Egymás erősségeinek elismerése az ellenzékiek között nem gyengeség, hanem a józan ész megnyilvánulása.
Kedden harmadik alkalommal mentek ki tömegek a gyülekezési törvény módosítása ellen tiltakozni. Ennyi alkalom lehetőséget ad néhány következtetés levonására. Alábbi írásom elején felsorolok néhány tényt, majd teszek egy általános megállapítást, végül levonok néhány következtetést. Aki hozzám hasonlóan részt vett mindegyik alkalom nagy részében, a tények felsorolását ki is hagyhatja és ugorhat a megállapításokhoz, de azért érdemes rögzíteni az alábbiakat:
1. alkalom: 2025. március 18-án a Parlament fideszes többsége elfogadja a gyülekezési törvény alapjogellenes, korlátozó módosítását. Momentumos képviselők és Hadházy Ákos független képviselő szovjet himnusz lejátszásával, csókolózó Orbán-Putyin képekkel és füstgyertyákkal zavarja meg az ülést.
A szavazás utánra a Momentum tüntetést szervez a Kossuth térre. A tüntetésen felszólalnak a Momentum képviselői és Hadházy Ákos, összesen kb. egy órában, minden kiválóan hallatszott. Utána az embereket átvezényeljük a Margit hídhoz, amit a tömeg több mint egy órán át lezárva tart, figyelmeztető jelleggel. A képviselők és a tömeg is jelzi, hogy folytatni fogják a tiltakozást, amíg a törvény érvényben van. Minden kedden.
2. alkalom: A március 25-ére bejelentett tüntetést nem a Momentum szervezte. A tüntetés helyszíne a Ferenciek tere volt, a Szabad Sajtó útján már nem lehetett hallani a színpadról semmit. A beszédek 2 órán át tartottak, a végén a tömeg spontán indult hidat foglalni, először az Erzsébet-, majd a Szabadság hidat. A tömeg élére állt a Momentum Mozgalom. A rendőrség végül az éjszakai órákban a Szabadság híd megmaradt elfoglalóit letolta onnan, így vetve véget az aznapi eseménynek.
3. alkalom: Április 1-jén a tüntetés az Erzsébet hídra volt bejelentve. A technika szervezésben és lebonyolításban kivette a részét a Momentum szakértője is, így a hátsó sorokban is hallani lehetett a beszédeket. A beszédek most is két órán át tartottak, egy idő után az emberek elkezdtek látványosan elszállingózni. A momentumosok hangfalat állítottak fel a híd hátulsó részén, hogy zenével és bulihangulattal maradásra bírják azokat, akiket lehet, több-kevesebb sikerrel. Utána a Momentum által többek között színes lufik segítségével koordinált tömeg szétvált és elfoglalt egyszerre három hidat az Erzsébet híd tartása mellett. A rendőrség a kapacitása végére ért, nem tudta kezelni a helyzetet, a csapataikat pánikszerűen mozgatták fel-alá. Egyszer megpróbálták feloszlatni a tömeget a Szabadság hídon, aztán abbahagyták. A tömeg végül feloszlott magától, az ottmaradó keménymagot mintegy pótcselekvésként végigigazoltatták a rendőrök. A szabálysértési eljárásokban a Momentum Mozgalom jogászai segítik a kipécézetteket, akit megtaláltak ilyen eljárással, az írjon a [email protected] címre!
Eddig a tények, s most egy általános megállapítás: sajnos, úgy tűnik, a magyar politikában fertőzi az aktorokat egy téveszme, miszerint ha egy specifikus tevékenységben kiemelkedően jók, akkor automatikusan értenek az összes többihez is. Ez általában nincs így, de az ehhez a téveszméhez való ragaszkodás sok kárt tud okozni az ügyeknek vagy a közösségeknek, amiknek amúgy a segítésén dolgoznak ezek a téveszmés politikai szereplők. A politika sokrétű: szónoklás, háttéralku, tömegmozgatás, eseményszervezés, korrupciófeltárás – és ezeken kívül még rengeteg teendő van és nincs (vagy nagyon kevés) olyan egyén, aki mindegyik téren elég magas szinten kompetens. De ez nem baj. Több mint 200 éve ismert a komparatív előnyök David Ricardo által kidolgozott elmélete, ha több szereplő együtt dolgozik egy ügyön, nem szégyen belátni azt, ha valamelyik aspektusához jobban ért más és rábízzák azt. Az ügy (akár ha a kisebb léptéket, a gyülekezési korlátozás visszavonását nézzük, akár ha a nagyobb léptéket, a NER megbuktatását) sikere akkor érhető el a legbiztosabban, ha az érdekében dolgozó felek elismerik egymás erősségeit és hagyják azokat érvényesülni.
Nincs oka tehát senkinek a másikat piszkálnia, ha mindenki azt csinálja, amiben jó. Viszont csinálni kell. A mostani, utcára menő tömegnek is kell megerősítés, hogy van, aki képviseli őket. Van elég ellenzéki szavazó, akinek az elvontnak tartott alapjogi kérdések is fontosak, sőt, van, akik a bőrükön érzik. A kormányváltáshoz az ő szavazataikra is szükség lesz. S akkor csak a kormányváltásról beszélünk, a rendszerváltás már bőven egy másik tanulmány témája lesz.
