Kormányzóképes-e a FIDESZ-KDNP?

A jelenleg domináns állampárt egymás után háromszor bizonyította, hogy képes országos politikai választást nyerni, majd kormányt alakítani. Az ország működtetéséhez, a gondolkodó és fejlődésre vágyó állampolgárok számára fontos ügyek viteléhez szükséges „kormányzási képessége” azonban hiányzik. Az atomizált ellenzékre, és/vagy a látszólag egységes FIDESZ-KDNP politikájára jellemző jobban a nem-tudásra, teljesítményelv nélküliségre, döntésképtelenségre visszavezethető kiszámíthatatlanság?

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a minap a magyar és az EU történelem legsikeresebb politikai konstrukciójának titulálta a FIDESZ és a KDNP pártszövetségét. Nem csak állampárti, de még – igaz kisebb részben – Orbán-kritikus politikusok, politológusok, közvélemény-kutatók, médiamunkások és egyéb megmondóemberek is osztják azt az általános vélekedést, hogy a FIDESZ-KDNP jelenlegi – parlamenti és parlamenten kívüli – ellenzéke „még a fasorban sincs”, hisz a „kormányzóképességnek” még a minimális látszatát sem mutatja. Széleskörű társadalmi elégedetlenség ide vagy oda, még „összefogva” sem képesek Orbán Viktor és „közösségével” szemben valódi politikai alternatívát felmutatni.

Még ha első olvasásra egy tartalom nélküli szlogennek (aka „buzzword”-nek) is tűnik, különösen a hibrid rezsimnek ellenálló és a már billegő szavazó állampolgárok körében fontos vitát nyitni arról, hogy mit is jelent egy párt(szövetség) „kormányzóképessége”?

A leegyszerűsítő megközelítés az, hogy az a párt(szövetség) kormányzóképes, amelyik el tudja a választókkal hitetni, hogy nyertes választás esetén a lehető legrövidebb időn belül képes határozott célokkal rendelkező, hiteles és elkötelezett emberekből álló kormányt alakítani. Ezzel pedig az ország sorsát (még) jobbra fordítani, vagy legalábbis megvédeni a „gonosz háttérhatalmak” nemzetsors rontó ármánykodásaitól. A választási győzelem receptje különösen 2010 óta világos Magyarországon: országos lefedettség, amely lehetővé teszi a hívek állandó mozgósítását; közérthető, széles társadalmi rétegek által szerethető narratíva; (gazdaság) politikai alapvetéseket tartalmazó program; valamint – ellenzéki pártok esetében – közismert személyiségekből (szakmailag is hiteles „arcokból”) összerakott árnyékkormány. Ha az ezek létrehozásához szükséges munkát egy párt elvégezte, akkor a választópolgárok relatív többsége számára kormányzóképesnek fog látszani, vagy ha úgy tetszik, teljesítette az „ex ante kormányzóképesség” kritériumait.

A valódi kormányzati teljesítményhez azonban ennél sokkal több kell! Visszatekintve a 2010, de különösen a 2015 utáni időszakra, kijelenthető, hogy az Orbán Viktor által vezetett pártszövetség élharcosai a politikai kommunikáció műfaját kétségtelenül magas szinten űző, választási sikerekre képes tömeg manipulátorok. Kormányozni azonban nem tudnak vagy nem is akarnak, vagyis nem kormányzóképesek. Magyarázatul nézzünk utána jobban a „kormányzó képesség” fogalmának és ismert indikátorainak!

A Világbank definíciója szerint a „kormányzás” (governance) az állami hatalom gyakorlásának tradícióiból és intézményeiből áll. Magában foglalja a kormány megválasztásának, felügyeletének és leváltásának folyamatát, a kormány azon képességét, hogy hatékony szakpolitikákat alakítson ki és hajtson végre, valamint azt, hogy a gazdasági és társadalmi interakciókat irányító intézmények tiszteletben tartják a polgárokat és az államot.[1]

A Világgazdasági Fórum (World Econominc Forum, WEF) a „jó kormányzás” (good governance) három fő kritériumát határozza meg: 1.) nyitottság, transzparencia és integritás; 2.) hatékony együttműködés; 3.) teljesítmény orientáció. E meghatározások alapján vagy a Világbank és a WEF téved, vagy be kell látnunk, hogy amit az FIDESZ-KDNP kormányok 2010 óta előadnak, az sok minden, de semmiképpen sem a (jó) kormányzás! Sőt, még Semjén Zsoltot is visszahozva a rénszarvas-reptetési magasságokból a valóság talajára: objektív kritériumok (indikátorok) alapján a 2010 óta regnáló Orbán-kormányok nyújtják az elmúlt 30 év leggyengébb kormányzati teljesítményét Magyarországon.

A Világbank WGI (Worldwide Governance Indicators) mérőszámai több mint 30 – állampolgárok, vállalkozások, szakértők, non-profit szervezetek megkérdezéséből táplálkozó – adatforrás alapján egy ország kormányzási teljesítményét 6 fő dimenzióban 1996 óta számszerűsítik:

• Beleszólás és elszámoltathatóság: az állampolgárok kormányzat-választásban való részvételi lehetőségei, valamint a véleménynyilvánítási-, egyesülési- és médiaszabadság foka (pl. állampolgárok bizalma a választások tisztaságában). [2]
• Politikai stabilitás és az erőszak hiánya: politikai instabilitással, politikailag motivált erőszakkal (terrorizmust is beleértve) kapcsolatos percepciók (pl. etnikai feszültségek). [3]
• Kormányzati hatékonyság: közszolgáltatások minősége, közszolgálat minősége és politikai nyomástól való függetlensége, a szakpolitikák kialakításának és végrehajtásának minősége, valamint a kormányzat ezen szakpolitikák iránti elkötelezettségének hitelessége (pl. bürokrácia szintje). [4]
• Szabályozás-minőség: a kormányzat arra való képessége, hogy a magánszektor fejlődését előmozdító regulációs politikát dolgozzon ki és hajtson végre (pl. versenykorlátozó gyakorlatok gyakorisága). [5]
• Korrupció-kontroll: közhatalom magánérdekek javára történő gyakorlásának mértéke, beleértve a korrupció különböző léptékű formáit, valamint az állam elitek és magánérdekek általi túszul ejtését (pl. kormányzati szintű korrupció érzékelésének mértéke). [6]
• Jogállamiság: annak mértéke, hogy a társadalom tagjai mennyire bíznak a lefektetett társadalmi szabályokban, különösen a szerződések végrehajthatóságában, a tulajdonjogok érvényesülésében, a rendőrségben, bíróságokban, illetve mennyire valószínűsítik a bűncselekmények és erőszakos cselekmények bekövetkezését (pl. törvény előtti egyenlőség). [7]

Az adott ország állampolgárai egy -2.5 és +2.5 közötti skálán osztályozzák az éppen hatalmon lévő kormányzatot (lásd az alábbi ábrát). Az eredmények nem meglepő módon azt mutatják, hogy a korrupció kontroll mára gyakorlatilag megszűnt Magyarországon. Ebben egyébként következetesen „alul teljesítenek” a rendszerváltás utáni kormányok, a grafikonon 2011 óta látható meredek zuhanás azonban szembeszökő.

Forrás: Világbank

Nem szorul különösebb magyarázatra az sem, hogy a jogállamiság és az állampolgárok közügyekben való részvételi lehetőségei tekintetében is a 2006 óta hatalmon lévő kormányok évről évre egyre rosszabbul teljesítenek. Egyedül a politikai stabilitás és – ezzel összefüggésben – a zavargások valódi veszélyének hiánya tekintetében nőtt a kormányzati teljesítmény 2009 és 2017 között, ugyanakkor még mindig alatta marad a 2006 előtt mért szinteknek.

Egy teljesítményelv-, és valós személyi következmények nélküli kormányzat ab ovo gyengén muzsikál a szabályozás-politika és a szakpolitikák terén is. Mégis milyen „rend” van abban az országban, ahol csúszik a nyugdíjak kifizetése, évekig tart egy metróvonal felújítása, vállalkozás-barátságtalan a bürokrácia, nem működik a szemétszállítás, évről-évre romlik a közoktatás, a közegészségügy és más közszolgáltatások színvonala? Ahhoz, hogy működjön az ország, nem „kormányzati képesség” szükséges? Feltételezhető, hogy az akarattal nincs gond, de egy végletekig centralizált és rendkívül kontraszelektált káderállomány által fenntartott hatalmi berendezkedésből csak ez a gyenge kormányzati teljesítmény tud kijönni.

Hasonló tendenciákat mutat a svéd Göteborg Egyetemen működő QOG (Quality of Government) Intézet felmérése is. Az EU-tagországok közel 80 ezer állampolgára körében 2010-ben, 2013-ban és 2017-ben elvégzett vizsgálat a kormányzási minőség 3 fő dimenziójára épít: a közszolgáltatások biztosításának pártatlansága és minősége, valamint a korrupció mértéke. Magyarország a 28 ország rangsorában 2010-ben még a 20., 2013-ban a 21., 2017-ben viszont – Horvátországot, Görögországot, Romániát és Bulgáriát még megelőzve – már csak a 24. helyet foglalta el.

A QOG-módszertan érdekessége, hogy a kormányzóképesség állampolgári percepcióját regionális szinten is vizsgálja (Magyarországon először 2017-ben). Önkormányzati választási évben nem érdektelen látni azt, hogy a Budapest fővárost is magában foglaló Közép-Magyarországi régióban a legalacsonyabb az Orbán-kormányokkal való társadalmi elégedettség. Ez nem közép-kelet-európai sajátosság: Ausztria, Csehország, Szlovákia, Lengyelország és Románia esetében nem a fővárosban élők a legelégedetlenebbek a regnáló kormány tényleges teljesítményével. Némiképp meglepő módon esetünkben a – Szegedet és Hódmezővásárhelyet is magában foglaló – Dél-Alföldi régióban élők relatíve a legkevésbé elégedetlenek a FIDESZ-KDNP kormányzással.

A Momentum mint még parlamenten kívüli ellenzéki, pontosabban „ellenálló”, párt egyik nagy kihívása, hogy a 21. század Magyarországán belátható időn belül képes lesz-e a választók szemében is kormányzóképessé válni? Vezetői például képesek lesznek-e arra, hogy megszerzett hatalmukat, és az azzal „járó” döntési kompetenciákat és pénzügyi erőforrásokat megosszák az önkormányzatokkal, és a szintén a központi államhatalom ellensúlyát képező, visszaállítandó vagy újonnan létrehozandó más intézményekkel? A teljesítményelvűség hogyan fog tudni érvényesülni a kormányzás gyakorlatában? Önképzéssel vagy a megfelelő szakemberek szisztematikus, a kontraszelekciót elkerülő kiválasztásával és bevonzásával teremthető meg a valódi kormányzóképességhez elengedhetetlenül szükséges szellemi tőke? Avagy addig kell ütni a rendszert, amíg a FIDESZ-KDNP mint tömegpárt be nem látja, pl. a közmédia-egyensúly helybillentésével, hogy – Antall József utókorhoz intézett intelmét idézve – ahhoz, hogy Magyarországon újra politikai demokráciáról beszélhessünk, ahhoz az is szükséges, hogy az ellenzéki pártoknak is legyen esélyük, a szavazók szemében magukat kormányzóképesnek (guvernamentálisnak) láttatni? Az e kérdésekre adott válaszokra, a kormányzóképesség kialakulásához, „hipotetikus állapotának” eléréséhez vezető főbb lépések meghatározására kíváncsiak elsősorban az új, az Orbán-rezsimnek ellenálló politikai közösség tagjai és választói. A lehetséges válaszok megadása azonban meghaladja jelen írás kereteit, és szerzőjének aktuális ismereteit.

A szerző közgazdász – közigazgatási szakértő, a Momentum Mozgalom pártoló tagja. Az írás véleménycikk, nem tükrözi a Momentum Mozgalom hivatalos álláspontját. Megírásában felhasználása kerültek a párt belső vitafórumán megfogalmazott álláspontok is.

[1] „Governance consists of the traditions and institutions by which authority in a country is exercised.  This includes the process by which governments are selected, monitored and replaced; the capacity of the government to effectively formulate and implement sound policies; and the respect of citizens and the state for the institutions that govern economic and social interactions among them.”

[2] „Voice and Accountability – Reflects perceptions of the extent to which a country’s citizens are able to participate in selecting their government, as well as freedom of expression, freedom of association, and a free media.”

[3] „Political Stability and Absence of Violence/Terrorism – Political Stability and Absence of Violence/Terrorism measures perceptions of the likelihood of political instability and/or politically-motivated violence, including terrorism.”

[4] „Government Effectiveness – Reflects perceptions of the quality of public services, the quality of the civil service and the degree of its independence from political pressures, the quality of policy formulation and implementation, and the credibility of the government’s commitment to such policies.”

[5] „Regulatory Quality – Reflects perceptions of the ability of the government to formulate and implement sound policies and regulations that permit and promote private sector development.”

[6] „Control of Corruption – Reflects perceptions of the extent to which public power is exercised for private gain, including both petty and grand forms of corruption, as well as „capture” of the state by elites and private interests.”

[7] „Rule of Law – Reflects perceptions of the extent to which agents have confidence in and abide by the rules of society, and in particular the quality of contract enforcement, property rights, the police, and the courts, as well as the likelihood of crime and violence.”

Borítókép: https://www.weforum.org/agenda/2016/02/what-is-governance-and-why-does-it-matter/ alapján saját szerkesztés