A hatályos magyar jogszabályokat, erkölcsi normákat és az ország érdekeit is semmibe veszi a miniszterelnök, amikor az adófizetők pénzéből felhízlalt oligarcha magánrepülőjén utazgat. Az Átlátszónak köszönhetően fény derült arra, hogy Orbán Viktor egy luxus magánrepülővel utazott Bulgáriába a Videoton meccsére.
Orbán Havasi Bertalanon keresztül üzente meg, hogy az utazást Garancsi István finanszírozta, mint ahogyan ez a múltban már többször megtörtént, és ez a jövőben sem fog változni. Havasinak ezt a cinizmust volt bátorsága azzal a kijelentéssel fokozni, hogy mindez a magyar adófizetőknek egy forintjába sem került. Ez természetesen őrületes hazugság, hiszen Garancsi István a korrupt közbeszerzési rendszer egyik legnagyobb nyertese, stabilan dobogós a NER kitartottjainak közpénzért folytatott “versenyén” rögtön Tiborcz István és Mészáros Lőrinc után.
Mindez tulajdonképpen a NER működésének lényegét jelenti: az állami működés és a gazdaság jelentős mértékben összefonódik. Az állami megrendeléseken meggazdagodott haveri kör természetesen nem “csak úgy” kapja a megrendeléseket, azok egy részét valamilyen formában a döntéshozók felé vissza kell csurgatni. Ebben a konkrét esetben a döntéshozó Orbán, a “visszacsorgatás formája” pedig magángép/luxusjacht-használat. Nem ördöngösség, ez az oligarcha-alapú gazdaság motorja. Ez az a feudális rendszer, amit a Fidesz és Orbán kiépített.
Pont ezért nem mehetünk el szó nélkül a történtek mellett, még akkor sem, ha a NER a kérdést “magánügy”-ként próbálja leseperni az asztalról. Egyértelműen látjuk: Garancsi és társai Orbán politikai döntéseinek eredményeként hízott ekkorára közpénzen. Láttuk az elmúlt években, hogy csakis Orbánon múlik, hogy ki nyerhet a közbeszerzéseken. Azt is láttuk, hogy aki összevész a miniszterelnökkel, az az összes közbeszerzést bukja.
Első ránézésre mindez csak politikai felelősséget vethet fel, hiszen mi kivetnivaló van abban, ha a miniszterelnök, a végrehajtó hatalom vezetője egy gazdasági szereplő kontójára utazik szerte a világban? Tulajdonképpen semmi – szólna a cinikus NER-kompatibilis válasz.
Mi viszont nem mennénk el semmiképpen amellett, hogy az Országgyűlésről szóló törvény szerint a képviselő a megbízatásával összefüggésben nem fogadhat el egyhavi tiszteletdíját meghaladó értékű ajándékot vagy más ingyenes juttatást. Kis utánaszámolással láthatjuk is, hogy minden valószínűség szerint felette vagyunk ennek az értékhatárnak.
Ezen felül a képviselőnek, ha már kapott ingyenes juttatást, azt fel kell tüntetnie a vagyonnyilatkozatában. Ennek viszont nem látjuk nyomát Orbán vagyonbevallásában, pedig Havasi szerint rendszeresek ezek az utazások.
A kormánytisztviselők etikai kódexe szerint lekötelező mértékű ajándékot nem fogadhat el a kormánytisztviselő. Világosan kimondja a kódex, hogy “Tartózkodunk minden olyan ajándék elfogadásától, amely esetében vélelmezhető az ajándékozó munkavégzésünkkel kapcsolatos befolyásolási szándéka.” “Hivatalos utazásaink során kizárólag menetrendszerű, vagy bárki más számára hozzáférhető, valamint állami szerv tulajdonában álló, továbbá bérelt vagy saját járműveken utazunk. Olyan, munkahelyünkkel vagy munkánkkal kapcsolatos utazáson, amelynek költségeit nem teljes egészében a magyar állami költségvetés fedezi, csak akkor veszünk részt, ha azon való részvételhez fűződő közérdek – saját magunk és vezetőink alapos megfontolása alapján is – egyértelműen meghaladja a külső befolyás alá kerülés kockázatát.”
De ez még nem minden. Ugyanis a A Btk. 294. § (1) bekezdése szerint az a hivatalos személy, aki a működésével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, a jogtalan előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetve a rá tekintettel harmadik személynek adott vagy ígért jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A juttatott előnyöket nem kell magyaráznunk, a bizonyítékok itt vannak a szemünk előtt. Az is teljesen egyértelmű, hogy a miniszterelnök a hivatalos személyek körébe tartozik. Ahhoz hogy az ügy bíróság előtt is megálljon, azt kellene bizonyítani, hogy az előnyt a hivatali működésére tekintettel kapta Orbán.
És hogy kinek a feladata ezeknek a „rejtett” összefüggéseknek a feltárása és a bizonyítása? Igen, a magyar ügyészségé.
Polt Pétertől persze hiába várjuk, hogy megmozduljon. Az, hogy a miniszterelnök korrupt, megvesztegethető, megvehető, őt nem zavarja. Az ügyészség figyelmébe ajánljuk, hogy 2004-ben az ügyészség Molnár Csaba alezredest amiatt vette elő, hogy elfogadott egy fa ceruzatartót, egy tálca szíriai süteményt, egy fa névjegykártyatartót és egy szakértők által 200 forintos értékűnek becsült bizsu karláncot. 2004-ben a legfőbb ügyészt Polt Péternek hívták. A cselekményt a mostani Btk. is bünteti. Mi változott?
De vissza oda, hogy nyíltan az arcunkba mondják, hogy magángépet tolni a miniszterelnök alá, az nem érinti az adófizetők pénzét. Hogy miért elképesztően cinikus ez a válasz? Azért, mert ami most zajlik az a rendszerszintű korrupció legalizálása és normává emelése Magyarországon. Persze nem először mondják az arcunkba a saját embereik, hogy “amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája”.
A Momentum épp az ilyenekért tartja fontosnak, hogy Magyarország mielőbb csatlakozzon az Európai Ügyészséghez. Mert Garancsi István pénze nem magánpénz. Sőt nem is kizárólag a magyar adófizetők pénze. Garancsi és a többi járadékvadász oligarcha pénze valamennyi uniós adófizető pénze. Ennek a hatalomnak az Uniótól van pénze. Brüsszeltől. Attól a Brüsszeltől, akit Orbán minden rosszért okol. Attól a közösségtől, amelynek választott képviselői kétharmados többséggel mondták ki róla, hogy korrupt rendszert épített ki és ő maga a jogállamiságra leselkedő legnagyobb veszély.
És itt még mindig nem értek véget az összefüggések: Orbánék a korrupció legalizálásával, az átláthatatlan, korrupt forráselosztási rendszer kiépítésével azt kockáztatják, hogy Magyarország százmilliárd forintos nagyságrendben fogja elbukni az uniós támogatásokat. Mégis hogyan utalja át az Unió a támogatásokat, amikor azt látják, hogy a közösségtől származó pénz nem a magyar vállalkozásokhoz és a magyar családokhoz kerül, hanem az oligarchákhoz. És az ő pénzükön nyaralnak meg utazgatnak a kormány emberei.
Amíg a miniszterelnök és oligarchái focimeccsre repkednek és luxusjachtoznak az uniós pénzekből, addig Magyarország szépen lassan elveszíti a felzárkózásra fordítható forrásait. És ez utóbbi egyenes következménye az előbbinek. A magyar kormány képtelen megvédeni Magyarország érdekeit. Ez több, mint rossz kormányzás. Ez tökéletes szakmai és morális alkalmatlanság Magyarország vezetésére.
A Momentum Jogállamiság munkacsoportja
