Mindkét fiam középfokú intézménybe jár, így már önállóak, nem szorulnak a segítségemre. Azért mindig a gyerekeim maradnak, így figyelemmel kísérem és próbálom támogatni a tanulásukat és a boldogulásukat az életben. Egy kőbányai szülő története után két gimnazista édesanyjának története következik.
Kisebbik fiam informatikai szakgimnáziumba jár, 9. évfolyamra. Az előző év nyelvi előkészítő volt, ami nem járt sok elfoglaltsággal, erőfeszítéssel. 2019 augusztusra befizettem középfokú nyelvvizsgára, amit könnyedén elvégzett. Az idei tanév már több energiát igényel, mert elkezdődött a szaktárgyak oktatása a közismereti tantárgyak mellett. Így napi 7-8 órájuk van, jelenleg is, digitális formában. Az iskola minden tanára az „MS Teams” rendszerben tartja meg az órákat, rövidített időben. A többi időt a tanulóknak a feladatok megoldásával, felkészüléssel kell tölteniük. Fiam könnyen alkalmazkodott az új rendszerhez, minden technikai problémát önállóan kezel, a feladatokat beadja. Fontosnak tartom, hogy érezze, itt vagyunk a háttérben, számít nekünk, hogyan halad a tanulással. Ezt finoman igyekszem kifejezni, hogy inkább ösztönözze a jó teljesítményre, minthogy beleszólásnak tekintse. Szóval tanulmányai területén nincs okom aggodalomra, úgy látom, hogy a következő szeptembertől, ha minden folytatódik a normál kerékvágásban, akkor fiamnak nem lesz gondja. Egy-két dilemmám akadt csupán a digitális oktatás bevezetése óta, például: rászóljak-e, hogy ne a telefonról, az ágyból jelentkezzen be az első órára. Végül úgy döntöttem, hogy hagyom, döntsön ő, úgyis meg kell oldania, ha hirtelen a számítógép elé kell kerülni. Ez már elő is fordult, amikor kiderült, hogy dolgozatot írnak. Az ágyból az asztalhoz költözést gyorsan megoldotta, de valószínűleg tanult az esetből.
Pszichikai egészségéért aggódom kicsit, hiszen egy kamasznak szüksége van a társas kapcsolatokra, visszajelzésekre, barátságokat kötni, ápolni. Igyekszünk vele beszélgetni minél többet, amennyire kamasz fiúkkal lehet. Enneksorán már kiderült, hogy hiányolja a közösséget. Legutóbb már azt is kijelentette, hogy jobb lenne iskolába járni; itthon alig történik valami. Egyéb pozitív meglepetésekkel is szolgált, tulajdonképpen megnyugtatott, hogy nincs miért aggódnom, feltalálja magát. A karantén óta elkezdett zenélni, pedig erre nem is mutatott korábban érdeklődést. Ezen kívül megkért, hogy engedjem meg, rendelhessen könyveket, pedig olvasás tekintetében ellustult az utóbbi két évben. Reménykedem, hogy ezek a példák azt jelentik, jól átvészeli a továbbiakban is várható karantént.
Nagyobbik fiam gimnáziumba jár, 12. évfolyamra. Az elmúlt év végén, nyelvi előkészítős osztály lévén, előrehozott angol érettségit javasoltak, amit nagyon jó eredménnyel teljesített. Ezen kívül, informatikára szakosodott osztályként előrehozott informatika érettségit is javasoltak, amit szintén elég jó eredménnyel teljesített. 2019. augusztusra őt is befizettem angol középfokú nyelvvizsgára, mivel akkor úgy tudtuk, a nyelvvizsga előfeltétele a felsőoktatási felvételinek. Ezt is jó eredménnyel teljesítette. Később kiderült, nem lesz kötelező, de legalább ezzel már szerzett pluszpontot. Jelenleg a digitális oktatás során iskolája csak beadandó feladatokat kér, tanítást már nem végeznek. Talán az is az oka, hogy – a tavaszi szünetet levonva – csupán 2-3 hét maradt az osztály gimnáziumi éveiből. Fejtörést okoz számunkra és folyamatos téma a családunkban az érettségivel kapcsolatos bizonytalanság. Fiamnak két tárgyból kell felvételiznie, matematikából normál informatikából pedig emelt szinten. Sajnos iskolájában a matematika oktatás nem tudta őt megfogni, így azzal próbálom segíteni a felvételi felkészülésben, hogy még szeptemberben kerestem neki magántanárt és hétről hétre fizetem a magánórákat. Az emelt szintű informatika érettségivel kapcsolatos aggodalmam, hogy ha nem tehet emelt szintű érettségit, akkor a tavaly előrehozott normál szintű érettségijének eredménye nem lesz elég ahhoz, hogy felvegyék. Akkor sem, ha mások sem tehetnek emelt szintű vizsgát. Egy év alatt nagyon sokat készült, megtanult Pythonban programozni, és most kétséges, hogy tudja-e használni. További lehetőség, amiről olvastam, hogy esetleg kizárólag az előző évi és félévi jegyek alapján történik a felvételi eljárás. Ez gyakorlatilag elvenné a felvétel esélyét, mivel a kamaszkor elmúltával, csak tavaly év vége környékén érett meg benne az elhatározás, hogy felvételizni fog és készül a felvételi tantárgyakra. Ezeket az aggodalmamat egyelőre nem osztottam meg vele, hiszen épp elég stressz neki az általános bizonytalanság a vizsgák körül.
Lelki, mentális egészsége elméletileg kevésbé törékeny, hiszen a kamaszkoron túl van. Azonban tartok tőle, hogy előbb-utóbb megviseli, hogy nem találkozhat szerelmével és ez esetleg a tanulmányokra való koncentrálást is visszavetheti. Persze tudják tartani a kapcsolatot az internet segítségével, ahogy látom, sokat csetelnek, de azért ez nem tudja hónapokon át helyettesíteni a személyes találkozást. Ezen a területen úgy próbálom segíteni, hogy próbáljuk demokratikusan felosztani a feladatokat a családban, például tavaszi virágültetés, konyhai rendtartás, egy-egy főzési feladat, stb. Ebből ő és testvére is részesül, így az idejük egy része le van kötve és felelősséget is kapnak, hogy ne érezzék, „mamahotelben laknak, nekik is részük van abban, hogy élhetők és élvezhetők legyenek a mindennapok. Nagyfiam is szolgált már meglepetéssel a karantén ideje alatt: bár nem is volt megbeszélve a feladat, kitakarította az egész lakást, és az autót is lemosta, mire visszaértünk a jelenleg engedélyezett egyéni sportolásból férjemmel.
Mint mindenki az országban, mi is türelmesen, de azért nagyon várjuk a karantén időszak végét. Megértjük, hogy még tovább is elhúzódhat, mint a jelenleg érvényben lévő április 11-ig szóló korlátozás. Ahogy írtam, bizakodó vagyok, hogy gyerekeimet nem viseli meg nagyon az elzártság sem lelkileg, sem tanulmányok szempontjából. Összességében, a jelenlegi legnagyobb kérdőjel az érettségi, ami nagyban befolyásolhatja idősebbik fiam boldogulását. Talán jövő héten kiderül, jogosak-e az aggodalmaim.
Az idei érettségi semmiképp sem lesz szokványos, hiszen az érettségiző diákok már két hete otthonról tanulnak, szemben az ilyenkor megszokott intenzív iskolai ismétlésekkel. A digitális korban ez nem feltétlenül probléma. Ugyanakkor látnunk kell, hogy az érettségi általában is hatalmas teher a diákoknak, életük eddigi legnagyobb megmérettetése. A mostani bizonytalanság ehhez hozzáadódva még nagyobb terhet jelent. Ebben a blogposztban szedtük össze, hogy mit tenne a Momentum, ha mi lennénk kormányon, azaz mit javaslunk a mostani oktatási vezetésnek. Négy témakörben gyűjtöttük össze javaslatainkat. Ugyanennek egy tízperces videós változata a Vlogaritmusban (oktatási vlogunkban).
