Elsőre távoli és unalmas fogalomnak tűnik, pedig nagyon nem az. A netsemlegesség elve kimondja, hogy az internetszolgáltatóknak pontosan ugyanolyan feltételek mellett kell biztosítaniuk bármilyen weboldal vagy szolgáltatás elérését. Nem preferálhatnak tehát bizonyos online szolgáltatásokat, nem tehetik meg például, hogy a YouTube-nak automatikusan nagyobb sávszélt adnak a hálózaton, míg mondjuk egy hírportál saját videómegosztójának kevesebbet. Még akkor sem, ha a YouTube mögött álló Google ezért fizetne. Jelen cikkünk a YouTube csatornánkon megjelent Amit a netsemlegességről tudnod kell című videó szöveges változata.
A netsemlegesség tételmondata, hogy a netszolgáltatóknak elfogulatlan és egyenlő hozzáférést kell biztosítaniuk minden internetes oldalhoz és szolgáltatáshoz. A probléma ott kezdődik, hogy ha néhány netszolgáltató túl nagyra nő és túl erős lesz, ez a pár óriás – Amerikában a Comcast, a Verizon, az AT&T és hasonló cégek – dönti el, hogy mi és hogyan juthat el a felhasználókhoz. A tartalomszolgáltatóknak nincs választásuk, mindenképpen csak rajtuk keresztül tudják elérni az embereket, ők az internet kapuőrei.
Ez csak elméleti kérdés vagy tényleg létezik ilyen?
Hogyne lenne, Magyarországon is, a mobilszolgáltatók közül például mindegyik alkalmaz ilyesmit. A legegyszerűbb példája ennek az, amikor bizonyos szolgáltatások elérése, például a facebookozás vagy a GPS navigációs alkalmazás adatforgalma nem számít bele a havi keretbe, nem fogyasztja azt.
De hát ez tök jó, mi a baj vele?
Valóban vannak jó oldalai is, hiszen így jóval tovább kitart a havi mobilnetes keret. A probléma megértéséhez konkretizáljuk például úgy a helyzetet, hogy a mobilszolgáltató ilyen kedvezményt ad a Facebook és a Messenger használatára. Egy ilyen helyzetben aligha van olyan felhasználó, aki, miután kifizeti a 3 gigányi mobilnetet tartalmazó számláját, viberezésre „pazarolná” azt el, miközben a Facebook hasonló szolgáltatását használva megmaradnak az értékes megabájtjai. Tömegesen tekintve komoly versenyelőnyhöz jut a Facebook, jóval többen térnek majd át a Messengerre más üzenetküldőkről, hiszen az „ingyen van”.
Megvan a megoldás: ingyen kell adják a facebookozást és a viberezést is. Ja, meg a whatsappolást!
Akkor meg a Telegram kerül versenyhátrányba, a Signal és a sok másik jelenlegi üzenetküldő. De még ha a jelenleg elérhető összes népszerű üzenetküldőre is kiterjesztenék a kedvezményt, akkor is lenne egy komoly probléma: ez a rendszer szinte lehetetlenné tenné, hogy újabb Facebookok és Viberek nőhessenek fel rövid idő alatt a semmiből. Az új jövevények mindig versenyhátrányban lennének.
Sajnos a korlátlan adatcsomagok nem oldják meg a helyzetet. Ha nincs netsemlegesség, akkor a netszolgáltatók szabadon preferálhatnak bizonyos weboldalakat és online szolgáltatásokat olyan módon is, hogy amelyik oldal tulajdonosai fizetnek a netszolgáltatónak, azok gyorsabban betöltődnek, a nem fizető oldalára látogatva viszont lassabb lehet az internetezés. Könnyű belátni, hogy ez talán még gyorsabban és erősebben tolja a víz alá a mindenkori új belépők fejét: nekik ugyanis az elején sem nagy felhasználói bázisuk sincs, sem pénzük arra, hogy kifizessék a gyors elérést – így aztán senki nem akarja majd használni az ő oldalukat/alkalmazásukat.
Na de ki akarja eltörölni? Nézzünk körbe, hol mi a helyzet?
2015 februárjában az akkor demokrata párti többségű amerikai kommunikációs bizottság elfogadta a netsemlegességet szavatolni hivatott szigorú szabályokat, amelyek megtiltják a szolgáltatóknak a priorizálást. A mostani, trumpista vezető, Ajit Pai azonban úgy gondolta, hogy a netsemlegesség eltántorítja az internetszolgáltatókat azoktól a beruházásoktól, amelyek révén jobb és gyorsabb hálózati elérést biztosítanak az ügyfeleknek, és ezt át is nyomták a törvényhozáson.
A netsemlegesség politikáját általánosan támogatják a tartalomszolgáltatók és médiavállalatok, viszont szinte minden országra igaz, hogy vagy kimondva, vagy kimondatlanul, de a szigorú netsemlegességi szabályok ellen vannak maguk az internetszolgáltatók.
Amerika nincs is olyan messze
Ugyan az egész balhé az USA belügye, és azonnal nem is lett volna közvetlen hatása az új szabályozásnak, hiszen itt az internet-szolgáltatók egységes működési kódex alapján üzemelhetnek, azért elég sok mindent megérezhetett volna az új rendszerből akár egy magyar internetező is. Hiszen még olyan erős cégek, mint a Netflix, a Spotify, vagy hasonlóak is belerokkanhatnak abba, ha az amerikai netszolgáltatók a saját termékeik javára kigolyózzák őket az ottani játékból – ebből Európában majd annyit vehetünk észre, hogy egyes ilyen cégek akár csődbe mennek, vagy jelentősen átalakítják működésüket.
Azt pedig ne is pedzegessük, hogy az Egyesült Államokban elinduló folyamatok általában „ragadósak”, és valószínűleg nem kell hozzá sok idő, hogy Európában is átvegyék egyes politikai erők vagy szervezetek a net szabadságának megnyirbálását, mint új szent célt.
Értem, szóval ezért mondják most az USA-ban azt, amit. Európában hogy állnak ehhez a kérdéshez?
Az Európai Parlament 4 éve, nagy többséggel szavazta meg azt a javaslatot, amelynek ellenzői már előtte azt mondták: túl sok kiskaput hagy meg a kivételezésre. A szabályozás alapján a netszolgáltatóknak lehetőségük van a „kétsebességes internet” bevezetésére: a különböző adatforgalom-típusok osztályozásával lassíthatják bizonyos weboldalak elérést vagy például korlátozhatják az ingyentelefonálást lehetővé tévő VoIP-szolgáltatások (Skype, Viber stb.) használatát.
És tényleg korlátozzák?
Az azóta eltelt időszak alapján egyelőre erősebbnek látszik a szolgáltatók közti piaci verseny annál, mint hogy ilyet tegyenek. Egyelőre inkább a kivételezés figyelhető meg, egyik szolgáltató sem meri meglépni az ingyentelefonálós alkalmazások korlátozását. Sőt, inkább úgy harcolnak ellene, hogy maguk is korlátlan telefonálós csomagokat kínálnak.
Mi a jövő?
Egyelőre kérdéses, de nagyon kétesélyes ez itthon Európában, főleg, hogy mivel rengetegen nem is tudják mit jelent maga a kifejezés ezért könnyen hozhatnak olyan döntést a fejünk a felett, ami 10 év múlva súlyos következményekkel is járhat.
Amit az Unió polgáraként tehetünk, hogy olyan embereket küldünk az EP-be akik nem a nagyvállalatok érdekeit képviselik, illetve az sem árt, ha digitális írástudók és felismerik a helyzet komolyságát, amely szerintem eddig mérsékelten történt csak meg.
