Miért nem olvasnak a magyarok?

by | 2021 Mar 7. | Blog

Nemrégiben egy kutatás kimutatta, hogy a kevésnél is egyre kevesebbet olvasnak a magyar emberek. 2005 óta közel a felére esett vissza az aktív olvasók száma, ma már a felnőtt lakosság alig 13%-a olvas rendszeresen. A tendencia nem új keletű, sajnos évtizedek óta megfigyelhető, hogy fogyatkozóban a könyvolvasók száma. Ami az új kutatásban lényegi elem, hogy amíg korábban a válaszadók nagyobb része azt jelölte meg, hogy nincs idejük az olvasásra, a jelen kor embere már őszintébben nyilatkozva egyszerűen azt a választ adta, hogy nem szeret olvasni. De vajon miért nem? Miért fordultak el a magyarok valamikori legjobb barátjuktól, a könyvtől, és a mai kor emberének miért nem nyújt élvezetet az olvasás? 

Kép forrása: pexels.com

Igen, tudjuk, rendszertelenül, kapkodón élünk, a napok csak úgy rohannak velünk, alig találni benne egy pici megnyugvást, parányi csöndet. Olyan nyugodt órácskát, félórácskát, amikor átengedheti magát az ember az olvasás élvezetének. Utazás közben is egyre kevesebb kézben látni könyvet, az emberek főként a telefonjukat nyomogatják, képeket nézegetnek, vagy új, friss hírekre vadásznak a hírsztrádán. Nyomogatják a telefonjukat, de ha olyanba botlanak, aki épp olvas, mégis meglesik, hogy min és miért kacag fel, hogyan válik egyre elmélyültebbé a tekintete, miként mosolyodik el egy kedveltebb rész olvasatán. Igen, az igény mindenkiben ott van az olvasásra, hiszen sokan tudják, ez az egyik legkellemesebb kikapcsolódás, mégsem képesek átadni magukat az olvasás élvezetének. Túl sok az inger, túl nagy a zaj. A könyveknek pedig csend kell. Egy kis szusszanás, lenyugvás, percnyi béke. 

Mégsem szabad azzal takarózni, hogy az ember nem ér rá. Régi mondás és igaz is, az ember arra szán időt, ami fontos neki. Olvasni pedig igenis fontos! Ez tesz minket emberré, formál gondolkodó lénnyé. Aki nem olvas, az nem is él. Vagyis: nem él teljes életet. Könyvek nélkül igazán unalmas lenne ez a világ. Gondoljunk csak vissza kedves olvasmányainkra, micsoda nagy élvezetet nyújtottak nekünk, mennyi sokat adtak, milyen sokkal járultak hozzá személyiségünk fejlődéséhez. Épp ezért nem szabad elengedni a könyvek kezét! Fogni kell, tartani kell erősen!

Mit tudnak nálunk jobban a németek vagy a svédek, akik sokkal többet olvasnak nálunk, és náluk nem akkora gond vagy tragédia, hogy fogyóban az olvasók száma? Ők igyekszenek szinten tartani magukat. Nekünk is ezt kellene tennünk! Vagyis, nekünk többet. Vissza kell adnunk a könyvek hitelességét és az olvasás státuszát! Mert a könyv az ember egyik legjobb barátja, leghűségesebb társa, közös kultúránk egyik alapköve. Meg kell állítani, és amennyire lehet, visszájára kell fordítani azt a tragikus folyamatot, hogy a magyarok egy jelentős része nem szeret olvasni. Újra fel kell fedeztetni velük az olvasás örömét. Igen, ebben a hiperszonikus korban nem a könyvek állnak nyerésre, sok minden más elvonja tőlük a figyelmet, elveszi előlük a levegőt, mégsem hagyhatjuk őket magukra. A könyvekre szükség van. Mindig és mindenhol. Múltunk és jelenünk részei, sőt jövőnk záloga, ha minél többen olvasnak, ráadásul igényes, jó műveket. Mert abból nincs hiány. Rengeteg jó írónk van, akik rendületlenül alkotnak és jelentetik meg műveiket. Csak érte kell nyúlni. Le kell venni a polcról. Kézbe kell venni. El kell olvasni. Tálcán kínálják magukat a jobbnál jobb olvasmányok. 

Az elérhetőséggel sincs baj. A könyvek könnyen elérhetők. Országszerte több száz könyvesboltban, internetes könyváruházak tucatjaiban, vagy a helyi könyvtárak, antikváriumok választékában. Igaz, a könyv sem lett olcsóbb, de más termékhez viszonyítva még mindig nem számít luxuscikknek, az elérhető árkategóriába tartozik,  egy új könyv ára egy mozi- vagy színházjegynek felel meg. Ráadásul ott vannak a különböző akciók és kedvezmények, például a könyves fesztiválokon, ahol jóval olcsóbban lehet hozzájuk jutni. 

Szóval, elég a kifogásokból, aki csak teheti, térjen vissza az olvasáshoz! Mert olvasni jó. Mert a könyv érték, és minden egyes elolvasott könyv értékesebb, műveltebb emberré tesz minket. Állítsuk meg és fordítsuk visszájára ezt a rút folyamatot, ne legyen hír a világban, hogy a magyarok magukra hagyták a könyveket, hogy a magyarok nem szeretnek olvasni. De, a magyarok szeretnek olvasni. Legalább annyira, mint a svédek és a németek. Csak meg kell segíteni őket ebben. Olvasást népszerűsítő kampánnyal, kultúrára fordított adókedvezménnyel, felújított, a modern időknek megfelelő könyvtárakkal, még több, még jobb kulturális rendezvénnyel és könyves fesztiválokkal. 

A Momentum 2022-es programjában hangsúlyos szerepet kap az olvasásnépszerűsítés. Az új Magyarországban az emberek szeretnek olvasni, fontos nekik, életük részét képezi, nem tudnak és nem is szeretnének meglenni nélküle. Országos kampányt indítunk az olvasás népszerűsítése érdekében, előadásokkal, iskolai versenyekkel, neves szerzők meghívásával és részvételével nívós  televíziós műsorokkal és vetélkedőkkel támogatjuk a programot. Célunk, hogy két év alatt legalább kétszázezer fővel növekedjen az aktív olvasók száma. Egyeztetést kezdeményezünk a könyvszakma képviselőivel, miben tudjuk segíteni a könyvkiadást. Szorosan együttműködünk a Magyar Könyvterjesztők és Könyvkiadók Egyesületével, valamint a többi szakmai szervezettel is, hogy az évi kettő nagy könyves fesztivál mellett legyenek még más szabadtéri vagy zárt térben zajló könyves rendezvények, szerte az országban. Könyvtár megújulási programot hozunk létre, melynek fő eleme, hogy a könyvtárak a helyi könyvszerető közösségek vezető és kedvelt helyszínévé váljanak, ahol az egész család megtalálja a maga örömét: a gyerekek a gyerekkönyveket és a kicsiknek szóló előadásokat, a felnőttek pedig a számukra kedvelt szerzők legújabb kiadványait, akikkel szervezett író-olvasó előadásokon személyesen is megismerkedhetnek. Célunk, hogy Záhonytól Hegyeshalomig minden magyar számára könnyen hozzáférhetők és igénybe vehetők legyenek a különféle kulturális élmények, legyen ez egy élményekkel teli színházi este vagy egy író-olvasó találkozó a helyi könyvtárban. Mert a kultúra nemzeti alap.

Talán Márai fogalmazza a legszebben, miért is, mennyire fontos az embernek az olvasás: 

„Erővel olvasni. Néha nagyobb erővel olvasni, mint amilyen erővel az írás készült. Áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel és kérlelhetetlenül olvasni. Az író fecseghet; de te olvass szűkszavúan. Minden szót, egymás után, előre és hátra hallgatódzva a könyvben, látva a nyomokat, melyek a sűrűbe vezetnek, figyelni a titkos jeladásokra, melyeket a könyv írója talán elmulasztott észlelni, mikor előrehaladt műve rengetegében. Soha nem olvasni fitymálva, mellékesen, mint akit egy isteni lakomára hívtak, s csak a villa hegyével turkál az ételekben. Elegánsan olvasni, nagylelkűen. Úgy olvasni, mintha a siralomházban olvasnád az utolsó könyvet, melyet még beadott celládba a porkoláb. Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb, az emberi ajándék. Gondold meg, hogy csak az ember olvas.”

Hát, igen. Milyen kor az, amikor már az ember sem akar olvasni? Nem egy fényes jövő felé vezet, az egészen bizonyos. 

Olvasásra fel, kedves magyarok, könyvet a kézbe és indulhat az élvezet!

Ruzicska Róbert, a Momentum Mozgalom kultúrpolitikai és világnézeti munkacsoportjának tagja

Ajánló

X