Sokan mondják, hogy 28 évvel a rendszerváltás után már fölösleges az előző rendszer állambiztonsági irataival foglalkozni, még fölöslegesebb pedig a lusztrációval. Ugyanakkor milliónyi jele van annak, hogy ha nem tesz a magyar politikai elit pontot ennek az ügynek a végére, akkor még évtizedekig magunk előtt fogjuk görgetni a Kádár-rendszer bűneit, így pedig az esélyét sem teremtjük meg egy élhető, tiszta közéletnek.
Legutóbb Szita Károly, kaposvári fideszes polgármester ügynökmúltja borzolta fel ismét a kedélyeket, ám fény derült ennél sokkal veszélyesebb ügyekre is. Lehel László tavaly áprilisi lelepleződése ugyanis rávilágított arra, hogy mi az igazi veszélye a „köztünk élő ügynökmúltnak”:
tele vagyunk zsarolható közéleti szereplőkkel.
És ezeket a volt besúgókat nem csak a mindenkori hazai hatalom tudja „kézben tartani”, hanem külföldi kormányok is. Az Ökumenikus Segélyszervezet vezetője utáni nyomozás ugyanis azért kezdődött el, mert úgy tűnik, az észak-koreai kormánynak 2013-ban is aktívan jelentett.
Mi az a lusztráció?
A szó eredeti értelmében bűntől, bűnösségtől, tisztátalanságtól való megtisztulást jelent. A posztszovjet térségben azt a politikai folyamatot, ahogyan a rendszerváltás utáni politikai vezetés „megtisztul” az egykori állampárt működtetőitől.
A Momentum egy olyan Magyarországért küzd, ahol senki sem zsarolható a múltjával, ugyanakkor azok, akiket egyszer valamiért (pl. zsarolással) beszervezett valamelyik állambiztonsági szerv, ám mégsem ártottak soha senkinek a jelentéseikkel, feloldozást nyernek.
Ehhez pedig az első lépés az aktanyilvánosság!
A teljes aktanyilvánossághoz három fajta történelmi dokumentumot kell kutathatóvá tenni. Magától értetődő, hogy a három elemből az egyik a dossziék, ám legalább ilyen fontos a másik két halmaz is: a mágnesszalagok és az ún. naplók. Előbbiek nagy valószínűséggel a dokumentumok másolatait tartalmazzák, és ha minden igaz, már megtörtént a digitalizációjuk (tehát ezeken meg lehetne találni azokat az iratokat is, amik a rendszerváltáskor, vagy azóta megsemmisültek, eltűntek). Utóbbiak pedig talán még fontosabbak, ugyanis ezekben számozva szerepel a dokumentumok sorsa, azaz innen nem lehetett úgy semmit sem eltüntetni, hogy annak ne legyen nyoma (és ne lehessen arra következtetni, mi hiányzik belőle).
Ezeket mind kutathatóvá kell tenni az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁBTL), ahol szakemberek tudnák kiszűrni azokat az anyagokat, amik a lusztációhoz szükségesek.
A Momentum az aktanyilvánosság fenti logikájára építi lusztrációs programját.
A javaslat szerint minden, 1972. február 14. előtt született politikai pozícióra pályázó személynek (a dátumot az indokolja, hogy 1990. február 14-én szervezte át a Németh-kormány az állambiztonsági apparátust – aki ekkor nem volt nagykorú, arra már nem vonatkozik a szabály) kötelező nyilatkoznia arról, hogy együttműködött-e az előző rendszer állambiztonsági szerveivel (az együttműködésbe minden beletartozik, az is, aki csak átadta a lakását a szolgálatoknak, hogy azt konspirált, vagy titkos lakásnak használják. A nyilatkozatot az Országgyűlés Mentelmi bizottságának kell megküldeni. Ezzel egy időben, az ÁBTL-nek 90 napja lesz arra, hogy a nyilatkozatot benyújtó személy nála meglévő iratanyagát szintén a Mentelmi bizottság részére megküldje, így annak lehetősége van a kettő dokumentum tartalmának összehasonlítására.
Amennyiben a nyilatkozat és a rendelkezésre álló dokumentumok ellent mondanak egymásnak (magyarul, az illető letagadta, hogy együttműködött annak idején a szolgálatokkal), akkor a jelölt elveszti a jogát arra, hogy betöltse az adott pozíciót, a bizottságnak pedig kötelessége feljelentést tenni a hamis adatokat megadó személlyel szemben. Amennyiben a nyilatkozó bevallotta az együttműködés tényét, a Mentelmi bizottságnak lehetősége lesz felmentést adni a lusztráció hatálya alól, amennyiben az illetőről megállapítható, hogy nem ártott a társadalomnak egykori tevékenységével (vagy pl. azért, mert bizonyíthatóan zsarolás miatt működött együtt a szolgálatokkal).
Mindkét esetben kötelező az aktákat online elérhető formában nyilvánosságra hozni.
Természetesen, a Momentum nem szeretné a választók alapvető demokratikus jogát csorbítani azzal, hogy közvetlenül választható személyek választhatóságát korlátozza. Éppen ezért, a parlamenti képviselők és polgármesterek esetén csak az iratok nyilvánosságára hozásának kötelezettsége él, őket eltiltani a jelöléstől nem kívánjuk (ugyanakkor fontosnak tartjuk: a választók tudjanak arról, ha egy volt besúgó indul a választásokon). A fenti (teljes körű) tiltások az Országgyűlés által választott tisztségviselőkre vonatkoznak (pl. miniszterelnökre, miniszterekre, köztársasági elnökre, jegybank elnökre, alkotmánybírókra, a média tanács elnökére, stb.)
A Momentum az egyetlen ellenzéki párt, amely érdemben tudott tenni az ügynökmúlttal való szembenézésért: kikértük
és nyilvánosságra hoztuk a 2002-ben tíz évre titkosított Medgyessy-bizottság jegyzőkönyveit.
Elérhetővé tettük az 500 oldalt mindenki számára a https://ugynokaktak.hu oldalon. Az a tény, hogy ezt rajtunk kívül senki sem tette meg, a napnál világosabban mutatja: a rendszerváltó elit nem akar foglalkozni a kérdéssel, a szőnyeg alá akarja söpörni a múlt szemetét.
Ezért van szükség generációváltásra a politikában. Ezért van szükség a Momentumra a parlamentben!
