A Momentum labdarúgáspolitikai programja
Azt szokás mondani, Magyarországon két dolog van, amihez mindenki ért – a futball és a politika. Mindebből természetszerűleg következik: egyetlen párt sem engedheti meg magának, hogy ne legyen releváns, fontos és széles tömegek számára érvényes mondanivalója arról, mihez kezdene a magyar focival. Főképp nem egy olyan politikai struktúrában, ahol a regnáló kormánypártok szinte teljes egészében kisajátították maguknak a futballipart, így pedig a szakmai sikerek, a sportkudarcok, és az infrastrukturális beruházások körüli közéleti párbeszéd sem értelmezhető másképp, mint a politikai vita szerves részeként.
Egy kormányzásra készülő politikai közösségtől emiatt joggal várható el, hogy egzakt, világos és pontos képe legyen arról, mihez kezdene a magyar futball hátországával.
Annál is inkább, mivel a futball sajátos fénytörésben mutatja Orbán Viktor rendszerének esszenciáját, képességeinek és szándékainak teljes mátrixát. Hiszen aligha lehet vitatni, hogy a miniszterelnök őszintén rajong a futballért; hogy szándéka a magyar futball feltámasztására valódi; hogy ezirányú akarata és elszántsága kivételesen, talán minden másnál erősebb.
Orbán Viktor a magyar futball kapcsán vállalta a legnagyobb politikai kockázatokat előző három kormányzása alkalmával: pártja és kormányai a folyamatos ellenzéki támadások és a finoman szólva vitatható választói megítélés ellenére immáron tíz éve lapátolják rendületlenül az adóforintokat a magyar futballba. Sokkoló látni, hogy a Fidesz-világban ekkora elszánás és ilyen komoly akarat is csupán relatív, ár-érték arányban finoman szólva is megkérdőjelezhető szakmai sikereket képes szülni, ráadásul ezt is csupán azon az áron, hogy 2010 óta a magyar labdarúgás a társadalom elsöprően nagy hányadának szemében a szervezett lopás szimbólumává vált. A Fidesz – amely a felszínen azt kommunikálja, hogy mindenki másnál jobban szívén viseli a magyar futball sorsát, hogy mindenki másnál többet tesz a klubokért, a tradíciók megtartásáért, hogy mindenki másnál nagyobb sportbarát – a valóságban a maffiaállam egyik csápjaként tekint a futballra.
Ezt pedig egy olyan politikai közösség, amely ténylegesen verseny-, valóban teljesítmény-, sport-, és mint ilyen, szükségszerűen futballbarát is, nem tűrheti el.
A Momentum arra szerződik a választókkal, hogy véget vet a futballipar prostituálódásának, és méltó helyére vezeti vissza a magyar focit Európában.
Most azt is elmondjuk, hogyan!
Kell-e futballra költeni az adófizetők pénzéből?
Az első és legfontosabb kérdés, amelyre választ kell találnunk: lehet-e, kell-e adófizetői pénzt költeni Magyarországon a futballra? A válasz pedig nem is lehetne evidensebb: nincs versenyképes és jó foci állami szerepvállalás nélkül. A kérdés ilyen módon tehát inkább az, vajon szüksége van-e Magyarországnak a jó futballra, és ha igen, az államnak hogyan, milyen módon, pontosan mely peremfeltételek mellett kell közpénzt áldoznia a sportág támogatására.
A Momentum nézete szerint a labdarúgás a nemzeti kultúra szerves része. Éppen úgy lehet fontos és nemzetközileg versenyképes szellemi teljesítmény terepe, mint ahogyan az irodalom, a képzőművészet, a színház, vagy éppen a tudomány területén joggal büszkék vagyunk a legjobbjainkra. A magyar emberek nyilvánvalóan szeretik a jó futballt, széles közösségi igény mutatkozik versenyképes futballválogatottra és az európai színtéren sikeresen szereplő klubokra is. A hatékonyan működő, nemzetközileg is versenyképes futballipar jó hírét viszi az országnak. Ilyen módon magától értetődik, hogy az államnak szerepet kell vállalnia a futballhátország működtetésében.
A futball ezen felül fontos eszköze a társadalmi kohéziónak is. Lehetőséget teremt a társadalmi mobilitásra, katalizálja a leszakadó rétegek, a kevésbé fejlett régiókban élő deprivált csoportok felzárkózását. Ha van valódi társadalmi küldetése a magyar futballnak, akkor ez: esélyt nyújtani, a teljesítmény által a kiemelkedés lehetőségét felkínálni. Történelmi hiba, sőt, bűn, hogy az elmúlt tíz évben a kivételezett finanszírozási helyzetben lévő magyar futball nem volt képes rendszerszinten javítani a társadalmi mobilitást a sporton keresztül.
A futball csapatjáték, ebben a formában pedig együttműködésre szoktat és kooperációra nevel. Egy jól működő futballközegben a verseny a fő, minden mást megelőző szervezőelv; a játékon keresztül a gyerekek megtanulják értékelni a munkát, a szorgalmat, és világossá válik számukra, hogy az előrejutást a munka, a teljesítmény biztosítja. Ez a szemlélet az egészséges, hatékony társadalmi önszerveződés egyik legfontosabb motorja.
A sport speciális közege alkalmas arra is, hogy megmutassa a magyar szellemi hátországban rejlő kreatív energiákat. A futballipar tudásközpontú újjászervezése a magyar tehetségek felkutatása révén rámutathat kreatív társadalmi erőinkre, innovatív gondolkodásunkra.
Vegyük észre: a magyar futball teljesítményközpontú átalakítása társadalmi szemléletformálásunk állatorvosi lova lehetne. Ennek ösztönzése pedig – könnyen belátható módon – tipikusan olyan feladat, felelősség és szerep, amelyet az államnak kell magára vállalnia.
Egy kormányzásra készülő politikai közösségtől emiatt joggal várható el, hogy egzakt, világos és pontos képe legyen arról, mihez kezdene a magyar futball hátországával.
Annál is inkább, mivel a futball sajátos fénytörésben mutatja Orbán Viktor rendszerének esszenciáját, képességeinek és szándékainak teljes mátrixát. Hiszen aligha lehet vitatni, hogy a miniszterelnök őszintén rajong a futballért; hogy szándéka a magyar futball feltámasztására valódi; hogy ezirányú akarata és elszántsága kivételesen, talán minden másnál erősebb.
Orbán Viktor a magyar futball kapcsán vállalta a legnagyobb politikai kockázatokat előző három kormányzása alkalmával: pártja és kormányai a folyamatos ellenzéki támadások és a finoman szólva vitatható választói megítélés ellenére immáron tíz éve lapátolják rendületlenül az adóforintokat a magyar futballba. Sokkoló látni, hogy a Fidesz-világban ekkora elszánás és ilyen komoly akarat is csupán relatív, ár-érték arányban finoman szólva is megkérdőjelezhető szakmai sikereket képes szülni, ráadásul ezt is csupán azon az áron, hogy 2010 óta a magyar labdarúgás a társadalom elsöprően nagy hányadának szemében a szervezett lopás szimbólumává vált.
A Fidesz – amely a felszínen azt kommunikálja, hogy mindenki másnál jobban szívén viseli a magyar futball sorsát, hogy mindenki másnál többet tesz a klubokért, a tradíciók megtartásáért, hogy mindenki másnál nagyobb sportbarát – a valóságban a maffiaállam egyik csápjaként tekint a futballra.
Ezt pedig egy olyan politikai közösség, amely ténylegesen verseny-, valóban teljesítmény-, sport-, és mint ilyen, szükségszerűen futballbarát is, nem tűrheti el. A Momentum arra szerződik a választókkal, hogy véget vet a futballipar prostituálódásának, és méltó helyére vezeti vissza a magyar focit Európában. Most azt is elmondjuk, hogyan!
Közpénzt csak közcélra! De mi a közcél a futballban?
Ha elfogadjuk, hogy a (jó) futball – számos társadalmi hatásának köszönhetően – a nemzeti kultúra része, olyan szellemi termék, amely közcélt szolgál, akkor a következő lépés az, hogy eldöntsük: mire kell költenie a futballon belül az államnak? Hol az állam szerepe abban a folyamatban, amely ezt a közjószágot létrehozza? Mi az, ami nem, vagy nem elég hatékonyan valósulna meg a futballban állami szerepvállalás nélkül?
Ebben a kérdésben a Momentumot egy egyszerű alapvetés vezeti: közpénz csak és kizárólag közcélra költhető.
Modern Magyarország = Jó futball
Az „igazi” futball megtestesíti azokat az értékeket és normákat, amelyek egy versenyorientált, sikeres és modern Magyarország felépítéséhez elengedhetetlenek. A társadalom széles rétegei által elérhető labdarúgásban szinte mindenki egyenlő feltételekkel indul, ugyanakkor a teljesítmény a siker legfőbb mérőfoka. Alapértékei a fair play és a szolidaritás, amelyek nélkülözhetetlenek egy igazságosan működő társadalom megteremtésében. A sportban, így a futballban elért nemzetközi sikerek képesek egy büszke és összetartó közösséget kovácsolni és ez által hozzájárulnak a pozitív nemzetkép megteremtéséhez. A Momentum Mozgalom részéről hisszük, hogy a 21. század Magyarországán a sport, így a hazánkban komoly hagyományokkal rendelkező futball is alapvető szerepet játszik egy versenyorientált, egészséges, összetartó, és befogadó társadalom megteremtésében.
A futball pozitív értékei ellenére, az elmúlt tíz év bebizonyította, hogy a magyarok milliói által szeretett sportág a Fidesz korrupt rendszerének játszóterévé süllyedt. A hazai labdarúgás komoly tradíciókkal rendelkező klubjai pártkatonák és fideszes strómanok kezeire kerültek, és olyan piaci szempontból értelmezhetetlen és hagyományokat nélkülöző egyesületek emelkedtek fel, mint a Felcsút vagy a Kisvárda. Annak ellenére, hogy a sportág sosem látott állami támogatásban részesül, az akadémiai rendszer tíz év távlatában sem volt képes kinevelni a nemzetközi labdarúgásban számottevő piaci értékkel bíró sportolókat, amelyet legjobban az U21-es nemzeti tizenegy csúfos 2021-es szereplése reprezentál. A tömegesítés látszólagos sikerei ellenére, a magyar válogatott gerincét képező labdarúgók közül szinte alig akad olyan, aki a hazai képzés “terméke” lenne.
A jó futball tradicionálisan magyar érték, melynek megőrzése nemzeti érdek
Magyarország sportnemzet, a futball pedig a mai napig a legnépszerűbb magyar sport. Kevés olyan ország van a világon, amelynek válogatottja háromszor nyerte meg az olimpiai tornát (1954, 1964 és 1968) és kétszer játszott világbajnoki döntőt (1938 és 1954).
Az Aranycsapat nevéhez fűződik az évszázad mérkőzése (1953. november 25.), az angol válogatott ellen a Wembley-ben aratott 6:3-as, világraszóló siker. Puskás Ferenc, Kocsis Sándor, Kubala László és Albert Flórián neve világszerte ismerős a futballszerető közönség számára, a “Duna-menti futballiskola” pedig több évtizeden keresztül komoly hatást gyakorolt a nemzetközi labdarúgás fejlődésére.
A magyar futball tradíciója közös kulturális értékünk és nemzeti kincsünk, ami hozzájárulhat egy büszke és pozitív nemzetkép kialakításához. Hisszük, hogy a futball a nemzeti kultúra része, ezért nem sajátítható ki egyetlen politikai párt által sem és nem állítható önző hatalmi célkitűzések szolgálatába.
A futball esélyteremtésben és társadalmi felzárkóztatásban betöltött szerepe
Az Európai Unión belül Magyarországon növekedtek leginkább az egyenlőtlenségek az elmúlt évtizedben, társadalmi mobilitás terén szinte sereghajtók vagyunk. Magyarországon egy szegény családnak több mint 200 évig tart kiemelkedni a szegénységből és középosztálybelivé válni[1]. A labdarúgás esélyteremtő és integráló funkciói révén fontos szerepet tölthet be a hátrányos helyzetű csoportok társadalmi felzárkóztatásának elősegítésében és az esélyegyenlőség előmozdításában.
A futball egyúttal egy olyan szocializációs közeg, amely elősegíti a társadalmi együttéléshez szükséges alapvető értékek és normák elsajátítását, illetve a kapcsolati tőke gyarapítását is. Egy modern és jól működő Magyarországon a foci kiemelt szerepet kell, hogy kapjon a társadalmi mobilitás erősítésében, illetve hátrányos helyzetű fiatalok esélyteremtésében.
Olyan hátrányos helyzetű társadalmi csoportok számára, mint a magyarországi cigányság, a sport a kitörés és esélyteremtés egyik eszköze lehet. Noha az elmúlt évtizedben a sport területén is felerősödtek a társadalmi kirekesztés mechanizmusai, a futball a mai napig az egyik leghozzáférhetőbb és legnépszerűbb formája a sportolásnak. A magyarországi cigányság hatékonyabb társadalmi felzárkóztatásához szükség van a társadalom által elismert roma sportemberekre, akik példát mutathatnak a roma fiataloknak.
A jelenlegi sportpolitika nem támogatja megfelelően a sporton keresztüli társadalmi befogadást erősítő kezdeményezéseket, jelenleg nincs olyan számottevő kormányzati kezdeményezés, amely segítséget nyújtana a hátrányos helyzetű fiatal sportolók tehetségének kibontakoztatásához. A hátrányos helyzetű fiatalok tehetséggondozása és mentorálása, hozzájárulhat a labdarúgás bázisának szélesítéséhez, egyúttal fontos szerepet tölthet be a fiatalok szocializációjában. Szükség van a sport társadalmi bevonásban játszott szerepének erősítésére, célzott felzárkóztatási programok kialakítására a sportban érdekelt felek közreműködésével.
A futballsikerek alapja az innováció
Magyarország futballpiaca kicsi. Nem képes annyi tehetséget kinevelni, hogy volumenben felvegye a versenyt a legnagyobb országokkal: ha ugyanazt és ugyanúgy csináljuk, mint azok, akik jelenleg előttünk járnak, és hatékonyabban nevelnek tehetségeket, a lemaradásunk mértéke legjobb esetben is csupán konzerválódik, de még nagyobb az esélye, hogy tartós és jelentős beruházással is csupán annyit érünk el, hogy a leszakadásunk üteme mérséklődik.
A felzárkózáshoz egyetlen út vezet: az innováció.
Az állam szerepe abban áll, hogy befektetéseivel ezt a teremtő innovációt ösztönözze. Ennek érdekében sportági tudásközpontok létrehozására van szükség. Olyan műhelyekre, amelyek nem pusztán lemásolják azt, amit nyugaton láttak, hanem a megszerzett tudást új, hatékonyabb szervezeti keretben használják fel, a helyi viszonyokra, a magyar játékosok tulajdonságaira kalibrálják.
Az állam feladata a piramis tetején tehetséggyárak létrehozása: a legmagasabb minőséget, a legversenyképesebb tudást nyújtó műhelyeket kell premizálni, ösztönözni a versenyt a nevelőklubok között, motiválni, hogy minél több fiatal, tehetséges magyar fiatal kerüljön be a lehető leghamarabb a profi, felnőtt futball vérkeringésébe.
A futballpiramis alsóbb szintjein az állam legfontosabb célja, hogy azonosulható, emberközeli futballt építsen. A helyi, városi, járási központok klubjai ne oligarchák és politikaközeli nagyvállalkozók játékszerei legyenek, hanem olyan közösségi aktorok, amelyben az emberek azonosulási pontot találnak.
A futball ezen a szinten ugyanis nem üzlet, hanem közösségformáló erő, játék, kikapcsolódás. Adjuk vissza az embereknek a futballt, oligarchák sportja helyett váljon a helyi közösségek sajátjává!
A jó futball: közösségformáló erő
A grundtól a B középig, a falutól a fővárosig, határon belül és kívül egyaránt, a foci képes a közösséghez való tartozás élményét erősíteni egy rohamos ütemben digitalizálódó és járványok által sújtott világban. A falusi kisközösségek életében a szombati futballmeccs testesíti meg az összetartozás élményét, amíg a magyar nemzeti tizenegy sikere képes egy társadalmi-politikai ellentétekkel szabdalt országot is egyesíteni. A futball helyi és nemzeti szinten is példaképeket adhat a magyar embereknek. Gulácsi Péter vagy Szoboszlai Dominik nemzetközi sikereire méltán lehet büszke minden magyar.
A futballnak komoly szerepe van a pozitív nemzetkép erősítésében is. Noha az etnikai, kirekesztő nacionalizmus sokszor sajátítja ki a magyar válogatott nemzetközi sikereit, azonban a labdarúgás természeténél fogva befogadó és integráló, legalapvetőbb értékei az esélyegyenlőség és a sokszínűség. A futball népszerűsége és láthatósága miatt hozzájárulhat a hátrányos megkülönböztetés és rasszizmus elleni küzdelemhez, és pozitív társadalmi üzenetek széles közönség által elérhető csatornája lehet. Emellett, a válogatott sikerei összehozhatják Magyarországon és határon túl élő magyarokat, erősíthetik nemzeti összetartozásunk érzését.
Az Aranycsapat nevéhez fűződik az évszázad mérkőzése (1953. november 25.), az angol válogatott ellen a Wembley-ben aratott 6:3-as, világraszóló siker. Puskás Ferenc, Kocsis Sándor, Kubala László és Albert Flórián neve világszerte ismerős a futballszerető közönség számára, a “Duna-menti futballiskola” pedig több évtizeden keresztül komoly hatást gyakorolt a nemzetközi labdarúgás fejlődésére.
A magyar futball tradíciója közös kulturális értékünk és nemzeti kincsünk, ami hozzájárulhat egy büszke és pozitív nemzetkép kialakításához. Hisszük, hogy a futball a nemzeti kultúra része, ezért nem sajátítható ki egyetlen politikai párt által sem és nem állítható önző hatalmi célkitűzések szolgálatába.
A futball és az egészség kapcsolata
A magyar emberek egészségügyi helyzete aggasztó, a legtöbb hazai és nemzetközi felmérés lesújtó képet mutat a lakosság fizikai és mentális állapotáról. Az Eurostat 2017-es felmérése szerint csak a lakosság 50%-a sportol hetente, amely messze elmarad a 72%-os európai átlagtól. Az egyáltalán nem sportoló magyarok aránya a kor emelkedésével növekszik: amíg a 25 év alattiak több, mint 70%-a sportol hetente, addig a 75 év felettieknek már csak alig több, mint 30%-a. Hazánkban minden második ember túlsúlyos vagy elhízott, így az EU harmadik legelhízottabb nemzete vagyunk. A magas vérnyomás, a szív- és érrendszeri betegségek mellett a cukorbetegség is rendkívül elterjedt népbetegség. A sportban és testmozgásban való alacsony részvétel szoros kapcsolatban áll az alacsonyabb jövedelmű társadalmi rétegek korlátozott sportolási lehetőségeivel, így az olcsón hozzáférhető sportinfrastruktúra és testmozgást ösztönző, célzott programok hiányával.
A rendszeres testmozgás az egészséges élet alapja. Az szabadidősportban való rendszeres részvétel hozzájárul a lakosság egészségének megőrzéséhez és a produktivitás növeléséhez. Magyarországon az amatőr futball az egyik legnépszerűbb szabadidős sport, több százezer ember játszik heti rendszerességgel barátságos mérkőzéseket vagy vesz részt alacsonyabb osztályú labdarúgó mérkőzésen. Az állam feladata olyan szabadidős sportrendezvényeket és infrastrukturális fejlesztéseket támogatni, amelyek mindenki számára elérhető módon biztosítják a szabadidő egészséges eltöltésének legcélszerűbb módját, a sportolást, így az amatőr labdarúgást is. Meglátásunk szerint az állami sportfinanszírozás kiemelt részét kell, hogy képezzék a szabadidősport és az egészségvédő testmozgás népszerűsítését célzó, széles körben elérhető programok. Célunk, hogy a közpénzből megvalósuló sportberuházások, elsősorban a helyi lakosság számára nyújtsanak megfizethető áron elérhető sportolási lehetőséget.
Egy jól működő Magyarországon a sport, így a labdarúgás is valamennyi magyar embert szolgálja és javítja életminőségüket a mindennapokban, függetlenül attól, hogy hova született, így is hozzájárulva a kis és nagy közösség, így a helyi, vagy a teljes társadalom egységéhez, boldogságához. A sport speciális oktató, nevelő, integráló funkcióit használva újraépíthető a Fidesz által szétvert, ellenségeskedővé tett magyar társadalom.
Hogyan költsünk futballra, és miért ne úgy, mint a Fidesz?
A fentiekből egyértelműen látszik, hogy éles határvonalat kell húznunk: sem a Fidesz futballpolitikájához, sem a 2010-et megelőző kormányok finanszírozási gyakorlatához nem térhetünk vissza. Egyrészt azért, mert a baloldali, illetve liberális-centrista társadalmi magyarok is érzékenyek a sport, mint kulturális termék kínálatára, ráadásul ez a gyakorlat eredményezte azt, hogy a magyar sport- és futballközeg jelentős hányada a Fidesz holdudvarának részeként tekint önmagára.
De fontos hangsúlyozni: Momentum éles, egyértelmű és radikális határvonalat húz saját elképzelései és a NER futballpolitikája közé is. Ennek a határvonalnak szimbolikus része a TAO-támogatások rendszere, amelyet a Momentum teljesen átalakítana, és más típusú, markánsan eltérő logikájú finanszírozási metódussal helyettesítene.
A TAO-támogatásokkal alapvetően két probléma van:
Szimbolizálja Orbán Viktor rendszerének teljes futballpolitikáját. A fogalom összenőtt az intézményesített lopással, a túlárazott szerződésekkel, az átláthatatlan gazdálkodással. A kormány éveken keresztül érvelt azzal, hogy a TAO-támogatások valójában nem közpénzt takarnak, ennek megfelelően a választók sokáig egyáltalán nem láthattak bele abba, hogyan, milyen célok mentén, pontosan milyen tételekre fordítják a klubok a támogatásból befolyó pénzeket. Ez komoly hitelességi deficitet eredményezett az eszközzel szemben, amelyet még részben is csak alig tudott enyhíteni az elmúlt években az MLSZ. Ha újra akarjuk definiálni a sport társadalmi szerepét, a sportfinanszírozás társadalmi megítélését, akkor a TAO-korszakot fogalmilag is szükséges lezárni, ilyen módon is egyértelművé téve a cezúrát.
A TAO-rendszer magában hordoz egy alapvető korrupciós csapdát: alapvetően a magánszektorból származó pénzek kerülnek becsatornázásra egy olyan rendszerbe, ahol azok felhasználásáról – jelentős részben – politikai szereplők döntenek (hiszen alig tudunk olyan futballklubot említeni, ahol ne lenne aktív politikai szereplő döntéshozói szerepben). A világ bizonyos szerencsésebb részein ez a korrupció definíciója, nálunk ellenben a teljes rendszer úgy van felépítve, hogy a TAO-t felajánló vállalkozást semmi nem ösztönzi arra, hogy a pénzt oda adja, ahol az a legnagyobb hatékonysággal hasznosul. Éppen ellenkezőleg: a TAO-n keresztül lényegében feltűnés nélkül (hiszen a transzparencia legalapvetőbb feltételei sem teljesülnek) lehet politikai kapcsolatokat, szívességeket vásárolni, vagy éppen támogatást nyújtani.
A Momentum labdarúgáspolitikai programja
1. Hatékonyabb támogatási rendszerre cseréljük a TAO-t
az azt leghatékonyabban felhasználni képes kluboknál;
az állam számára kiemelt fontosságú célok megvalósításának érdekében
kerüljön felhasználására. Ezek egy jól működő finanszírozási rendszer nulladik kilométerkövei.
2. Létrehozzuk a Futballfejlesztési Alapot
Az elosztás szempontrendszere kettős alapra épülne: egyrészt területi- és népességalapú allokációs módszertannal biztosítanánk, hogy az ország minden részében, járási központokban, megyeszékhelyeken, valós kereslettel rendelkező régiós központokban legyen biztosítva a színvonalas képzés lehetősége; másrészt az MLSZ produktivitási indexének (https://ada1bank.mlsz.hu/productivity/) alkalmazásával építenénk be teljesítményalapú ösztönzőt a forráselosztási rendszerbe. Ezt kiegészítve jelennének meg a rendszerben az egyéb közcélok, mint pl. a társadalmi mobilitás elősegítése, a szabadidősport támogatása, a szervezeti-technológiai-szakmai innováció jutalmazása. A kulcsszó: igazságosság, ellenőrizhetőség, átláthatóság, hatékonyság. Soha többet Felcsútot!
3. Átláthatóvá tesszük a sporttámogatást
Az EKR-be feltölött számlák kezelése, feldolgozása és ellenőrzése az MLSZ feladata kell legyen. Ennek érdekében külön részleget fogunk felállítani, amelynek kizárólagos feladata az lesz, hogy a közpénz formájában a klubokhoz jutó összegek szabályos, és tartalmilag is hatékony költését monitorozza. Fontos hangsúlyozni: nem csupán szabályossági auditra kell gondolni, a sportági szakszövetségnek kifejezetten felelőssége lesz biztosítani azt, hogy a klubok és egyesületek felelős, jó gazda módjára bánjanak a rájuk bízott közpénzzel. Ez a típusú, tartalmi fókuszú, emelt intenzitású szövetségi ellenőrzés természetesen nagyobb működési költségeket indukál; ennek érdekében éves szinten az Alap összegének 1%-át különítjük el az ellenőrzési osztály fenntartására.
4. Kizárjuk a politikusokat a magyar sportklubokból
Oké, ez eddig érthető. De mihez kezdünk azzal, ami már felépült?
Mi legyen Felcsúttal, a veszteséges stadionokkal, az állami fenntartás nélkül működni képtelen infrastruktúrával?
Az állami finanszírozás gyakorlatilag korlátlansága, átláthatatlansága és átgondolatlansága odavezetett, hogy a miniszterelnök falujának csapata ma Magyarország labdarúgás utánpótlásnevelésének “szívcsakrája”. Pénzügyileg mindenképp, hiszen Orbán Viktor által vizionált küldetését minimális mértékben sem töltötte be, azaz a Felcsúti Akadémia nem ontja magából a piacképes, fiatal labdarúgókat. Az indokolatlanul nagy, sosem kihasznált stadion egyetlen igazán jól működő funkciója a “VIP-szektor”, ahol egy-egy mérkőzésen leosztják egymás között a közbeszerzési projekteket. Nemcsak Felcsúton, és nemcsak a labdarúgásban, hanem az ország számos pontján épültek ki piaci alapon nem fenntartható sportlétesítmények, amiknek az üzemeltetsére így is az államra, önkormányzatokra marad.
Alapvetés, hogy mindezt csak társadalmi konszenzus alapján, a helyi közösségek bevonásával és a végletekig transzparens módon végezheti egy leendő momentumos kormányzat. A fenntartási költségek átvállalásakor a fő szempont az kell legyen, milyen közcélra alkalmas a fenntartandó létesítmény: használhatja-e azt a közösség, ha igen mire; akad-e a sporton/futballon kívül alternatív hasznosítási lehetőség; mekkora a létesítmény vonzáskörzete; milyen konkrét hasznot hajt a helyi közösségnek. Ez alapján kell súlyozni azon létesítmények között, amelyek pályáznak az állami fenntartásra. Hasonló alapvetés kell legyen az is, hogy amely létesítmények esetében az állam fenntartási feladatokat vállal, ott a tulajdoni viszonyokat is ennek megfelelően kell rendezni. A lehetőségek mentén törekedni kell arra, hogy az állam a presztízs- és luxusberuházásokat leállítása.
Ahol van rá esély, be kell vonni magántőkét is a létesítmények fenntartásának finanszírozásába. A társadalmi igazságosság mentén kell döntéseket hozni abban, vajon hol, mekkora szerepet kell, tud, akar vállalni az állam a sportinfrastruktúra fenntartásában: nem fordulhat elő, hogy egy-egy kisebb település prominens politikusai okán milliárdos forrásokat kap, míg máshol egy hasonló méretű faluban semmit nem áldoz a kormány sportcélokra. Ahhoz, hogy a magyar futball újra versenyképes legyen nemzetközi szinten, alapjaiban kell megváltoztatni nem csak a finanszírozási logikáját, de az állam és a szakma viszonyában uralkodó általános szemléletet is.
Ennek négy alapra kell épülnie:
Átláthatóság
egyetlen fillér sem tűnhet el a rendszerben az adófizetők szeme elől
Hatékonyság
az államnak azok számára kell forrásokat biztosítani, akik a befektetést legnagyobb eséllyel fordítják szakmailag/üzletileg termőre
Teljesítményelvűség
az állam által biztosított források elosztásának legfontosabb szempontja a teljesítmény – aki jobban dolgozik, aki jobban sáfárkodik a közpénzzel, többet kaphat belőle
Fairplay
nem a politikai kapcsolatok, nem önös politikusi érdekek döntenek arról, hova, mennyi pénz megy
Ahhoz, hogy a magyar futball újra jó hírét vigye hazánknak a nagyvilágban, világosan ki kell mondanunk:
lopás helyett focit, soha több Felcsútot!
Copyright © 2023
Momentum Mozgalom
Minden jog fenntartva