Éveken keresztül néztem a bicskanyitogató híreket. Dohogtam a fotelből: itt ezt is lehet? Mérgelődtem, miért nem tesz senki ellene? Bár mindig figyelemmel követtem a közéletet – jó darabig szakmai ártalomként, hiszen életem egy jó másfél évtizedes szakaszában újságíróként dolgoztam – sosem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen irányt vesz az életem. Felkeltem a fotelból.
Budai János, a Momentum tiszaújvárosi (Borsod-Abaúj-Zemplén 06. OEVK) jelöltjének írása. Itt tudjátok követni őt Facebookon.
Újságíróként arra törekedtem, hogy ne csak azt írjam meg, ami aktuálisan történt. Igyekeztem bemutatni azt is, hogy mi volt az események háttere. Igyekeztem összeszedni a tényeket, amelyek alapján az olvasók eldönthették, hogy a látottak előrébb viszik-e az ország, a gazdaság, a társadalom szekerét, vagy éppen csak egy kisebb közösség, vállalat életét?
Nem akartam a politikacsinálók közé kerülni. Részben azért sem, mert többségük nem volt túlzottan szimpatikus.
Pedig sokan voltak köztük okos, felkészült emberek is. Azonban a „rendszerváltást” követően (az idézőjelről majd később) gyorsuló ütemben fogyatkoztak azok, akiket a szó eredeti értelmében politikusnak lehetett hívni.
A politikus kifejezés eredetileg azt az embert jelölte, aki a közjó, egy nagyobb közösség érdekében vállalt szolgálatot.
Nálunk azonban egyre többen lettek azok, akik a közjó szolgálata helyett azt igyekeztek elérni, hogy a köz szolgálja az ő jólétüket. Miközben ők látványosan gazdagodtak a rokonaikkal, haverjaikkal, osztálytársaikkal, az őket pártoló üzletemberekkel együtt, addig százezrek, majd milliók kerültek egyre rosszabb, kiszolgáltatottabb helyzetbe – az „átkos” rendszer viszonylagos létbiztonságához képest is megnyomorodva.
Szakértői becslések szerint Magyarországról az elmúlt harminc évben offshore cégeken keresztül az államadóság többszörösének megfelelő összeget szivattyúztak ki.
És ez még nem tartalmazza a privatizációs visszaélések, az olajszőkítések nyomán a közvagyont ért károkat, vagy az uniós támogatásokból alkotmányos költség címén lenyúlt összegeket sem, amelyek szintén sok milliárdra rúgnak dollárban kifejezve.
Az elmúlt harminc évben ebben az országban akkora összegeket loptak el, hogy az országot ért veszteségek felérnek egy háborús pusztítás káraival. Ebből a pusztításból – bár nem egyforma mértékben – minden eddigi kormány és kormányzó párt kivette a részét. Hogy a korábban idézőjelbe tett kifejezésre visszatérjek,
kimondható, 1990-ben nem rendszer-, csupán “gengszterváltás” volt.
Emlékszem, 1989 őszén én is azok között voltam, akik megmosolyogták Krassó Györgyöt a kijelentése miatt, hogy itt nem rendszerváltás, hanem “gengszterváltás” zajlik.Isten nyugosztalja, utólag is megkövetem. Sajnos, igaza volt.
Ahogy teltek az évek, a politikus gengszterek egyre mohóbbá, egyre pofátlanabbá váltak. Egyre gátlástalanabbul hazudtak, egyre szemtelenebbül elkezdték leépíteni azokat a jogi intézményeket, amelyek a köz érdekeit védték a hatalmi visszaélésekkel szemben.
Éveken keresztül néztem a bicskanyitogató híreket. Dohogtam a fotelből, itt ezt is lehet? Mérgelődtem, miért nem tesz senki ellene?
Míg Magyarország feudális működése általában nézve leginkább dühítő, addig Borsodban ez a szomorú rögvalóság a képviselő nagyurakkal. Az ingatlanok értéke néhol szó szerint a nulla közelében van, huszonévesek tengődnek közmunkán, a nyugdíjból nem jön ki a tüzelő.
Ebben a helyzetben a megyei közgyűlés elnöke, a fideszes Mengyi Roland egy 500 milliós EU-s pályázat 90 százalékát tervezte ellopni. Pechjére elengedték a kezét, és kezdeményezték mentelmi jogának felfüggesztését.
Mengyi arra még jó gyalog volt, hogy beadják másodmagával a jegybank alapítványainak költését titkosító javaslatot, ami már az Alkotmánybíróságnak is sok volt. Közben Mengyi kampányfőnöke (akinek semmilyen gazdálkodási tapasztalata korábban nem volt) a borsodi földpályázatok egyik legnagyobb nyertese lett. Mengyi Roland hat éve a semmiből bukkant elő, ahogy ez a cikk összefoglalja a történetét.
Nem voltam egyedül, egyre többen mérgelődtek otthon, a fotelben. Mások pedig, szintén egyre többen, inkább kizárták életükből a politikát, a közügyeket. Mondván, úgyse változik semmi, úgyis csak lopni fognak, mind ígérget a választások előtt, aztán ugyanazt csinálja, mint elődei.
A választásra jogosultak közel fele nem megy el szavazni. Másoktól várják a változás csodáját, ha egyáltalán reménykednek még benne. Ahogy a karosszékben mérgelődő „fotelforradalmárok” is.
De ha mi nem állunk ki magunkért, miért tenné meg ezt más helyettünk? Ha látjuk, mi folyik és nem teszünk semmit, mi magunk is bűnrészesekké válunk.
Épp az ennek a tolvaj hatalomnak a célja, hogy maradjunk kishitűek, hogy féljünk, hogy elvegye önbecsülésünk, hogy otthon maradjunk, hogy elforduljunk a közélettől.
Az első lépés a legnehezebb, legyőzni önmagunkat, a kényelmességünket, a közönyösségünket, a megalkuvásunkat, a megfutamodásunkat, a beletörődésünket.
Pedig valójában ennek a gátlástalan, demokratikus intézményeinket megpuccsoló és kifosztó, gyűlöletet szító galerinek van félnivalója. Többen vagyunk, együtt erősebbek vagyunk! Én megtettem az első lépést. Felkeltem a fotelből. Cselekedni kezdtem.
Ti sem vagytok kevesebbek, rosszabbak nálam, én csak egy vagyok közületek. Nektek is jogotok van a jobb élethez, annak ellenőrzéséhez, hogy az általatok befizetett, tőletek levont adót csak a közjóért használhassák fel. Jogotok van a jól működő egészségügyhöz, oktatáshoz, ahhoz, hogy az állam titeket védjen és szolgáljon, a politikus pedig a köz, azaz a Ti szolgátok legyen.
A hatalom valójában a Ti kezetekben van! Az eszközötök pedig a választás, a szavazatotok. Éljetek vele, ne hagyjatok senkit otthon. Keljetek fel a fotelből, nektek is van varázspálcátok!
Mindannyian lehettek Harry Potterek, varázserejű a hatalmatok: egy iksz a szavazólapon, ezzel az aprósággal le tudjátok győzni az összes Voldemortot!
Budai János
Borítókép: Idén áprilisban vádat emeltek a Fidesz borsodi képviselője, Mengyi “Voldemort” Roland ellen. Mengyi Roland hivatalos Facebook-oldal
