Évről-évre felmerülnek kérdések a Pride felvonulással kapcsolatban. Miért kell egyáltalán a Pride? El lehet-e vele érni bármilyen változást? Van, aki minden alkalommal kint van, és van, aki egy-egy kiragadott fotóra hivatkozva betiltaná az egészet. Mi most újra kísérletet teszünk, hogy összefoglaljuk, miről is szól ez az egész valójában. Király Anna írása.
1. A Pride egy megemlékezés
A Pride mozgalom a Stonewall-lázadással indult el, erre emlékezünk. Ötven évvel ezelőtt, június 28-án New Yorkban a Stonewall Inn elnevezésű bár látogatói azt mondták a hosszú évek óta tartó vegzálásra, megalázásra, folyamatos rendőri túlkapásokra: „Elég volt!”
Nem ez volt az első ilyen esemény a történelemben, és később sok hasonló követte. Mégis, ezt tartjuk számon a modern LMBTQ+ jogokért való harcot kirobbantó történésként. Aznap a transz nők, drag queen-ek, homoszexuálisok és még sokan mások egy emberként vonultak utcára, és álltak ki közösségükért, ezáltal pedig sikerült komoly figyelmet kiharcolni a közös ügyüknek. Hajlamosak vagyunk túlmisztifikálni ezt az eseményt – sok legenda kering körülötte, de jelentősége vitathatatlan. Emlékeztet minket a közösség erejére és arra, hogy minden ember megérdemli a méltóságát tiszteletben tartó bánásmódot, nemi identitásától és szexuális irányultságától függetlenül.
2. A Pride egy tüntetés
A Pride felvonulás egy demonstráció az egyenlő jogokért és az egyenlő bánásmódért, hogy senkit ne érhessen hátrányos megkülönböztetés nemi identitása, szexuális irányultsága, vagy éppen bármilyen más különbözősége miatt. Az LMBTQ+ közösség tagjai a világ nagy részén 2019-ben is nap mint nap bőrükön érzik az előítéletet, a működőképes törvények hiányát, illetve a meglévők be nem tartását.
Holott csak ugyanazt szeretnék elérni a felvonulók, mint ami mindenki másnak magától értetődő: szeretnék összekötni az életüket azzal, akit szeretnek. Szeretnék, ha családjukat elismernék, legyenek a gyerekeik akár vér szerintiek vagy örökbefogadottak, és akkor is, ha nem szeretnének gyereket egyáltalán. Szeretnék őszintén megélni az identitásukat anélkül, hogy félniük kellene, vagy éppen leküzdhetetlen akadályokba ütköznének. És szeretnének maguknak biztonságos otthont és hosszú távon megélhetést biztosító munkahelyet.
Ezeknek a problémáknak mindegyike fennáll Magyarországon a mai napig. Beszéljünk akár arról, hogy az azonos nemű, élettársi kapcsolatban élő pár nem fogadhat örökbe közösen gyereket, de még a párjának a gyermekét sem veheti nevére a másik – ez folyamatos aggodalmat jelent, hisz mi lesz, ha a gyermek papírok szerinti szülőjével történik valami -, vagy arról, hogy a nem- és névváltoztatási kérelmek elbírálásának szüneteltetése miatt sokan egy borzasztó nehéz helyzetben ragadtak: már megkezdték a nemváltás folyamatát, papírjaikon szereplő nevük és nemük azonban nem változott, ami rengeteg nehéz helyzetet és folyamatos bizonytalanságot eredményez. És akkor olyan hétköznapi dolgokról nem is beszéltünk, mint például a befogadó munkahelyek alacsony száma.
3. A Pride egy közösségi élmény
Amikor először mentem ki a Pride-ra, fogalmam sem volt, hogy mire számítsak. Akkoriban kezdtem magamnak előbújni, de még senkinek nem mondtam ki – se a családomnak, se a barátaimnak. Aznap utolsó pillanatban döntöttem úgy, hogy kimegyek. Titokban mentem el otthonról, és alibiből magammal vittem a fényképezőgépemet: „én csak fotózni vagyok ott…”
Mindez még csak pár éve volt, mégis hihetetlenül távolinak tűnik. Aznap délután éreztem először azt, hogy talán még sincsen velem akkora baj, mint gondoltam, talán mégis lehet így élni. Utólag ez nagyon drámaian hangzik, de akkor nekem nagy felfedezés volt – körülöttem boldog, kiegyensúlyozott emberek táncoltak, énekeltek, és engem lenyűgözött a bátorságuk.
Sokaknak nincsen olyan közösségük, családi hátterük, hogy ezt az egész folyamatot, a felfedezéstől az önelfogadáson keresztül a hétköznapivá válásig különösebb nehézség nélkül átvészeljék. Bár szerencsésebb vagyok az átlagnál, azok a barátságok, amelyeket az első felvonulásomon kötöttem, nagy szerepet játszottak abban, hogy én most merek önmagam lenni. A közösség erőt ad és biztonságot, ezekre pedig mindenkinek szüksége van. A Pride lehetőség arra, hogy az ember elfogadó, támogató közeget találjon.
4. A Pride egy buli
Egy olyan délután ez, amikor az LMBTQ+ közösség tagjai, barátok, rokonok egy viszonylag biztonságos közegben jól érezhetik magukat, felszabadultan önmaguk lehetnek. Végigsétálhatnak kézenfogva a városon, vagy akár táncolhatnak a feldíszített kamionokról szóló zenékre. Rengeteg különböző ember, különböző stílus jelenik meg ilyenkor. És igen, vannak, akik túlzásba esnek – mint ahogy minden buliban, tüntetésen, bármilyen tömegrendezvényen találhatunk ilyen embereket. Ezek alapján gusztustalannak bélyegezni a többi felvonulót, és azt mondani, hogy céljuk ettől kevésbé érdemes támogatásra, egy nagyon igazságtalan és téves út.
5. A Pride egy ünnep
Ünnepe a világunk sokszínűségének és az elfogadásnak, ünnepe a bátorságnak és az őszinte életnek. Ünnepe a szerelemnek, bármilyen neműek között jön is létre. Ünnepe az önkifejezésnek, az egyediségnek, de a közösségnek, összetartásnak is. Az elmúlt években a felvonulás már itthon is a Pride-hónap megkoronázásaként van jelen: méltó lezárása annak a pár hétnek, amikor kivételesen az LMBTQ+ közösség tagjai is számos nekik szóló kulturális, ismeretterjesztő, közösségi és önismereti program közül válogathatnak.
Az elmúlt években az eddig elért eredmények leépülőben vannak. Egyre több az uszító, gyűlöletkeltő megnyilvánulás a politikusok részéről, miután a közbeszéd színvonala általában véve is hihetetlen gyorsasággal romlik. A Pride-hónap alatt a közösséget ért támadások bizonyítják, hogy nem maradhatunk csendben: fel kell lépnünk a kirekesztés és a félelemre építő politika ellen.
Miért megyünk a Pride-ra minden évben?
Tényleg ez ma Magyarországon a legfontosabb kérdés? Miért pártzászlókkal és lila lufikkal vonulunk? Miért fontos, hogy ne csak Budapesten, hanem vidéki településeken is beszéljünk erről? Mit gondolunk a melegházasságról? Egy tavalyi blogposztban 18 hasonló kérdésre szedtük össze a válaszainkat a Pride kapcsán.
+1 Mit szeretne a Momentum?
Mi egy olyan országot szeretnénk, ahol senkinek nem kell félnie annak a következményeitől, hogy megfogja a párja kezét az utcán, és ahol minden embert megillet a tisztelet nemi identitásától függetlenül. Mindenkinek meg kell adni a boldogulásra való lehetőséget, hiszen csak így lehet Magyarország egy pozitív jövőképpel rendelkező, haladásra képes ország, ahol az ott élők nem fenyegetést, hanem értéket és lehetőséget látnak a sokszínűségben.
Számunkra nem lehet kérdés, hogy ezek mellett az értékek mellett kiállunk, épp ezért, ahogy megalakulásunk óta minden évben,idén is kint leszünk a felvonuláson. Gyertek velünk, találkozzunk a momentumos molinó mögött!
Király Anna
