A 2024-es budapesti olimpia megrendezése mellett gyakran elhangzó érv az, hogy a mérkőzések közben átélehető érzelmi katarzistól megfosztani a magyar emberek millióit nemzetietlen cselekedet, sőt, néhányan a hazaárulás gondolatával is eljátszottak. Az olimpiapártiak szerint azért kell olimpia Magyarországra, hogy végre mi, magyarok is élőben szurkolhassunk sportolóinknak. Ezt az indokot hallva úgy tűnik, mintha élne egy olyan elképzelés a fejekben, hogy ha Budapest rendezné, akkor a magyar állampolgároknak alanyi jogon járnának jegyek az olimpiára, de legalábbis sokan megengedhetnék maguknak.
Pedig az élőben szurkolás kevesek kiváltsága lenne, a magyarok nagy része, ugyanúgy mint eddig, a tévé előtt állna vigyázzba amikor felcsendül a magyar himnusz.
Kinél lesznek a jegyek az olimpiára?
A jegyek az olimpiára egy előre meghatározott keret alapján oszlanak el a nemzeti olimpiai bizottságok között. PricewaterhouseCoopers által készített megvalósíthatósági tanulmány szerint a Magyar Olimpiai Bizottság körülbelül a felét kapná a jegyeknek, amiket aztán egy viszonteladón keresztül értékesítene. Itt el is érkeztünk az első problémához.
Az, hogy a szervező ország lényegesen több jeggyel gazdálkodhasson mint a többi, csak az egyik értékesítési szempont. A másik az, hogy bevételt kell generálni, ami az alacsony magyar fizetések miatt, elsősorban a fizetőképes külföldiektől várható. A jóérzésen kívül tehát semmi nem motiválja a szervezőket arra, hogy nagy mennyiségben különítsenek el olcsóbb jegyeket a magyar szurkolóknak. Ha viszont mégis megtennék, azzal növelnék az olimpiarendezés veszteségét, amit végül szintén a magyar adófizetők fognak kiegyenlíteni.
A belépők nagyjából fele nálunk lenne, de nem is az számít, hogy milyen jegyeket birtokolnánk. Az alsó árkategóriájú jegyek olyan sportágakra szólnak, melyek bennünket kevésbé érdekelnek, egyszerűen azért, mert nincs nagy hagyománya ezeknek a sportágaknak Magyarországon. A számunkra igazán izgalmas versenyek azok, amelyeken hazai sporolókat láthatunk, illetve melyek egész Európában népszerűek, mint a foci, az úszás, vagy a vizilabda, így ezekre nagyon magas lesz a bejutás díja. A PwC tanulmányban is az szerepel, hogy feltételezésük szerint „a kedvezőbb árú jegyeket hazai nézők, míg a magasabb árkategóriájú jegyeket külföldi szurkolók vásárolják majd meg.”
Árak, üzérkedés és sportburzsoázia
További probléma, hogy a legolcsóbb jegyek az olimpiára is meglehetősen drágák. Az átlagárat 65 amerikai dollárra becsülik, ami 290 forintos árfolyamon számolva 18850 forint. Az izgalmasabb mérkőzések, elődöntők, döntők, nyitó és záróesemények esetében ennek sokszorosával kell számolni. A tavalyi riói olimpia nyitórendezvényére például 460 ezer forintnak megfelelő real volt az A kategóriás belépő.
Mint minden korlátozott számú értékesítésnél, itt is felmerül az üzérkedés kockázata, aminek megakadályozására nincs garancia. A nyerészkedés mögöttes logikája ugyanaz, mint például az Airbnb és a lakásbérlés ára közötti kapcsolat: abban a pillanatban, hogy nemzetközi kereslettel találkozik a helyi kínálat, az árszínvonal felugrik a nemzetközire.
Egyszerűbben: jön a külföldi, van pénze, és az eredeti ár többszöröséért is szívesen venne jegyeket az olimpiára. Neki még így is megéri, hiszen magasabb a vásárlóereje és nem magyarként a jegyvásárlásban is korlátozva van. Ezért aki olcsóbban megvette a jegyet, elgondolkodhat rajta, hogy továbbadja sokkal drágábban, a meccset pedig megnézi otthon a tévében.
De van jó hír is. Néhány honfitársunknak valóban járnak ingyenes jegyek az olimpiára: a legjobb jegyek egy részét oda kell adni a Nemzeti Olimpiai Bizottságnak reprezentációs célra. Ingyenjegyet kapnak még a szponzorok, támogatók, tisztségviselők, politikusok és a családjuk.
Ahogy a nemzetközi sztárokat felvonultató zenei fesztiválok, úgy a nemzetközi sportesemények árai sem a magyar átlagjövedelemhez igazodnak. Ennek nagyon egyszerű oka az, hogy a szervezők célja a profit, nem a jótékonykodás vagy a nemzeti érzés erősítése.
Fontos leszögezni, hogy a szurkolás és az olimpia élményétől senki nem akarja megfosztani a magyarokat. A Momentum arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy jelenleg sokkal sürgetőbb, a hétköznapjainkat, jövőnket nagyban meghatározó ügyekről kellene beszélnünk, politikusainktól több józanságra lenne szükség a stadionépítések mámora helyett
– Pottyondy Edina
