Időről időre felmerül, hogy szüntessük meg az augusztus 20-i tűzijáték hagyományát. A változatos érvek közül kiemelkedik a spórolás. A koronavírus következtében kialakult gazdasági válság idején a kormány minden idők legnagyobb tűzijátékára készül, miközben fojtogatja az önkormányzatokat. A Momentum fővárosi politikusai, Kerpel-Fronius Gábor és Soproni Tamás is helyesen szóvá tették mindezt. Ugyanakkor lehetne a tűzijáték helyett a Fidesz oligarcháin is spórolni. Szarvas Koppány Bendegúz véleménycikke következik.
A kettőt nem szabad vagy-vagy kérdéssé tennünk: a Lánchíd felújítása és az ünnepi tűzijáték egyaránt fontos Budapestnek és az egész országnak. Az egyik egyszerre történelmi műemlék és fontos közlekedési útvonal, a másik egy évtizedes hagyomány, egyike azon kevés ünnepünknek, ami valami pozitív kimenetelű dolognak állít emléket és politikai szekértáborokon átnyúlva egyesíthet minket.
Egy felelős és kompetens politikai vezetés mindkettőre biztosít forrást, kivéve legfeljebb csődközeli helyzet esetén, de tudtommal attól messze vagyunk. Amikor egyes jószándékú, de meggondolatlan kommentelők a kettőt úgy állítják be, mint ami kölcsönösen kizárja egymást, súlyos érvelési hibát követnek el. Tulajdonképpen akaratlanul a Fidesz narratívájának adnak táptalajt, ami szerint a járvány miatt egy csomó pénzt el kellett venni mindenhonnan, főleg az önkormányzatoktól, főleg az ellenzéki vezetésűektől. Miközben bőven lett volna pénz, csak épp nem oda ment, ahol tényleg számított volna.
Pont ezért nem szabad lemondani a tűzijátékról addig, amíg az elvont pénzekből valójában fideszes oligarchákat tart fenn a rezsim. Van ellenben néhány dolog , amiről szívesen lemondok.
Lemondok Kocsis Máté kézilabdaszövetségének 1,3 milliárdos támogatásáról „2020. évi szakmai programjának és a hosszú távú sportágfejlesztési stratégiájára” például annak érdekében, hogy Józsefvárostól viszont ne vonja el a kormány a felújításokra és fejlesztésre már egyszer odaítélt 1,1 milliárd forintot.
Lemondok a további sportcélokra elkülönített 9 milliárdról a szegénység felszámolásának javára. Nem elég? Rádobhatjuk még a TEK-nek juttatott 3,5 milliárdot!
Lemondok magánkézben lévő üdülőhelyek állami pénzből való felújításáról, ha az 21 és félmilliárdos megrendelést jelent Mészáros Lőrincnek. Folytatható lenne a lista, de szerintem elég ennyi példa.
Összegezve, amiről lemondok az Orbán Viktor, a Fidesz és az egész NER egy normálisabb politikai elit, egy tisztább közélet és egy európai Magyarország javára.
Nem akartam itt egy koherens NER-bűnlajstromot összeírni, még csak az sem volt a szándékom, hogy az összes, járványhelyzet alatt elkövetett mutyit összeírjam, de azt fontosnak tartom, hogy az ellenzéki, és úgy általában a gondolkodó magyarok ne veszítsenek fókuszt, és ne engedjék, hogy a Fidesz elfogadottá tegye a saját korrupt pazarlását, szükségszerűségnek beállítva az ország szétrohasztását. Kicsit olyan ez, mint amikor hálás köszönettel és egyéb üres gesztussal akarják kifizetni az ápolókat, mert hősnek kikiáltani őket sokkal olcsóbb, mint a méltó megélhetéshez szükséges fizetést biztosítani. Ugyanezzel az önfeláldozásra ösztönző érzelmi nyomással próbálnak most elfogadtatni egy milliárdos elvonást Budapesttől.
Ne hagyjuk magunkat hülyére venni, ne csináljunk magunkból fölösleges áldozatot, pláne akkor ne, amikor egyébként bőven lenne forrás a legtöbb fontos dologra, csak a kormány inkább a saját csókosaira pazarolja. Ne fogadjuk el a tapsot se az egészségügyi dolgozók fizetésemelése helyett, pláne ne a Lánchíd felújítása helyett, de az augusztus 20-i ünnep helyett se!
Az megint más kérdés, hogy például az állatok védelme érdekében átnyergeljünk-e a lézershow-ra, vagy, hogy amúgy mennyit költsünk évente az ünnepélyre a költségvetésből. Ezekről érdemes lehet vitát folytatni, de az nem ennek a cikknek a tárgya.
Szarvas Koppány Bendegúz
