A Momentum Budapest Munkacsoportjának posztja
A fővárosban lakhatási válság van – ennek összetevői között szerepel az épülő bérlakások igényekhez képest csekély száma, a lakhatásra alkalmas, de üresen álló lakások nagy száma, a nem-lakás céljára használt lakások viszonylag magas száma, a kevés kollégiumi férőhely és a rövid távú lakáskiadásra használt lakások nagy és egyre növekvő száma.
Ha megnézzük a Fővárosi Közgyűlés 2024. október 30-i ülésének napirendjét, az előterjesztések nem elhanyagolható hányada foglalkozott – jelentőségének megfelelően – ezzel a kérdéssel, miközben a Főváros vezetése már több intézkedést előkészített, amelyekre várja a kormánynak a magyar nemzet egészének javára szolgáló döntését, hogy teljesítve a jogállami kritériumokat és megegyezve az EU-val a magyar emberek rendelkezésére bocsássa az erre szolgáló EU-s forrásokat. Így létrehozta a még felfuttatandó lakásügynökséget, amely a bérbeadó és bérbevevő közötti szerződéses viszonyban rejlő kockázat csökkentése révén próbálja a bérletet olcsóbbá tenni, de felújított a Főváros tulajdonában álló bérlakásokat is, amelyek közül számosat hajléktalanságban élő emberek kaptak, hogy ebből az állapotból kiléphessenek (s ilyen gyakorlatokat folytatnak a kerületek is).
Ehelyett azonban felkapva egy gyakran használt kifejezést („lakhatási válság”), érzékelve egy politikai mozgást (Terézváros népszavazása az Airbnb megtiltásáról), nemigen törődve a kontextussal, félig megértve egy helyzetet, senkivel – különösen nem a főváros vagy a kerületek vezetésével – nem egyeztetve bevezet egy olyan intézkedéscsomagot, amely rövid távon a helyzetet biztosan nem javítja, legjobb esetben két évre konzerválja, hiszen az új Airbnb-lakások nyitására vonatkozó két éves moratórium egy olyan helyzetet konzervál, amiről mindenki tudja, hogy már jelenleg is rossz.
Amikor Terézváros szavazást indított az Airbnb és a rövidtávú szálláshely-kiadás betiltására, ezt azért tette, mert nem volt olyan eszközrendszere, amely más, a helyi sajátosságoknak megfelelő, finomabb szabályozást tett volna lehetővé, azt ellenőrizhetővé tette volna, illetve olyan intézkedéseket vezethetett volna be, amelyekkel a lakástulajdonosokat érdekeltté tehette volna abban, hogy lakásaik ne üresen álljanak és ne rövidtávú szálláshely-kiadás céljára használják őket.
Az Airbnb-nek ugyanis nemcsak a hosszú távú lakáskiadásra van kínálatcsökkentő és árfelhajtó hatása, hanem egyéb következményei is vannak:
- társasházak állandó lakóinak csökkenése
– ennek extrém mértéke esetén lakóközösségek szociális szétesése
– ehhez kapcsolódóan a ház hosszútávú kényelmi fejlesztéseiben való döntés megnehezülése / ellehetetetlendése - környékeken élő közönségek megbomlása
- helyben lakókat kiszolgáló infrastruktúra visszaszorulása a turistákat kiszolgáló infrastruktúra javára
- ezekhez kapcsolódóan a társasházak és a környékek életminőségének romlása
- és mindez nem beszélve az ideiglenesen egy házban Airbnb-ben tartózkodó vendégek rendzavarásairól.
Ezek a szempontok Budapest egyes kerületeiben jelentős problémát okoznak, máshol egyáltalán nem okoznak problémát. Ezért a Momentum célja, javaslata és követelése, amely a helyi viszonyoknak megfelelő szabályozást tesz lehetővé, megfelelő motivációs eszközökkel és ellenőrzési és szankcionálási lehetőségekkel. A teljes tiltásra azért van szükség, mert a szabályozás nem teszi lehetővé egy olyan eszközrendszer bevezetését, amely finomabb eszközökkel, akár kerületeken belüli környékeken a helyi sajátosságok szerinti problémát orvosolja.
Mik lennének egy ilyen szabályozás előnyei:
- a lakások üresen állásával szemben a lakások bérlakáspiacra bevezetését preferáló adószabályok
- a rövid távú lakáskiadással szemben a hosszú távú lakáskiadást preferáló adószabályok
- érdemi és költséghatékonyan végrehajtható ellenőrzési lehetőség
– például ha része a rendszernek az, hogy csak az év bizonyos számú napján lehet rövidtávú lakáskiadásra használni egy lakást, akkor a céges iratokba / airbnb nyilvántartó rendszerébe is betekintést biztosító, ne csupán helyszíni ellenőrzési lehetőség
Ezek olyan eszközök, amelyekkel az önkormányzatoknak lehetőségük, de nem kötelességük volna élni – függően attól, hogy milyen helyzetben van az adott önkormányzat és melyek a legfőbb társadalompolitikai prioritásai.
Ezzel szemben a kormány által felvetett kétéves moratórium az új Airbnb-k létrehozására Budapest egészét sújtja, függetlenül attól, hogy létezik-e náluk ez a probléma vagy sem, összhangban van-e a társadalompolitikai céljaikkal vagy sem. Ahol az Airbnb éppen nem jelentős probléma, ott ez a szabályozás nem fog sok vizet zavarni.
Ahol azonban már most jelentős problémát okoz, ott ezt a rossz helyzetet két évre befagyasztja és fenntartja, ahelyett, hogy azonnal érdemi, a helyi sajátosságoknak megfelelő intézkedéseket lehetővé tevő eszközrendszert adna az önkormányzatok kezébe.
Tehát: ne félig értett helyzetekre adjanak látszatmegoldást, hanem használható eszközrendszert adjanak azok kezébe, akik a problémák részleteit helyben látják és helyben tudják kezelni.
Ez azonban az önkormányzati autonómia és a szubszidiaritás irányába hatna, ez pedig egy túlközpontosító rendszerben, sajnos, gyakorlatilag elképzelhetetlen.
