel a megoldással élünk. Habár a Momentum nem ellenzi kategorikusan az atomot, de egy óriási kapacitású, centralizált erőmű helyett mi a decentralizált hálózatépítést támogatjuk, ami jobban tud reagálni a megújulók térnyerésére. 

Akármi is legyen Paks II. sorsa, a nukleáris fűtőanyag elhelyezéséről felelősen kell gondoskodni. Jelenleg ideiglenesen, vagyis jelen állás szerint 50 évig, az atomerőmű közvetlen közelében lévő KKÁT-ben (Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolója) tárolják a kiégett fűtőelemeket. Mindeközben a végleges tároló megépítéséhez szükséges pénz döntő része hiányzik. Végleges megoldás lehet a kiégett fűtőelemek Oroszországba való visszaszállítása, de ennek alternatívájaként a nagyaktivitású hulladékok számára a Pécs környékén található bodai aleurolit formációban terveznek végleges tárolót kialakítani. Ez egy agyagkőzet, ami különösen alkalmas erre. Mi biztosítani fogjuk az előzetes kutatásokhoz szükséges forrásokat, és el fogjuk indítani az állandó, biztonságos tároló építését, már csak azért is, mert Oroszországtól való függésünk csökkentését is ez biztosítja.

Ha Paks II. meg is épülhet, az csak előnyösebb fizetési konstrukció mellett lehetséges. Bármilyen beruházásról van szó (Paks II., Budapest-Belgrád vasútvonal, stb.), a magyar államnak a saját érdekeit kell szem előtt tartania, és lehetőségeihez mérten a legelőnyösebben kell finanszíroznia azokat, nem pedig rejtegetni az adósságot, hogy ne legyen nagy a hiány. Ezen nagy projektek és különösen az energetikai beruházások esetében fontos szempont kell legyen a geopolitikai kiszolgáltatottság elkerülése és a nemzetbiztonság.

Ha energiabiztonságról van szó, nincs helye az elnagyolt, félmondatos megoldásoknak. Ez az írás – hiába hosszú – épp csak érintőlegesen mutatta be azokat a nézőpontokat és tényeket, ami alapján a Momentum az álláspontját kialakította.

Sajnos az atomenergia kérdése mindig is át volt politizálva. Mi mégis bízunk abban, hogy sikerült egy olyan konszenzust felvezetnünk, ami egyszerre ismeri el a technológia kockázatait, de ellenpontozza az aggályokat a klímavédelmi előnyökkel.

Hangsúlyozzuk, hogy Paks II. kritikája nem a nukleáris energia kritikája, ugyanakkor a nukleáris energia rövidtávú szükségességének elismerése aligha jelent atompártiságot.

Mi hosszú távra tervezünk ezen a bolygón maradni, és látjuk, hogy a klímaválságnak nem lehet egy lépésben mattot adni. Bízzunk a tudományban, bízzunk egymásban. Egy tiszta energiával működő ország felépítése csak közösen, a lehetőségeket és korlátokat racionálisan mérlegelve sikerülhet. Rajtunk nem fog múlni!

Szilva Attila, TÁ, Urfi Máté, Varjas Dániel

Címkék: atomenergia

Ajánló

Kalocsa-Paks híd

Kalocsa-Paks híd

Újabb Duna-híd épül, ezúttal Kalocsa és Paks között. Ez nemcsak a két várost, de két megyét is...

read more
X