„Azonban az a politikum, amiről itt szó van, nem az, amit az emberek a »politikus« nevével szoktak összekapcsolni, s amivel szemben többnyire közönyösek vagy ellenségek, hanem a »polisz«, a közösség ügye, helyzete és viszonya az egyes emberekhez. Ez pedig az emberek túlnyomó többségét nagyon is érdekli.” — Bibó István, Az európai egyensúlyról és békéről
A legutóbbi blogbejegyzésben felsoroltunk nyolc nyári akciót, amit országszerte önkénteseink csináltak a Telkiben található deszkapark felújításától a budapesti Dankó utcai óvoda felújításán át a borsodi virágültetésig. Miért csináljuk ezeket? Illés Péter erről írt most egy bejegyzést.
Sok szó esett mostanában arról, hogy pártok – főként a Magyar Kétfarkú Kutya Párt és a Momentum – felkarolnak kisebb helyi ügyeket, és megoldják azokat. Ezen többen meglepődnek, sokan közlik, hogy ezzel nem kellene foglalkoznunk. Sokszor hallom, hogy ez nem egy politikai párt feladata, a pártoknak politizálni kellene.
Mit is jelent pontosan a politika? Most jöhetnék itt az ókori görög fordításokkal, meg a csodálatos lexikonokkal, de inkább nem teszem, megpróbálom néhány szóban összefoglalni, hogy szerintem mi a lényege.
A politika véleményem szerint az érdekérvényesítésről, képviseletről, a közösség ügyeiről és az emberek gondolkodásmódjának megváltoztatásáról szól. Erről az utolsóról nyilván mindenkinek a propaganda, a sorosozás, migránsozás és egyéb történelemkönyvekben található módszerek jutnak az eszébe, de nem csak erről lehet szó.
Egy politikai pártnak fontos feladata a példamutatás. Egy politikai párt megmutathatja, hogy a kis ügyek is ügyek, hogy ezeket a kis ügyeket mi magunk – egyszerű állampolgárok – is meg tudjuk oldani. Nem kell hozzá se Orbán apánk, se Kádár apánk. Mi magunk formáljuk a saját környezetünket, így rajtunk is múlik, hogy az a játszótér, ahova a gyereket visszük le reggelente, az milyen koszos.
Egy ilyen akció tehát egy politikai állásfoglalás is. Rámutatunk az állam mulasztásaira, miközben bebizonyítjuk, hogy alulról, önszerveződve, szabad, felnőtt polgárként is képesek vagyunk javítani a környezetünkön.
Hazánkban az önkéntesség (legyen ez egy buszmegálló megépítése, egy óvoda felújítása vagy egy kátyúzás) nem túl elterjedt. Ezért is megy ez csodaszámba. Ha ezeknek az akcióknak csak annyi haszna volt, hogy néhány ember kedvet kap hozzá, és legközelebb elmegy segíteni egy óvodába/egy menhelyre, akkor már megérte. Bízom benne, hogy a törekvés, miszerint foglalkozzunk a saját környezetünkkel – amit ezáltal sokkal jobban magunkénak érezhetünk – beérik, és egyre több ember csatlakozik akár a mi akcióinkhoz, akár mások által szervezett önkéntes munkákhoz. Ha ezt sikerül elérnünk, akkor igazi politikai győzelmet aratunk.
Illés Péter
