Február 24-én, Ukrajna megtámadásának egyéves évfordulóján az Európához Tartozunk Egyesület és a Momentum Mozgalom megemlékezést tartott a budapesti orosz nagykövetség előtt, amelyhez több aznapi rendezvény résztvevői is csatlakoztak: magyarok és ukránok, civilek és politikusok egyaránt.
Az események sorát délután a magyarországi ukrán szervezetek nyitották meg a Városháza téren, ahol Budapest főpolgármestere, Karácsony Gergely is beszédet mondott. Ezt követően indult el a Szolidaritás Menete – több momentumos politikus részvételével – az orosz nagykövetséghez.
Itt felszólalt Hartányi Jaroszlava, a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület és a Fővárosi Ukrán Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, Olja Szemenyko, egy Csernyihivből menekült ukrán édesanya, Cseh Katalin, a Momentum európai parlamenti képviselője, Iványi Gábor lelkész és Gelencsér Ferenc, a Momentum elnök-frakcióvezetője. A házigazda Tompos Márton, a Momentum országgyűlési képviselője volt. A rendezvény végén a résztvevők elénekelték az ukrán és a magyar himnuszt, majd mécseseket, virágokat helyeztek el az esemény alkalmából felállított emlékfal előtt.
Olja Szemenyko arról beszélt, édesanyaként hogyan élte meg a háború kiörését. Február 24-én két gyermekével tartózodott otthon, a férje Kijevben volt. Amikor füstöt látott szállni, és rádöbbent, hogy tényleg elkezdődött a háború, csomagolt, és gyermekeivel édesanyjához indult. Útközben az utcán lövéseket hallottak, de nem tudták, hogy támadók vagy védekezők lőnek. A városban a polgármester két iskolát is megnyitott a rászorulóknak, ahová a későbbiekben Olja és a nagyobbik fia is rendszeresen jártak oda segíteni. Mindketten ott voltak, amikor az iskola bombatalálatot kapott, amit csak nagy szerencsével éltek túl.
Cseh Katalin megköszönte a résztvevőknek, hogy nem az agresszor, hanem az áldozat oldalán állnak. „Mi büszkék vagyunk arra, hogy nem a nyugati szövetségeseinket tekintjük ellenségnek, hanem a háborús bűnös Vlagyimir Putyint” – tette hozzá. Elmondta: képviselőként kötelességének érezte, hogy elmenjen Kárpátaljára, Lembergbe és Kijevbe, hogy tájékozódjon és segítséget nyújtson. Azt tapasztalta, hogy ami Ukrajnában történik, az köszönőviszonyban sincs azzal, ami Rogán Antal propagandagépezetéből ömlik. Szerinte a háborús bűnösöket nem mentegetni kell, hanem törvényszék elé kell állítani. Kiemelte: nem szabad hagyunk, hogy elszakítsanak minket Európától, és hogy Orbán Viktor aláássa a nyugati szövetségi rendszert, amihez mi önként csatlakoztunk.
Gelencsér Ferenc beszéde előtt meglengette azt a lyukas magyar zászlót, amit Fegyir Sándor küldött az eseményre a frontról. Elmondta: vannak helyzetek, amikor nem lehet hallgatni, sunnyogni és mellébeszélni, és csak a nagyon is egyértelmű morális kiállásoknak és megszólalásoknak van helye. Ezért kell kimondani, hogy a putyini Oroszország indította a háborút. Aki egyelőségjelet tesz a támadó és megtámadott közé, aki az agresszor érdekeit képviseli, az bizony részt vesz a háborúban, mégpedig az agresszor oldalán. Aki ezt teszi kormányfőként, az szégyent hoz a nemzetünkre.
Hozzátette: a kormány elvtelen módon olyan békét szorgalmaz, ami a tömegsír és az országrablás békéje. Mi nem támogatjuk Ukrajna megcsonkítását, megszállását, hanem kiállunk a megtámadottak és az ukrán függetlenség mellett. Ki kell mondanunk: béke csak akkor lesz, ha az utolsó orosz katona is kitakarodik Ukrajna területéről.
Végül arról beszélt, mit kellene tennie egy olyan kormánynak, amely nem Putyin kottájából játszik, hanem a nemzet érdekeit tartja szem előtt:
- minden eddiginél határozottabban ki kell állni Ukrajna sérthetetlensége és szuverenitása mellett,
- azonnal be kell fejezni az orosz propagandát,
- újra kell építeni a bizalmat nyugati szövetségeseinkkel és Ukrajnával,
- be kell zárni a tágra nyitott ajtókat az orosz titkosszolgálatok előtt,
- fel kell függeszteni a Paks2 megállapodást.
