A Momentum tegnap javasolta, hogy mindenki, aki beoltatja magát kapjon 100 ezer forintot. A javaslat nagy felháborodást váltott ki, sokan populistának, demagógnak, pazarlónak, megvalósíthatatlannak nevezték. Pedig a javaslat mögött álló alapvető elképzelés közgazdász szemmel egyáltalán nem hülyeség.
Vannak tisztázandó részletek: nyilván csak akkor lehet ilyet bevezetni, ha már széles körben, lakhelytől és vagyoni helyzettől függetlenül rendelkezésre áll az oltás és az igazságosság jegyében annak is meg kell kapnia a pénzt, akit például egészségügyi okokból nem lehet beoltani. És nyilván vannak alternatív megoldások is: lehetne korlátozni az oltást megtagadók utazási lehetőségeit vagy akár kötelezővé is lehetne tenni az oltást. De az alternatívák megléte önmagában nem jelenti azt, hogy ez a javaslat hülyeség.
A javaslat mögött gazdasági szempontból két gondolat áll:
- Társadalmi haszon: a társadalom számára, az egyéni hasznokon túlmenően, nagyon hasznos, ha minél többen beadatják maguknak az oltást, ezért érdemes azt ösztönözni.
- Gazdaságélénkítés: a koronavírus-járvány jelentős gazdasági visszaesést okozott, ezért érdemes élénkíteni a gazdaságot valamilyen közvetlen készpénzes juttatással.
Társadalmi haszon
Az oltás beadatása egy olyan döntés, ami az egyéni hasznon kívül további társadalmi hasznot hoz. Bár nekem egyénileg is jó, ha kapok oltást, ha én be vagyok oltva, az neked is jó. Emiatt viszont a társadalom szempontjából nézve, a csak az egyéni hasznukat figyelő emberek közül túl kevesen és túl lassan fogják felvenni az oltást.
A koronavírus-járvány alatt ugyanez látszott a tesztelésnél is: hiába lett volna mindenkinek hasznos, ha minél több ember megy el tesztre, például a pedagógusok körében sokan nem kértek az ingyenes teszt lehetőségéből sem. Ez egy egyénileg teljesen érthető döntés volt, hiszen a teszt alkalmanként fájdalmas és a pedagógusoknak még a teljes táppénzért is harcolniuk kellett, ha pozitívak lettek. Ugyanakkor összességében mindannyian rosszul jártunk ezzel, ezért kellett volna őket (és mindenki mást is!) ösztönözni, nem peddig ellenösztönzöni a tesztelésre. De ugyanilyen koronavírus-járvány alatti példa a közösségi távolságtartás is. Egyénileg a legtöbb embernek nem éri meg otthonmaradnia, de óriási a társadalmi haszna amennyiben lassítja a járvány terjedését. Vagyis a társadalomnak vagy az államnak érdekében áll a távolságtartást ösztönöznie. Ezt megteheti szép szóval vagy hatósági kényszerrel, de megteheti pénzügyi ösztönzövel is.
Ilyen pénzügyi ösztönzőt jelentenek az úgynevezett Pigou-adók , amiket az olyan fogyasztásra vetünk ki, aminek nagyobb a társadalmi, mint az egyéni költsége. Ilyen például a környezettszennyezés. Az, hogy az oltás megtagadásával veszélynek teszi ki valaki a polgártársait elég hasonló a környezetszennyezéshez. Kivethetnénk Pigou-adót azokra, akik nem hajlandóak beoltatni magukat (vagyis bevezethetnénk, hogy 2022-ben több adót fizet az, aki megtagadta az oltást), de akár meg is fordíthatjuk a logikát: adhatunk pénzt azoknak, akik hajlandóak beoltatni magukat.
Gazdaságélénkítés
2020-ban a koronavírus-járvány hatalmas gazdasági visszaesést okozott Magyarországon. A kormány alapvetően rosszul kezelte a gazdasági válságot, mert nem vezetett be elég gyorsan, elég nagymértékű élénkítő lépéseket és nem segített nehéz helyzetbe jutó honfitársainknak. Ráadásul rengeteg bevezetett lépése borzasztóan költséges volt, viszont nem élénkítette érdemben a gazdaságot. Ezért lett év végére egyszerre magas a költségvetési hiány és nagy a gazdasági visszaesés.
Az alanyi jogon járó készpénzes juttatás a gazdaság élénkítésének és a nehéz helyzetben lévők megsegítésének az egyik módja. Ez az egyik lépés, amit Amerikában is bevezettek, kétszer is jelentősebb összeget küldve minden polgárnak. A lépés mögött álló elgondolás egyfajta utólagos célzás: most nem tudod megmondani, kinek van a legnagyobb szüksége a pénzre (vagy túl költséges lenne kitalálni vagy politikailag nem lehetne keresztülvinni, hogy oda add a pénzt, ahol igazán szükség van rá), ezért mindenkinek adsz, később pedig adót emelsz a magas keresetűek számára.
Ha elfogadjuk, hogy a gazdasági visszesés egyik oka a keresleti hatás (vagyis, hogy az embereknek nincsen elég pénzük költeni, mert elvesztették a munkájukat vagy a keresetük egy részét vagy legalábbis bizonytalanná váltak a jövőbeli kereseteik), akkor keresletet kell élénkíteni. (A gazdasági visszesésnek nem ez az egyetlen oka, kínálati okai is vannak, illetve sokan nem tudnak költeni, mert minden zárva van.) Ennek ez egy nagyon egyszerű módja, ami képes a gazdaságot élénkíteni, anélkül, hogy sokáig kéne vitatkozni azon, hogy ki kapjon pénzt. Aztán, amikor jól megy a gazdaság, vissza lehet majd szedni a pénzt, ideálisan progresszív adóemelés formájában.
