Dúró Dóra ledarálta, a csepeli polgármester betiltotta, közben a szerényen 1500 példányosra berendelt könyv rekord idő alatt elfogyott és a magyar sikerlisták élére tört. Sajnos még nem tudtam elolvasni, mert mire észbe kaptam, már csak az előrendelés opció maradt. Így inkább a körülötte kialakult vitákra szeretnék reflektálni, és arra keresem a választ, amire a címben is utaltam. Kié meseország?
Rengeteg kritikát, cikket olvastam és néztem a témában pro és kontra. Ezek jó része olyanoktól származott, akik nem olvasták magát a könyvet. Én sem a konkrét tartalmat elemzem, hanem azt, hogy baja származhat-e egy gyermeknek a Meseország mindenkié című könyvben érintett témákkal való találkozása során. Mint pedagógus és interkulturális szakértő egyértelműen állítom: nem. Semmi káros elváltozás, identitászavar és deviancia nem származhat a mesekönyv által. Nézzük sorra, hogy miért!
1. Nem deviancia.
Hivatalosan 1973 óta nem tekinti a pszichológia betegségnek a saját nemhez vonzódást, de sosem volt az. Bagdy Emőke, aki Magyarországon pszichológiai szaktekintélynek számít, rendre nem vesz erről a tényről tudomást és devianciaként hivatkozik a melegségre, a könyv megjelenése kapcsán is így beszélt róla. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy cigánynak vagy örökbefogadott gyermeknek lenni sem deviancia – hiszen sok más téma között ezeket is érinti a rettegett Meseország.
2. A világ igenis bonyolult.
Ezt már a kisgyermekek is jól tudják. Elég csak arra gondolni, hogy bizonyos dolgokat apa enged meg, más dolgokat meg anya, és ügyesen lavíroznak a két szülő között a gyerekek. De a témánál maradva: az öcsém 6 éves korában a metrón (fennhangon) kérdezte meg egy rövid hajú emberről, hogy akkor ő most nő vagy férfi. Bevallom, fogalmam sem volt. És ezt is mondtam. Hogy nem mindig egyértelmű. Sokszor az, de nem mindig. És ezzel nincs baj. Lásd egyes pont.
3. Minden gyermeknek való?
Ez már egy bonyolultabb kérdés, és a szakvélemények megoszlanak róla. A vita arról megy, hogy a mese üzenete ugyanúgy megérkezik-e egy 5 éveshez, mint egy 9 éveshez. Ahogy voltak eddig is komolyabb, nehezebb mesék nagyobb gyermekeknek (elég csak a kis gyufaárus lányra gondolni), úgy itt is megkérdőjelezhető, hogy konkrétan ezek a mesék hány éves kortól ajánlottak. Mivel meseantológiáról van szó, és különbözőek a szerzők, ezért azt gondolom, hogy konkrét mesétől is függhet. Érdemes először elolvasni külön, és utána dönteni róla, legjobb belátásunk szerint.
4. Érzékenyítés gyermekkorban?
Tele van a társadalom előítéletekkel, káros sztereotípiákkal, amik régóta megértek a lebontásra. Nem arról van szó, hogy akkor a kisfiúknak mostantól szoknyát kell venni, vagy mindenki fogadjon örökbe gyermeket. Erről szó sincs. Az fontos, hogy lássunk meg minél többet a világból, az emberekből, és nyitottan viszonyuljunk a társainkhoz, függetlenül a bőrszíntől, hajhossztól, vagy nemi identitástól. A kategorizálás fontos, hiszen azért kezd el az agyunk mindent dobozokba rakni, hogy könnyebb legyen a világban tájékozódnunk. Azonban veszélyes és káros, amikor ezeket a dobozokat egy ponton lezárjuk, berakjuk egy széfbe, és különböző címkéket ragasztunk rá. Ezt a széfet egy idő után nagyon nehéz kinyitni, rég elveszett a kulcsa, és meggyőződésem, hogy rengeteg társadalmi konfliktus ezekből a zsigeri, berögzült előítéletekből fakad.
5. Oké, nem deviancia… de mi van, ha a gyermek nemet akar váltani a mese után?
Teljesen normális, hogy a fiúk szeretnék kipróbálni a sminkelést, ahogy az is teljesen normális, amikor a lányok nem babázni szeretnének, hanem kisautókat versenyeztetni. Egy mese hatására, de akár több mese hatására sem változik meg valakinek a nemi identitása. A gyerekek szeretnek más bőrébe bújni, szeretnek lovacskásat, cicásat játszani. Ez sem jelenti azt, hogy felnőtt korukban majd inkább állatok szeretnének lenni. Szóval emiatt nem érdemes aggódni, mert alaptalan.
Ahogy a négyes pontban említettem: az egész társadalmunk tele van sztereotípiákkal, ezek folyamatosan nevelnek minket. A Meseország Mindenkié könyv egy apró csepp a szocializáció végtelen tengerében, és ha hatással is van a gyerekekre, az csak jó hatás lehet. Szóval pánikra semmi ok, és persze a választás szabadsága továbbra is fennáll: nem kötelező megvásárolni. Ledarálni és betiltani viszont morálisan elítélendő.
Pszichológusok is megfogalmaztak egy állásfoglalást a könyvvel kapcsolatban, amelyben kiemelik, hogy „[…] a könyv fontos társadalmi jelenségeket dolgoz fel és emel be a mesék világába, ami nem veszélyes sem a gyermekek, sem a társadalom más tagjai számára. Emellett elhatárolódunk minden olyan pszichológus, így Bagdy Emőke nyilatkozatától is, amelyek szakmaiatlan és a tudomány mai álláspontjával ellentétes tartalmú állításokat tartalmaznak, és amelyek várható hatása a gyűlöletkeltés és a társadalmi kirekesztés fokozása. A pszichológia kutatási eredményeire támaszkodva feltételezhetjük, hogy mind a könyvben megjelenő csoport tagjaira, mind a többségi társadalomhoz tartozó gyerekekre gyakorolt hatásán keresztül, a könyv megjelenése hozzásegíthet egy elfogadóbb, békésebb és egyenlőbb társadalomhoz, hogy egyszer ne csak meseország lehessen mindenkié.”
Ezt a dokumentumot eddig több, mint 1200-an írták alá.
Páll Gábor,
pedagógus, interkulturális szakértő,
a Momentum Mozgalom Oktatás-, Kultúr- és Ifjúságpolitikai Tagozat tagja
