1. AZ AKADÉMIÁN AKADÉMIKUSOK DOLGOZNAK?
Az akadémiai kutatóhálózatban nem csak akadémikusok, hanem kutatók (segédmunkatársak, munkatársak, főmunkatársak és tudományos tanácsadók) dolgoznak közalkalmazottként, közalkalmazotti bérekért. A jelenlegi változtatás elsősorban a nem-akadémikus kutatók megélhetését érinti.
Állj ki a tudásért!
Tavaly ilyenkor csaknem százezren vonultunk utcára a CEU-ért. Most, egy évvel később a Magyar Tudományos Akadémia és a magyar tudományos élet függetlensége a tét.
A kormány úgy döntött, hogy az MTA költségvetésének nagy részét mostantól inkább az újonnan létrejött Innovációs és Technológiai Minisztérium kapja meg, hogy ők döntsék el, az MTA mire költheti azt. A kormány az MTA támogatásának átszervezésével és csökkentésével egy újabb lépést készül tenni az akadémiai szféra korlátozása felé.
Mi viszont úgy gondoljuk, hogy a tudományt nem szabad keretek közé szorítani. Szerintünk tudósaink munkájukkal és tapasztalatukkal kiérdemelték, hogy szabadon, az aktuális politikai érdekektől függetlenül dolgozhassanak.
Tarts velünk! Készíts molinót, hívd el a barátaidat, találkozzunk pénteken fél 6-kor az MTA előtt, és álljunk ki közösen a magyar tudomány függetlensége mellett. Az eseményt itt találod a Facebookon, hívd meg rá a barátaid és gyertek ki együtt!
2. AZ ADÓFIZETŐK PÉNZÉBŐL KUTAT ÉRDEKTELEN DOLGOKAT AZ AKADÉMIA?
Az Akadémia alapját közismerten a Széchenyi István, valamint a hozzá csatlakozó Vay Ábrahám, Károlyi György és Andrássy György felajánlása képezi. Saját vagyonukat ajánlották fel egy „tudós társaság” megalapítására.
A további felajánlások után az I. világháború során e vagyon nagy része békekölcsönként az államhoz került és eltűnt. Ugyancsak jelentős hozzájárulás volt az Akadémia működéséhez a Vigyázó-örökség a két világháború között, ami Vigyázó Sándor végakaratának megfelelően az MTA-hoz került. A II. világháború után azonban az Akadémia vagyonának jelentős része szintén az államhoz került. Az Akadémia tehát jelentős mértékben támaszkodott nem állami bevételekre (bérházak, földek, részvények). Nem volna lehetetlen, hogy a legnevesebb nyugati egyetemek mintájára ma is így működjön, de mivel a vagyont államosították, így költségvetési támogatásra szorul. Ezt egészítik ki a különböző nemzetközi és európai uniós források. Vannak olyan kutatások, amelyeknek az eredményei közvetlenül nem érvényesíthetőek a piacon, ilyenek a bölcsészettudományok és a társadalomtudományok is, ezek eredményeit elsősorban a kormánynak kellene felhasználnia a társadalmi folyamatok befolyásolására, a kultúra, nyelv, összetartozás és identitás erősítésére.
Az új minisztérium nevében (Innovációs és Technológiai Minisztérium) semmilyen utalás nem szerepel a bölcsészet- és társadalomtudományokra.
Ha azonban a kormánypárti sajtó már előre megírja, mi legyen egy kutatás eredménye, akkor felesleges utólag tudományos eredményeket kreálni ehhez, ez nem tudomány.
Eddig konszenzus volt arról, hogy a kormány (valójában az országgyűlés) nem kér semmit a támogatásért cserébe, ha az MTA-nak kormányzati megrendeléseket kellene teljesítenie, az aláásná az MTA tudományos hitelességét.
3. A NEMZETKÖZI KÖZVÉLEMÉNYT KELL SZOLGÁLNIA AZ AKADÉMIÁNAK, VAGY A KORMÁNY ÉRDEKEIT?
„Szakemberek szerint hasznosabb lenne olyan embereket előtérbe helyezni, akik a kormányzati feladatok elvégzését tartják elsődlegesnek, és nem igyekeznek mindenáron a ’nemzetközi tudományos közvélemény’ elvárásainak megfelelni.” – írja a Pesti Srácok. Az nem derül ki, kik ezek a szakértők, de ami nem felel meg a nemzetközi tudományos közvéleménynek, az nem tudomány, arra kár költeni. Valójában a tudománynak sem a nemzetközi közvéleményt, sem a kormányt nem kell kiszolgálnia, a tudomány független. (A nemzetközi tudományos sztenderdeknek persze meg kell megfelelni.)
4. HASZONTALAN DOLGOKAT KUTAT AZ MTA? MÉRHETŐ-E A KUTATÁS HASZNOSSÁGA?
A leginkább támadott Társadalomtudományi Kutatóközpont rendelkezik teljesítményértékelési szabályzattal, mely pontszámokat rendel a különböző publikációkhoz, a kutató műveire történő hivatkozásokhoz, konferencia-előadásokhoz, betöltött tudományos tisztségekhez. A nemzetközi tudományos életre gyakorolt hatás több pontot ér.
Azok a magyar tudósok, akik Nobel-díjat kaptak, a nemzetközi tudományra gyakorolt jelentős hatásuk miatt kapták ezt, és nem azért, mert kritikátlanul eleget tettek a mindenkori kormány elvárásainak.
E hatás mérésének egyik eszköze az impaktfaktor, a kutatóközpont legkiemelkedőbb tanulmányait itt lehet olvasni.
5. NEMZETELLENESEK A KUTATÁSI TÉMÁK?
A Figyelő cikkéből nyilvánvaló, hogy annak szerzője csak a tanulmányok címét olvasta, és azokat válogatta ki, amelyek a jelenlegi kormányzati politika számára vörös posztót jelentenek, függetlenül attól, hogy a kutatók ténylegesen milyen következtetésre jutnak. Egy tanulmány, aminek a címében szerepel a migráció szó, nem feltétlenül arról szól, hogy hogyan telepítsünk be az országba minél több migránst minél rövidebb időn belül, hanem például arról, melyek azok a problémák, amik miatt valaki elindul a saját hazájából egy idegen országba. Önmagában egy publikáció címe vagy témája nem lehet se pro, se kontra érv, hiszen a megállapításait lehet csak megítélni. Ezek a tanulmányok segíthetnének a problémák kezelésében, ha a problémák kezelésére tényleg lenne kormányzati szándék.
