Az új év első napjain az Egyesült Államok légicsapása végzett az iráni iszlamista rezsim egyik fő katonai vezetőjével, Kasszem Szulejmáni tábornokkal. Irán felelőtlen és provokatív külpolitikájába kódolva van a konfliktusok eszkalációja az Egyesült Államokkal és szövetségeseivel, mint ahogy a Közel-Kelet destabilizációja is. Szulejmáni kezéhez több százezer ember vére tapadt, és tevékenysége valós veszélyt jelentett az Egyesült Államok érdekeire, így likvidálása racionális stratégiai döntés volt, bár hatásai még bizonytalanok. A nyugati szövetségi rendszer és az Európai Unió tagjaként Magyarországnak is elemi érdeke és külpolitikai felelőssége közreműködni az olyan lator államok visszaszorításában, mint Irán. Ehelyett az Orbán-kormány az elmúlt években egyre jobban próbál nyitni az ajatollahok felé, több gazdasági és stratégiai együttműködési egyezményt kötött Iránnal. Ezzel Orbánék veszélyeztetik Magyarország helyét a nyugati demokráciák szövetségének körében, és csökkentik érdekérvényesítő képességünket a világpolitikai színpadon.
Az év első hetén Donald Trump amerikai elnök parancsára dróntámadás végzett Irán egyik első emberével, Kasszem Szulejmáni tábornokkal, a Forradalmi Gárda al-Kudsz alakulatának parancsnokával. Szulejmáni nem csak kiemelten fontos katonai vezetőnek számított az iráni rezsimben, hanem jelentős politikai befolyással is bírt. Egyes elemzések szerint a második legfontosabb ember volt az országban, nagyrészt ő határozta meg Irán szerepét a szíriai háborúban is.
Az Amerikai Egyesült Államok azzal indokolta a támadást, hogy Szulejmáni a közel-keleti amerikai diplomaták és csapatok megtámadását tervezte, és más támadásokat is szervezett iraki koalíciós bázisok ellen. Ali Hámenei, Irán legfelsőbb politikai és vallási vezetője „kemény választ” ígért a támadásra, és az iráni állami televízió kommentárja hangsúlyozta, hogy „a térség népe nem fogja tovább tűrni az amerikai jelenlétet.” Azóta az Egyesült Államok, és több nyugati ország figyelmeztette az Irakban tartózkodó állampolgárait, hogy hagyják el az országot, amíg még lehet, valamint az Egyesült Államok háromezer katonát vezényelt a térségbe, miközben Iránban tízezrek tüntettek a támadás ellen.
Az már most biztos, hogy Szulejmáni halála jelentős eszkalációs potenciállal bír az Irán és Egyesült Államok közötti konfliktusban, ami komoly destabilizációt okozhat a régióban és a világpolitikában egyaránt. Hatásai már a világpiacon is érezhetőek. Kína és Oroszország azonnal elítélte az amerikai akciót, és az EU vezető politikusai is a feszültségek csillapítását sürgetik, valamint a NATO is jelezte, hogy szorosan követi a közel-keleti helyzetet. A támadás utóhatásai most még kiszámíthatatlanok, de több lehetséges forgatókönyv is létezik. Az Irán és Egyesült Államok közötti konfliktusnak mindemellett magyar vonatkozásai is lehetnek.
Magyar vonatkozások
Az Orbán-kormány számos lépést tett az elmúlt években, hogy nyisson Irán felé, mind a diplomáciai, mind a gazdasági együttműködés területén. A kormány már 2010-ben is elérendő célként határozta meg a két ország közötti kapcsolatok mélyítését, amikor Ali Ahani helyettes iráni külügyminiszter Budapestre látogatott. Martonyi János volt külügyminiszter akkor arról biztosította az iráni diplomatát, hogy Magyarország támogatja Iránt az atomenergia békés célokra történő beszerzési és felhasználási jogában, és mindent megtesz annak érdekében, hogy felgyorsítsa és erõsítse az Irán és a Nyugat közötti tárgyalási folyamatot.
Kép forrása: Hungarian Free Press
2015-ben Orbán Viktor személyesen látogatott Teheránba egy magas rangú kormányzati delegáció kíséretében. A látogatás során több kétoldalú egyezmény is született a két ország között. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter megállapodást írt alá iráni kollégájával a két ország külügyminisztériumai közötti együttműködésről, valamint egy gazdasági együttműködésről szóló szándéknyilatkozatot is. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a kettős adóztatás felszámolásáról és a beruházások ösztönzéséről írt alá megállapodást iráni partnerével, valamint megállapodtak az örökségvédelemről és az idegenforgalomról a teheráni kormány felelős miniszterével is. Balog Zoltán humánerőforrás-miniszter és iráni társa pedig tudományos és oktatási együttműködésekről egyezett meg, valamint egyetértési nyilatkozatot írtak alá az orvostudományról és az egészségügyről, míg Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter a kommunikációs innovációra vonatkozó megállapodást kötött.
2017-ben Kövér László is tiszteletét tette Teheránban egy egyhetes látogatás alkalmával. Nem sokkal később jelent meg a hír, hogy az Eximbank 85 millió eurós (26,4 milliárd forintos) hitelkeretet biztosít iráni vállalkozóknak, valamint finanszírozza több száz Ikarusz busz Iránba szállítását. Végezetül szintén 2017-ben Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes közreműködésével született egy homályos szándéknyilatkozat az Irán és Magyarország közötti nukleáris együttműködésről, amelynek részeként a két ország közösen építhet kis atomreaktorokat, amelyeket Ázsiában és Afrikában terveztek értékesíteni. Iránnak egyébként Magyarország mellett még a putyini Oroszországgal van hasonló megállapodása.
Orbán válaszút előtt
A kormány túlzottan baráti kapcsolata Iránnal az Egyesült Államok figyelmét is felkeltette, ezért a jelenlegi feszültségek a magyar miniszterelnököt is válaszút elé állíthajták. Vagy véget vet az Irán felé való közeledésnek, vagy a haszon reményében folytatja azt, ami egy ilyen felfokozott helyzetben veszélyeztetheti Magyarország érdekérvényesítő képességét és partneri pozícióját az Egyesült Államokkal.
Irán egy fundamentalista iszlamista autokrácia, amely agressziójával veszélyt jelent az egész közel-keleti régióra. Terrorista szervezeteket támogat, földbe tiporja az emberi jogokat, és nukleáris fegyverkezési szándékai is nyíltak, ezért vissza kell szorítani külpolitikai törekvéseit mindaddig, amíg az ország nem hajlandó követni a nemzetközi közösség szabályait és konstruktív (vagy legalább semleges) része lenni annak.
A Momentum álláspontja, hogy az Orbán-kormány közeledése Irán felé nem szolgálja Magyarország külpolitikai érdekeit, és súlyosan veszélyezteti kapcsolatainkat nyugati szövetségeseinkkel.
Magyarországnak is szerepe van az iráni agresszió megfékezésében. A közel-keleti stabilitás rövid távú anyagi érdekeknek való alárendelése felelőtlen és káros döntés. Újra fel kell építenünk bizalmi tőkénket szövetségeseinkkel, európai és nemzetközi szinten is támogatnunk kell az olyan lator államok ambícióinak visszaszorítását, mint Irán. Magyarország katonai ereje nem számottevő, ezért ezekhez a törekedésekhez gazdasági, politikai és diplomáciai eszközökkel kell hozzájárulnia Magyarországnak. Az Orbán-kormány jól tenné, ha mellőzné a szoros együttműködést Iránnal és más agresszív autokráciákkal, különösen a felfokozott nemzetközi helyzetre tekintettel. Ezt kezdhetné rögtön azzal, hogy felbontja az Iránnal korábban megkötött kétoldalú egyezményeket.
A magyar pártok között még a Vona Gábor által vezetett Jobbik ápolt szoros kapcsolatokat Iránnal. Több hír is nyilvánosságra került találkozókról Iránt formálisan és informálisan képviselő személyek és a Jobbik vezető politikusai között, valamint a Jobbik parlamenti képviselői régebben több felszólalásban is támogatták Irán külpolitikáját és atomprogramját. Nem véletlen, hogy sokáig Gyöngyösi Márton elnökölte a parlament magyar-iráni baráti csoportját is. Reméljük, hogy a Jobbik jelenlegi vezetése ugyanúgy elhatárolódik ezektől a nézetektől, mint ahogy a párt egyéb, korábbi szélsőséges álláspontjaitól is.
Érdekességnek számít még, hogy Budapest testvérvárosai közé tartozik Teherán, amit a jelenlegi városvezetésnek a kapcsolat terhelt szimbolikája miatt érdemes újraértékelnie.
Lehetséges további forgatókönyvek
1.) Nyílt háború Irán és az Egyesült Államok között
Andrew Exum, egy magas rangú amerikai diplomata, aki első kézből ismeri a közel-keleti viszonyokat, a következőt írta véleménycikkében, amelyet a The Atlantic magazin közölt:
“Az Egyesült Államok most forró háborúban áll Iránnal, miután az utóbbi évtizedekben közvetett háborút (proxy war) folytatott. Ez nem [háborúhoz vezető út], és nem a háború kockázatát jelenti. Egyik sem. Ez háború.”
Kép forrása: The Guardian
Kérdéses, hogy Trump, aki retorikailag mindig is elzárkózott az amerikai katonai szerepvállalástól a Közel-Keleten, és azzal kampányolt, hogy hazahozza az Irakban és Afganisztánban már lassan két évtizede harcoló amerikai katonákat, mennyire akar egy újabb végeláthatatlan háborúba kezdeni a térségben csupán egy évvel az amerikai választások előtt. Egy katonai konfliktus persze könnyen elterelheti a figyelmet Trump belpolitikai gondjairól, főleg a folyamatban lévő alkotmányos felelősségre vonásról, amit a Demokraták indítottak ellene a Kongresszusban. Trump bázisának is imponálhat, hogy erőskezű katonai vezető (“wartime president”) képében tetszeleghet a választási kampány alatt, így az amerikai elnököt politikai érdekek is fűzhetik ahhoz, hogy tovább fokozódjon a helyzet.
Az amerikai támadás egy egész sor katonai provokációra volt reakció, amelyekért Iránt terheli a felelősség. De Irán nem Irak és nem Afganisztán, hanem egy meghatározó régiós hatalom, amely egy nyílt konfliktusban nagyobb kihívást jelenthet az Egyesült Államok számára. Persze pusztán katonai képesség alapján többszörös fölényt élvez az amerikai hadsereg, és a világ egyetlen nagyhatalmaként az Egyesült Államok még mindig páratlan globális erőbevetésre képes. Viszont Irán földrajzi adottságai miatt stratégiai fontosságú helyet foglal el a régióban, flottájával ellenőrzése alatt tudja tartani a Perzsa-öblöt is. Továbbá Irán jelentős szövetségi hálóval és beágyazottsággal rendelkezik a térségben és nemzetközi szinten. Az ország rengeteg erőforrást fordított arra az elmúlt években, hogy szorosabbra fűzze szövetségeit Szíriával, Libanonnal, és Kuvaittal, befolyást gyakoroljon a szomszédos Irakban, és baráti kapcsolatot ápoljon az USA ellenfeleivel, köztük Oroszországgal, Kínával és Venezuelával.
Felettébb bizonytalan, hogy egy ilyen esetben az Egyesült Államok NATO-szövetségesei mennyire lennének nyitottak arra, hogy szerepet vállaljanak még egy, az Egyesült Államok által kirobbantott közel-keleti konfliktusban. A szövetségen belüli feszültségek Törökországgal még jobban megnehezíthetik az amerikaiak dolgát, mivel Erdogan aktív hozzájárulása nélkül az amerikai fegyveres erőknek más operációs bázisokra kellene támaszkodniuk a térségben. Egy nyílt konfliktus esetén az amerikai csapatok és szövetségeseik harcban állnának szinte az egész Közel-Keleten: Szíriában, Irakban, Afganisztánban, és végül Iránban is, amelynek katasztrofális következményei lehetnek a térségre és a világ politikai egyensúlyára egyaránt.
2) Hibrid háború vagy egyéb (nem nyílt) konfliktus a két ország között
Brit stratégiai szakértők szerint szinte biztos, hogy Irán megtorlást tervez a támadás miatt, de a totális háború valószínűtlen. A XXI. században a nyílt háborúknál sokkal gyakoribbak a hibrid és közvetett háborúk, különösen a Közel-Keleten, Irán széles nemzetközi operatív hálózattal és kapacitással rendelkezik, amivel kivitelezni tud ilyen akciókatt a világ szinte bármely pontján. A megtorlás lehetséges formái között szerepelnek további támadások a szomszédos országokban állomásozó amerikai katonák ellen, valamint az Egyesült Államokkal szövetséges országokban, amelyekben az irániak által támogatott terrorszervezetek, a libanoni Hezbollah és a palesztin Hamász is kivehetik majd a részüket. Felmerül az Egyesült Államok elleni kibertámadások lehetősége is, a célzott gyilkos merényletek és az emberrablás, valamint terrortámadások amerikai katonai és civil célpontok ellen. Az Egyesült Államok legfőbb szövetségesei a térségben, Izrael, Szaúd-Arábia, és az Egyesült Arab Emirátusok is érintettek lehetnek a megtorlásokban. A Trump-adminisztráció elrettentés céljából indította a támadást Szulejmáni ellen, de a jelek arra mutatnak, hogy ez pont az ellenkező hatást fogja elérni, és még több támadást, még bizonytalanabb biztonsági helyzetet fog eredményezni a térségben.
3) Irán kivár
Bár csekély az esélye, az is megeshet, hogy Teherán nem akarja kockáztatni a nyílt vagy fokozódó konfrontációt az Egyesült Államokkal, és nem reagál rögtön a támadásra. Az országon belül is vannak jelentős feszültségek, és az iszlamista rezsim nem olyan stabil, mint amennyire kívülről látszik. Az elmúlt időben több rezsimellenes megmozdulásra volt példa, de az amerikai támadás elhallgattathatja, vagy legalább csökkentheti ezeket a kritikus hangokat, ha az irániakat összekovácsolja a külső támadás veszélye. Mindenesetre biztos, hogy súlyos arcvesztéssel járna, ha Irán nem reagálna a második embere ellen intézett támadásra.
Berg Dániel
Momentum elnökségi tagja, az ALDE alelnöke
Borítókép: Wikipedia
