Néhány hónapja írtunk itt Hongkongról, miután egy törvényjavaslat olyan tüntetéssorozatot indított el, ami demokráciapártiakra és a pekingi befolyást támogatókra szakította a városállamot. A demokráciát megőrzendő, az egyre növekvő pekingi befolyást elutasítók tüntetései nem fulladtak ki még a törvényjavaslat visszavonását követően sem. A helyzet eszkalálódott: a Peking-párti fehér pólót és maszkot viselők egy csoportja botokkal rátámadt a tüntetésről hazatérőkre egy metróállomáson, néhány héttel ezelőtt egy tüntető diák pedig meg is halt egy rendőrségi akció következtében. Az erősödő rendőri erőszakra válaszul a tüntetők házilag barkácsolt fegyverekkel, íjakkal kezdtek felszerelkezni. Ebben a forró helyzetben került sor az elmúlt vasárnap a helyhatósági választásokra, és a demokráciapártiak elsöprő győzelmére.
Holló Róbert, magyar-amerikai-hongkongi aktivistánk legújabb írása.
Ez a választás nem a Törvényhozó Tanács, vagyis nem a hongkongi “parlament” tagjairól szólt, hanem a különleges gazdasági térség helyi adminisztratív egységeiben lévő körzeti tanácsok (district council) tagjairól. Gyakorlatilag, – kis megengedéssel – mondhatjuk, hogy önkormányzati választások voltak. Azért nem lehet teljesen párhuzamba állítani a magyar rendszerrel, mert míg a magyar alapvetően a helyi önkormányzatok közvetlen választására épül, addig Hongkongban ez eltolódik egy szinttel, és ezzel megkettőződik a rendszer. Ott nem igazán van helyi önkormányzat, hanem úgy kell elképzelni, mintha Magyarországon a járási és a megyei önkormányzatot választanák közvetlen szavazással.
Hongkong 18 ilyen kerületre van felosztva, és azok tovább osztódnak az említett “járás”-szerű körzetekre. A választás a demokráciát és a Pekingtől nagyobb függetlenséget akaróknak hatalmas győzelmet hozott.
Számokban ez úgy néz ki, hogy míg a 2015-ös választáson 23 helyet független képviselők kaptak, a demokrácia pártiak pedig 116 helyet szereztek meg a Peking pártiak 292 helyével szemben. Addig a mostani, 2019-es választáson független képviselő nem szerzett helyet, a pro-demokrácia oldal 392(!) mandátumot nyert, viszont a pro-Peking oldal csak 60-at tudott megszerezni. Ezzel a 18 körzetből 17-et a pro-demokraták nyertek, és egyet tud csak kormányozni a pro-Peking oldal.
Azt mondják, hogy a háborút megnyerni viszonylag könnyű, mert erősebbnek kell lenni, a békét megnyerni ellenben nagyon nehéz. Nem csak a mandátumok száma, hanem a 71%-os részvétel is megerősíti, legitimálja, és nagyon egyértelmű teszi Hongkong lakosságának az üzenetét Peking számára abban a tekintetben, hogy mennyire tartják kívánatosnak a befolyást és a beavatkozást. A kérdés most az, hogy hogyan reagál erre a sokkra Peking, és ez az a béke, amit most a hongkongiaknak meg kell nyerni. Biztos, hogy nagyon megfontolt, bölcs kamarillapolitika szükségeltetik a jövőben, de ugyanakkor a határozott cselekvések sem maradhatnak el. A feladat nem lesz egyszerű!
A Peking-barát hongkongi kormányzat és maga a pekingi vezetés is abban reménykedett, hogy a csendes többségnek elege van a tüntetésekből és a fokozódó erőszakból, és a pro-demokrácia csoport ellen fog szavazni.
Nos, nem így történt!
A 71%-os részvétel rekord magas lett, ami 2,94 millió aktív, voksoló szavazót jelentett az 1,4 milliós, 2015-ös részvételi számmal ellentétben.
Carrie Lam, a jelenlegi Peking-párti kormányzó, akinek a törvényjavaslata az egész tüntetéssorozatot elindította, a választás másnapján azt nyilatkozta, hogy a kormányzati munka komolyan veszi, és annak megfelelően reflektál majd a választás eredményére, de hallottunk már ilyen mondatokat egy választás másnapján a vesztestől. A kérdés az, hogy ebből mi valósul meg, és a jelek nem jó irányba mutatnak.
A választás vasárnap volt, ez az írás az azt követő csütörtökön íródik, amikor a pekingi lapok és elemzők már azt mondják, hogy ezzel a választási eredménnyel a hongkongiak kinyitották Pandora szelencéjét és komolyan veszélyeztetik Hongkong autonómiáját, és azon lamentálnak, hogy nem jobban megérte volna-e behódolni. Azt is valószínűsítik, hogy ha ilyen irányban haladnak a dolgok, Pekingnek nem marad más választása, mint sokkal hamarabb felszámolni a térség különleges státuszát, és ezzel eltörölni a még meglévő autonómiát, mint a tervezett és az átadási szerződésben megjelölt 2047-es időpont.
Reméljük, hogy nem fogunk kínai tankokat látni Hongkong utcáin, de ha jönnek – mondják a tüntetők –, akkor hát hadd jöjjenek! Ígérik, ők ott lesznek majd velük szemben!
Pekingnek nagyon fontos, hogy Hongkong ne szolgáltasson példát más városoknak, térségeknek, mert Kína nem egy egységes nemzetállam, hanem egy politikai formáció. Itt nem csupán az északi, mandarin és a déli, kantoni nyelvi és kulturális különbségekről van szó, de még csak nem is a han- és mandzsu népesség ellentétéről, Tibet kérdéséről, hanem olyan 30-40 milliós kisebbségekről, akik több ezer kilométerre élnek Pekingtől és nem értik, hogy miért Peking mondja meg nekik, hogy hogyan szervezzék az életüket. Gondoljunk itt az ujgurok helyzetére Kína nyugati határán. Az ottani tüntetések híre el sem jut igazából Európába.
Kínának fontos, hogy ez a földrajzi határok közé szorított politikai formáció egyben maradjon, ezért a hongkongi demokráciapártiak választási győzelme fájó tüske a körmük alatt!
Mit tehetnek a hongkongiak? Egy helyi tévés személyiség, Ryan Lau, akivel személyes a kapcsolatom, azt mondta, hogy ők nem tehetnek mást, mint tüntetnek, és ha kell, harcolnak a demokráciáért!
Megdöbbentő volt, hogy milyen fotókat küldött magáról, amikor ő is egyike volt azoknak, akiket megvertek a Peking-pártiak azon a metróállomáson.
Ryan Lau Facebook Messenger üzenetei és fotói
Azóta is szinte minden nap ott volt a tüntetésen, de ahogy elmondta, ott voltak a barátai, ismerősei, szomszédai, munkatársai, mindenki, akit ismer. Tudják, hogy már túl vannak azon a fázison, hogy a nagy, kövér, “fat cat” mandarin bajuszát rángassák, mert azt a választás már felébresztette.
Nekem erről az elszántságról nem jutott eszembe más, mint Massachusetts államnak a mottója, amihez más módon kötődöm:
Ense petit placidam sub libertate quietem!
(Karddal keressük a békét, de azt csak a szabadság hozhatja el!)
Végül is, a történelemben többször is legyőzte már Dávid Góliátot!
Szurkoljunk Hongkongnak, mert nekünk sem mindegy, hogy mi lesz vele!
Holló Róbert
Borítókép: Demokrácia párti tüntetők ünneplik a választási győzelmet. Fotó: AP