A hírekből sokszor hallhattuk már, hogy a vendéglátósok helyzete egyre tarthatatlanabb, mert a lezárások miatt sokan a teljes bevételüktől elestek és a beígért támogatásokra vagy nem jogosultak, vagy nem jut el hozzájuk időben. Sokkal szerencsésebbek azok a vendéglátósok, akik KESMA-t olvasnak, hiszen a kormányzati propaganda szerint minden csupa derű, nagyon sok pénzt biztosítottak az ágazatból élőknek, de azt nem részletezik, hogy ez a sok százmilliárd forint pontosan hogyan oszlik meg, és mennyi jut ebből az ország kedvenc gázszerelőjének.
Photo by Sergi Brylev on Unsplash
Tehát tájékozódási lehetőség van bőven, ugyanakkor már-már bele lehet szédülni a sok nullába és egymásnak ellentmondó hírekbe… Hogy is van ez akkor? Ki hazudik? Ki ferdít?
Bár a legtöbb esetben a statisztikákon, méréseken alapuló tények a tájékozódás legjobb forrásai, egy ilyen komplex helyzetben egy személyes történet valóságosabb és átélhetőbb lehet bármilyen számadatnál.
Itt és most egy igaz történetet szeretnék megosztani, ami engem is nagyon megrendített. Az interjúalanyom nevét megváltoztattam a saját védelme érdekében. Minden más részlet igaz.
Anita Budapesten élt a párjával, és vendéglátással foglalkoztak. Negyvenhét éves korában úgy érezte, hogy elege van a betondzsungelből, és zöldebb erdőkre vágyik, így meghozták a nagy döntést: maguk mögött hagyták a nagyvárost és egy kis faluban vettek egy házikót. Fél évbe telt, mire végeztek a felújítással, és minden készen állt arra, hogy az emeletet és a melléképületet vendégházként kiadhassák.
A kis falu mesés környezetben feküdt, március elejétől november végéig folyamatosan jöttek látogatók, akik a környék békéjére és csendjére vágytak, ahol nagyokat lehet túrázni, biciklizni, vagy csak kifeküdni este a rétre és nézni azt a hatalmas csillagtengert az égen, ami a városból a fényszennyezés miatt nem látszik. Jól ment a bolt, két évig minden tökéletesen alakult.
Három évvel ezelőtt azonban Anitánál daganatot diagnosztizáltak. Tudták folytatni a szobakiadást, de a kezelések sok pénzt elvittek, és nem is bírt már annyit dolgozni. Megéltek, és bizakodtak a jobbulásban. És akkor jött 2020. A szezont az első hullám miatt már márciusban le kellett lőni, három hónap kiesett. Nyáron volt forgalom, de a vendégek érezhetően nem tudtak/mertek annyit költeni, mint a korábbi években, és a határkorlátozások miatt olyanok is idetévedtek, akiket nem érdekelt a környék nyugalma, nem éltek a helyi lehetőségekkel. Ezt a csonka, gyenge szezont ráadásul előbb be kellett fejezni a második hullám miatt.
Anitának közben áttétjei lettek. Az állapota romlott, a gyógyszerszámlák miatt nem tudott félretenni, és ápolásra is szorult. A párja segít neki azóta is és ellátja a tanyájukat, de emellett ha akarna sem tudna a vendéglátás helyett más munka után nézni, mert a faluban nincs munkahely.
Mivel egyéni adózók, alkalmazott nélkül, semmilyen kárpótlásra nem jogosultak. A járulékokat az üres ház után is kell fizetni, sőt, ezen felül bevezették a kéménydíjat is, a fizetett otthonápolás pedig Magyarországon ilyen esetekben nem alkalmazható.
Bár Anita még csak rövid ideje lakik a faluban (tehát „gyüttment”), ebben a kilátástalan helyzetben mégis tudott a szomszédaira támaszkodni, akik felelősséget éreztek közösségük egy tagja iránt.
Ugyanezt az alapvető szolidaritást várnának el a kormánytól is. Anitának most azzal kéne foglalkoznia, hogy legyőzze a betegséget és meggyógyuljon, és nem azon idegeskednie, hogy saját hibáján kívül ételre is alig futja. Tíz évvel ezelőtt, az első kétharmaddal a háta mögött a miniszterelnök azt ígérte nekünk, hogy senkit sem hagy az „út szélén”. Ma Anita és családja több százezer magyarral együtt vár arra, hogy végre észre vegyék őket azok, akik évek óta luxusterepjárókkal járják azt a bizonyos „utat”. Ezúton is üzenem a döntéshozóinknak: itt az ideje kiszállni azokból az autótokból és egy pillantást vetni a magyar valóságra. A gazdasági növekedés előbb-utóbb újraindul, de egyetlen GDP adat sem tudja majd elrejteni a kormány által magukra hagyott vendéglátósok, munkások vagy kisvállalkozók mindennapi küzdelmét.
Pleva Dániel
A Momentum Mozgalom körmendi helyi szervezetének elnöke
